A CCD mint eszköz. Egy szilíciumlapkán létrehozott integrált áramkör. Az érzékelő lapka előtt, egy mikroszkopikus lencsékből álló "gyűjtőlencse" helyezkedik el, melynek az a feladata, hogy a fényt összegyűjtse és az érzékelő-felületre vetítse. A szilíciumlapka egy része maga az érzékelő-felület, mely a filmhez hasonlóan érzékeli a beeső fény mennyiségét. Az érzékelő-felület számos fényérzékelő pontból tevődik össze, melyek mindegyike kis edényként fogja fel a fényt. Az egyes edények fotontelítettségi állapotából kiinduló információ lesz az alapja később a CCD által létrehozott képnek.
Az említett edények, érzékelőegységek száma határozza meg a CCD felbontóképességét. A felületen sűrűbben elhelyezett pontok vagy a nagyobb érzékelőméret nyilvánvalóan több fényérzékelő egységet rejt, mint a kisebb felület vagy a ritkábban elhelyezett pontok. A több érzékelőponttal részletesebb, a kevés érzékelővel kevésbé részletgazdag képfájlt kapunk. Épp ez a tulajdonság a CCD jellemzésének alapja. Az edényekben összegyűlt fotonok után számos lépés következik még. Egyes részegységek pl. az észlelt kép kiértékelését, mások a digitális jel analóggá alakítását végzik.
A következő képen egy CCD érzékelő vázlatos nagyított képét láthatjuk.

CCD Érzékelő... (nagyított vázlatkép)