A vázoltak után okkal kérdezzük: hogyan érvényesül az ajánlásban előadott, a virágzó gyümölcsfa-hasonlatban, s "a régi versszerzők", illetve "ama régi poéták" törvényeire történt hivatkozásban megígért "ékesítése" a bibliai textusnak? A Judit interpretálói az elmúlt évszázadban eredménnyel vizsgálták a bibliai szöveg, a bergiliusi hagyomány, az antik kulturális örökség és az eposz szövegének viszonyát, s azt is: milyen módon motiválta az eposz kompozícióját pl. a Dante-recepció. Petar Skok 1950-ben közzétett terjedelmes dolgozatában a bibliai szöveg és az eposz egyezéseit és eltéréseit éppúgy számba vette, mint az antik eposz hagyományos kellékeinek Judit-beli recepcióját, s az antik motívumok meglepő gazdagságát. A költő születésének ötszázötvenedik (2000) s a Judit megírásának ötszázadik (2001) évfordulója körüli években a reneszánszát élő Marulic-filológia az eposz egyéb dimenzióit is behatóan vizsgálta. A vizsgálódások eredményeit a spliti Marulianum évenként megjelenő Colloquia Maruliana (I-XII)) kötetei tartalmazzák. Az eredmények fényében egyre nyilvánvalóbb: az első, keresztény kulturális hagyományt, reneszánsz antikvitás-szemléletet és reneszánsz poétikai elveket ötvöző horvát nyelvű eposz értékvilágának számtalan szegmentuma vár még feltárásra. Az intertextualitás aspektusából szemlélve az eposz és bibliai szöveg viszonyát, morálteológiai dimenizó mellett olyan kérdésekre, jelenségekre figyelhetünk fel, mint például az imádságváltozatok metamorfózisa, vagy éppen a zsoltármotiváció szerepe a Cantica, azaz a Judit éneke textusában. Az eposzbeli imádságváltozatok és a Cantica elemzése egyaránt azt tanúsítja: ez a mű a részletekben sem csupán "átstilizált bibliai történet", ellenkezőleg: a reneszánsz költészettan szellemében fogant eredeti, eruditív költői alkotás.