Két kártyatípus egy fizikai formátumban. A két kártyát fejlesztőik az azonos külső miatt sokáig egybemosták. A formátumok között azonban nagyok az eltérések. A kártya bemutatásakor a hírekből az tűnt ki, hogy a két kártyatípus közti különbség mindössze annyi, hogy amíg a MultiMediaCard kódolatlanul, addig a SecureDigital biztonságos formában tárolja az adatokat, illetve, hogy az SD kártyáknak több érintkezőjük van (SD-9, MMC-7). Ahogy terjedt a formátumot támogató eszközök sora, úgy derült ki, hogy azok nagy többsége csak a SecureDigital kártyát támogatja, illetve, hogy a MultiMedia kártyával sokkal lassabban működnek. Így a két kártya közül az egyetlen igazi nyertes a SecureDigital formátum lett.
A Matsushita Electric (legismertebb márkaneve a Panasonic), a SanDisk és a Toshiba által fejlesztett SecureDigital viszont az egyik legjobban terjedő kártyaformátum. Előnye a kis méret mellett az erős, ellenálló burkolat és a gyors adatátvitel. A kártyák mérete 32x24x2,1 mm, míg tömegük mindössze 2 gramm. A 9 érintkezős csatolófelület elméleti adatátviteli csatornájának felső határa 10 MB másodpercenként. A gyakorlatban azonban a kártyák adatátviteli sebessége 2,5 MB/mp körül alakul.
Az adatátvitel a multifunkciós kártyaolvasókkal, vagy a különböző adapterkártyák segítségével oldható meg. Ilyen adapter készül CompactFlash és PCMCIA formátumban is, így elméletileg nincs akadálya annak, hogy egy SecureDigital kártyát CompactFlash szabványra épülő fényképezőgépben használjunk.

Secure Digital kártya (SD) Multi Media Card (Multimédia kártya)