"Itt kezd a táj lejteni, hó üti, eső döngöli..." - énekli Dinnyés Jóska Ratkó József csodálatos versét. Aztán kezdem kutatni a "magas madarat", amely ráhajol a Völgyre, hogy "magasabbra dalolja"... Mert ilyen vagyok - kell akarni "magasabbra" dalolni azt, amit szeretünk, óvunk, dédelgetünk. Mindezt, ami belőle ered, hozzá vezet: a sarat, a fagyot, a közösséget, a benne élő és lüktető embert, annak munkáját, a tájat. Amit hazámnak hívok. Nem tudom, hol kezdődött a szerelem, lehetetlen felidézni minden pillanat szépségét. Valahol, nagyon mélyen azonban tudom: a jegyesség egy életre szól. Ez a jegyesség hagyomány, önmeghatározásom része. Egy darab föld, a földnek szaga..." (Pálinkás István)