"Képzelje el, hogy megkérem mindenes szolgámat: fenjen meg egy kést olyan élesre, amilyenre csak lehet... Mikor kész, előveszek egy darab sajtot... Kettévágom a késsel, aztán az egyik felét megint ketté... megint és megint. A folyamatnak valahol be kell fejeződnie, mert az logikai abszurdum, hogy végtelen sokáig tartson, márpedig csak úgy tud befejeződni, ha eljutunk egy sajtdarabhoz, amely már nem vágható ketté. És akkor ... megkapjuk a végső, oszthatatlan objektumot, az a-tomot." Így magyarázza Démokritosz az a-tom fogalmának kialakulását e képzeletbeli beszélgetésben, melyet a szerzővel folytatnak. Lederman pedig arról beszél a filozófusnak, hogy 2000 év alatt hová jutottunk a kutatásban.