Egész sor kiváló monográfia foglalkozik a történetírás egyes korszakaival és aspektusaival. E művek értéke felbecsülhetetlen, mégsem kárpótolnak egy átfogó, összefüggő historiográfiai feldolgozás hiányáért. Ernst Breisach Historiográfia című műve a ma legszélesebb körben elfogadott szakmunka a nyugati történetírás egyetemes történetéről. Sikerének titka, hogy a szerző e könyvében szakít a historiográfiát a 19-20. században jellemző mindkét fő irányzattal: a pozitivista-enciklopédikus deskriptív módszerrel éppúgy, mint a droyseni hagyományokat követő történetelméleti megközelítéssel.