A központi irattárban tárolt iratokat az ügyintézők a selejtezés előtt, a leadást követően bármikor kikérhetik, ha a kapcsolódó ügy valamilyen utólagos fejleménye miatt erre szükség mutatkozik. Ez a következőképpen történik: a DigiNet valamelyik keresési funkciójának alkalmazásával megkeressük a kérdéses iratot. Ha az irat központi irattárban van, akkor bizonyosan az archív állományban fogjuk megtalálni. A keresési eredményeket megjelenítő iratlistában látható a „Kikérés” feliratú jelölőnégyzet-oszlop. A kikérendő irat sorában ebbe a jelölőnégyzetbe kattintva kijelöljük az iratot. A program az adott iktatószám összes alszámát automatikusan kijelöli.
Egyszerre több irat is megjelölhető kikérésre. Amikor végeztünk az iratok megjelölésével, a „Kikérés” parancsgombbal véglegesítjük a műveletet. Igényelhetjük, hogy a program nyomtasson kérőlapot a kikért iratokról.
Amikor a kikérés megtörtént, az igény megjelenik az irattáros egyik munkaeszközén, a „Kikérések kezelése” képernyőn.
Ennek alapján az irattáros kikeresi és előkészíti a kért iratokat, majd a kérő ügyintéző megjelenésekor fizikailag is átadja neki a kölcsönzési határidő rögzítésével. Az irattáros előre beépített szűrőkkel szűkítve is láthatja a kikért iratokat. A lehetséges szűrők a következők: kikért iratok, kikölcsönzött iratok, lejárt határidejű iratok, visszaadott iratok. Ennek segítségével figyelemmel kísérhetőek a határidők, majd amikor az ügyintéző munkája végeztével visszaadja a kikért iratot, dátummal rögzíti ennek tényét. A kikért iratok a visszaadás után is benne maradnak a listában mindaddig, amíg az irattáros nem törli. Ez lehetőséget ad arra, hogy a kikérések történetét hosszú ideig nyomon követhessük
