"Elővette a hátizsákját és összecsomagolt. A lábára sportcipőt húzott, mert hosszú gyalogútra számított... Mielőtt a kulcsát odatette egy jól látható helyre a konyhaszekrényre, üzenetként a szüleinek, még belegyűrte a táskájába zsebpénzes borítékját. A buszmegállóban megbámulták hatalmas hátizsákját, ismerősökkel is találkozott, akikkel váltania kellett egy-két szót. Nehezére esett, hogy kikerülje a válaszadást... És abban a pillanatban megszólalt belőle ismeretlenül valaki, aki már sejtette, valójában mire vágyik: "Én nem panaszkodom, hogy nem találtam meg, amit kerestem; elindulok az első tájra az első napon és megértem, hogy a teljesülés fehér öröm..."