"2004 februárjában Tatabányán, a megyei könyvtárban egy beszélgetésen vettem részt: 1956-ról és forradalom óta eltelt időről volt szó. A beszélgetés végeztével hozzám lépett egy szakállas, ősz, de nagyon fiatalnak tűnő úr, bemutatkozott, és elmondta, hogy ötvenhatban naplót vezetett. Mindjárt a kezembe is nyomott egy dossziét, ezzel: "talán érdekli..." A dossziét a vonaton kinyitva gyermekírást, rajzokat és jól ismert röplapokat láttam. Elkezdtem olvasni a kézírást, nézni a rajzokat, a saját kezűleg szerkesztett térképeket. És arra gondoltam, hogy ebből a nézőpontból még sohasem olvastam 1956-ról. De ahogy a tizenkét éves fiú lejegyezte, amit látott, amit a szüleitől, a szomszédoktól és a rádióból hallott, amit a barátjával megbeszélt, amit az újságból elolvasott, abból egészen sajátos, soha nem tapasztalt kép állt össze. Elég volt elolvasni az első néhány lapot, hogy úgy érezzem, ajándékot kaptam. Majd ötven év után részese lehetek egy nagyon okos, nagyon lelkes gyerek világának. Ez a világ történetesen: 1956 világa.  Azt reméljük, naplója közlésével továbbadhatjuk ezt az ajándékot. Annyi felnőtt szereplőé után az ő történetét és tanúságtételét - tőle, akkori önmagától." (Rainer M. János) Azt reméljük, naplója közlésével továbbadhatjuk ezt az ajándékot. Annyi felnőtt szereplőé után az ő történetét és tanúságtételét - tőle, akkori önmagától." (Rainer M. János)