A 0,76 mm vastag, mindössze 2 g tömegű kártyák annak idején méltán kerültek a figyelem középpontjába. A 2 MB-os memóriakártyák idején a 128 MB-os felső határ hihetetlenül távolinak tűnt, nem is beszélve arról, hogy azt a kapacitást ebbe a vékony és nem túl nagy alapfelületű kártyába tervezték beépíteni. A 45x37mm felületű kártya egy picivel nagyobb helyet foglal el, mint a CF kártya, de a vékony kivitelnek ára van: a kártya nem tartalmaz vezérlő elektronikát, így a vezérlés feladatát az eszközöknek (pl. fényképezőgép) kell megoldaniuk.
A vezérlőmentes megoldás hátrányai először a 32 és 64 MB-os kártyák megjelenésekor okoztak tömegesen gondot. A régebbi fényképezőgépek (és egyéb eszközök) belső szoftverei ugyanis nem voltak felkészítve a nagyobb kapacitás kezelésére. A kártya kapacitásának felső határa 128 MB, így a felbontás rohamos növekedésével a SmartMedia kártyák kezdtek kiszorulni a piacról. Igaz, hogy 2002. januárjában elfogadták a 256 MB-os SmartMedia új ajánlását, de ennek megvalósítása elmaradt.
A több kisebb kártyának azonban van egy nagy előnye is: egy kártya megsérülésekor nem veszik el minden anyag, csak annak az egy kártyának a tartalma. Ezt a SmartMedia kártyák esetében azért fontos megjegyezni, mert a vékony kártya gyakori kivétel és betétel esetén hajlamos a megtörésre, ami szinte minden esetben a kártya tönkremeneteléhez vezet.
A SmartMedia írási és olvasási sebessége elsősorban az eszközbe épített vezérlőelektronikától függ. Elméleti írási sebessége 2 MB/mp körül van. Fontos megjegyezni, hogy a 3,3 és az 5 voltos kártyák nem kompatibilisek egymással. A nem megfelelő kártyák az eszközökbe be sem tehetők. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a kártyát szépen lassan a hűségesnek mondható FUJIFILM és OLYMPUS is magára hagyta és megalkotta utódát a sokkal kisebb xD kártyát.

Smart Media kártyák