A fiatal erdélyi költő tárgyias hangvételű, anti-metaforikus, fanyar humorú és rezignált versei a testi szenvedésről, betegségről, az emberi lét esendőségéről adnak számot - úgy, hogy a beszélő nem emeli saját szenvedését mások fölé."Valaminek vége akar lenni,de dicsérni jöttem, nem temetni:beinteni betegségnek, ráknak,vagy besorolni metaforáknak,hátha egyszer más leszek, csak egyszer,s végre belehúzhatok ezerrel"