A megfelelő felbontás a digitális világ alapvető minőségi követelménye. A nagy felbontásra képes eszközök jobb minőségre képesek, ezért az áruk is borsosabb. A digitális kép szabályos sorokba és oszlopokba rendezett, egymáshoz szorosan illeszkedő kis négyzetekből - pixelekből - épül fel (mint tudjuk nem minden esetben lásd SuperCCD). A pixelek mindig azonos méretűek, színük egy pixelen belül állandó. A kép felbontása annál nagyobb, minél több ilyen pixel alkotja a képet. A több pixel több információt hordoz, ami jobb részletvisszaadást eredményez. A részletgazdagság élességet és megfelelő színvisszaadást kölcsönöz a képnek, ez pedig a minőségi képek alapkövetelménye.

A digitális fényképezőgépeknél a felbontást, a képet alkotó pixelek számával adjuk meg. Egy hat megapixeles gép által készített kép például (kb.) vízszintesen 3000, függőlegesen 2000 pixelt tartalmaz. A kettőt összeszorozva kapjuk meg a gép felbontóképességét. Ebben az esetben ez hatmillió pixelt jelent, amit a szakzsargon hat megapixelesként említ.
Ez a szám jelenik meg a fényképezőgépek felületén, mint a gép tudását jellemző adat. A fényképezőgép menüjében a gép lehetőségein belül, be tudjuk állítani a kívánt képminőséget. Az egyes beállítások közötti különbségek a különböző felbontásban rejlenek. Egy 5 megapixeles gépnél például az alábbi lehetőségek adottak: 2560x1920, 1792x1344, 1280x960, 1024x768, 640x480. A képfelbontás tehát már a kép elkészülése előtt beállítható.

A fényképeknek van még egy fontos tulajdonságuk, a képarány. Az, hogy a kép szélessége hogyan aránylik a magassághoz. A számítástechnikából átvett szabvány képarány a 4:3-as (pl.: 1600x1200, 1024x768, 800x600, stb). Emellett igénnyé vált a régebbi hagyományos fényképek által létrehozott 3:2-es képarány, amit nemrégiben vezettek be a digitális fényképezőgépeknél (2005 vége). Ezek már teljesen olyanok, mint a normál fényképek (pl.:10x15-ös) méretarányi. Ezért a fényképek előhívásánál (digitális fotólaborban) nem kell azzal törödni, hogy esetlegesen lemarad-e valami az elkésztett képünkről.

Példa: tegyük fel hogy egy kép 4:3-as képarányú, akkor a felbontása lehet 2048x1536 (3,2 megapixel). Mindez a 3:2-es képaránynál annyiban tér el, hogy a kép sorainak száma, tehát a magassága, kisebb illetve kevesebb mint a 4:3-asnál. Ez géptípusonként kicsit eltér, de a körülbelüli érték 2048x1366. A következő példák ezt a különbséget mutatják be. (természetesen kisebb felbontásokkal...)

A 4:3-as képarányú kép...	A 3:2-es képarányú kép...
Látszik, hogy a két kép ugyanolyan széles, de a magasságuk nem azonos. Tehát a végeredmény annyiban térhet el, hogy a 4:3-as képet veszteség nélkül nem tudjuk pontosan egy 10x15 képként kiprintelni, hanem 10x13,6-cm-es képet kaphatunk. ezzel szemben a 3:2-es kép tökéletes a 10x15-ös printeléshez.