Oscar Wilde, a századvég híres angol írója életmódja miatt kétes hírnevet szerzett ugyan saját korában, ám az irodalomtörténet ezért nem vethette ki magából, nem tagadhatta le géniuszát.            Már oxfordi egyetemi évei alatt kitűnt klasszika-filológusként, társasági emberként és költőként is. Pályáját döntően befolyásolták itáliai és görögországi utazásai, valamint oxfordi tanárai. Ezek révén lett az angol pre-raffaelita és a francia szimbolista költők követője, a századvég angol l'art pour l'art irányzatának vezéralakja. Már ekkor mindenben a másságot, a gondolkodás-, viselkedés- és öltözködésbeli különbségeket kereste. Londonban gyorsan az előkelő társaságok kedvence és az irodalmi élet egyik központi alakja lett, elegáns, művelt társasági figura, a dandy mintaképe. Újságot szerkesztett, kritikákat, meséket, novellákat, drámákat és társasági vígjátékokat írt, melyek elképesztő sikert arattak a színpadokon. Wilde nyelvi bravúrjai mellett a jellem- és helyzetkomikumokat remekül kiaknázó, a színpadi hatásokhoz nagyon értő szerző volt. Színes előadásaival, melyekben a szépség, a dekadens életélvezet filozófiáját hirdette, nagy sikert aratott az USA-ban és Kanadában. Szellemes, csípős aforizmái ma is rendkívül találóak, és a Dorian Gray arcképével beírta magát a dekadens irodalom lexikonába. Műveinek állandó motívumai a titkos bűn és a megszégyenülés, melyek később az író életében is fontos szerepet kaptak.            Oscar Wilde valamennyi kisregényét és elbeszélését tartalmazza a kötet, az ismertebbek (A canterville-i kísértet, Lord Arthur Savile bűne, A mintamilliomos) mellett azokat is, melyek csak a francia és a spanyol Wilde-kiadásokban szerepelnek. (Oscar Wilde börtönből való szabadulása után mindörökre elhagyta Angliát, Franciaországba költözött, és megfogadta, hogy soha többé nem ír angolul.)            Az elbeszéléseket prózaköltemények egészítik ki.