E.T.A. Hoffmann elbeszélései érdekes bepillantást nyújtanak korának különböző társadalmi-kulturális problémáiba, és sajátos elbeszélési stratégiáikkal reflektálnak rájuk. Szövegei alapvetően ambivalensek, ily módon a fantasztikus irodalmi szövegekre jellemző vonásokat is mutatnak. E.T.A. Hoffmann egyúttal a romantika alapproblémáira is reflektál, továbbviszi és ironikus, parodisztikus módon túlhaladja őket, ugyanakkor meg is előlegezi a modern irodalom fejlődésének egyes vonásait.