Magyarországi számítástechnikai kezdet

28. ábra Kozma László

A magyar tudományos élet 1949-50 táján szerveződött újjá. A légkör nem igazán kedvezett a tudományos kutatásnak. A kibernetikával kapcsolatos ismeretek még szegényesek voltak, s bár külföldről sok elképzelés, ötlet szivárgott be itthon is megindultak az ilyen jellegű kutatások. A logika, a matematikai logika fejlődése nagyobb iramú volt.

Kozma László a BME akkori Vezetékes Híradás Tanszékének professzora, jelfogós digitális számítógépet szerkesztett, mely telefontechnikai alkatrészekből állt. A gép programvezérelt volt, bár a szó ismert értelmében nem tárolt programú volt. A berendezés kb. 2000 darab (10-féle) jelfogóból épült, az adatokat bebillentyűzték, az eredmény kiírására egy írógépet alakítottak át, melynek billentyűit elektromágnesek húzták meg. A fogyasztása kb. 600-800 W volt.

A programot egy kézzel lyukasztott lapon tárolták, egy lapra 45 utasítás fért rá. A jelfogós adattárban 12 db 27 bináris számjegyű számot lehetet tárolni. A gépben automatikus decimális-bináris és bináris-decimális átalakító volt beépítve. A berendezés érdekessége volt, hogy működése közben a reléken szemmel láthatóan is lehetett követni a műveleteket.

A gép 10 évig volt használható. Ma a nagyobbik része az Országos Műszaki Múzeum raktárában van elhelyezve, egy szekrénye pedig a Neumann János Számítógép-tudományi Társulatnál van kiállítva.

A gépet sokak szerint Kozma László diákjai számára építette demonstrációs célzattal, de mások szerint a műszaki élet azért nem használta, mert már ebben a korszakban elindult az elektronikus számítógépek fejlődése.

29. ábra Mesz 1

Kozma László professzor, akadémikus a magyar távközléstechnikának és a számítás-technikának egyik legnagyobb alakja, a telefonközpontok egyedülálló tervezője volt.

Brünnben (Brno) szerzett villamosmérnöki oklevelet. 1930-tól 1942-ig az antwerpeni Bell Telphone cég mérnöke volt. 1945 és 49 között a budapesti Standard gyár műszaki igazgatója, majd 1949-tol a Budapesti Műszaki Egyetem tanáraként a Villamosmérnöki Kar egyik alapítója, a Vezetékes Távközlés Tanszék tanszékvezetője volt.

A számítástechnikához is a telefonközpontok révén jutott, sajnos már nem érhette meg az elektronikus kapcsolóáramkörök forradalmát, bár a félvezetők első generációjával még találkozott. Szakmai munkássága egy korai felfedezése a távközlés és a számítástechnika összetartozásának. E témában 37 szabadalomban szerepel a neve. Kozma László a háború után �int a Standard gyár műszaki igazgatója részt vett a budapesti telefonközpontok helyreállításában. Önéletrajzi írása a Standard perrel foglalkozik, aminek �rtehetetlen módon�az egyik főszereplőjévé tették. A börtönből való szabadulása után rehabilitálták, visszaadták a Műszaki Egyetemen a katedráját és Kossuth díjat is kapott. 1960 és 1963 között a BME Villamosmérnöki Karának volt dékánja. A Magyar Tudományos Akadémia 1961-ben levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választotta.

Élete alkonyán elsősorban a telefonhálózat problémájával foglalkozott, fontosnak tartotta az országos távválasztási rendszer, valamint az alközpontok rendszerének a kiépítését, általában a hazai telefonellátottság növelését. 1997-ben az amerikai IEEE Computer Society a "Computer Pioneer Award" posztumusz kitüntetésben részesítette.

A digitális gépek fejlődésével egyelőre még egyenes arányban folyt az analóg gépek fejlesztése is. A KFKI és a Posta Kísérleti Állomása, valamint a Haditechnikai Intézet is épített ilyen gépeket.

Az Irodagép Kísérleti Vállalatnál Hollerith rendszerű lyukkártyás irodagépeket terveztek, melyet végül használatba is állítottak. Az egyik ilyen példány például a Dunai Vasműnél, (ma DUNAFERR) teljesített szolgálatot.

A Budapesti Gyűjtőfogházban, ahol a tudomány számos akkori nagy alakja raboskodott, működött egy kutatóintézet, a KÖMI. A fogva tartott tudósok örültek, mert nem egy cella négy falát kellett évekig nézniük. Kutathattak, sőt az ÁVH-tól még a legfrissebb bel- és külföldi tudományos lapokat is megkapták, mert a KÖMI-nek műszaki-tudományos eredményeket kellett felmutatnia, azokat pedig megfelelő információk nélkül a KÖMI "munkatársai" nem tudták volna elérni.

A Gyűjtőfogház lakói a KÖMI-ben olvastak eloször az ENIAC-ról, az elso amerikai elektronikus számoló-berendezésről. E hírek hatására született meg a gondolat a tudósokban, hogy kiszabadulásuk után elektronikus számítógépet fognak építeni.

Már 1953-ban a KÖMI-401 (általános Épület és Géptervező Iroda néven jegyezték, egyébként a gyűjtőfogház tudósokkal telezsúfolt részlege volt) nevű vállalat levélben tudatta, hogy készen áll egy elektronikus, digitális számológép megtervezésére. Bár levelüket eljuttatták az MTA bizottságához, az viszont anyagi okokra hivatkozva elutasította a tervet.

1954-ben az MTA III. osztálya kiadott egy �ájékoztatót� mely szerint egy postatávíró szalagra lyukasztott programmal egy kb. 230db áramkörből álló nagyteljesítményű számológépet meg tudnának �isipari módszerekkel� valósítani. Ennek a számológépnek a tervezési idejét 15 hónapra, elkészítését pedig 6-8 hónapra becsülték.

30. ábra Kalmár László

Az MTA III javaslatára az MTA a Méréstechnikai és Műszerügyi intézetben (MÉMI) 1955 júniusában Tarján Rezső vezetésével létrehozott egy �agyteljesítményű matematikai gépekkel� foglalkozó csoportot. Ekkor kapcsolódott a munkába Kalmár László (1905-1976), a szegedi József Attila tudományegyetem Bolyai János Matematikai Kutató Intézetének vezetője, aki később matematikai-logikai kutatásaival nagymértékben hozzájárult a hazai kibernetika fejlődéséhez. A MÉMI ekkor már egy éve foglalkozott automatizálással. A számítógépet, mint a számolás automatizálását képzelték el. A nemzetközi eredményeket, mint blokkokat alkalmazva akarták megépíteni számítógépüket, de ez nem sikerült.

31. ábra Kalmár László és Muszka Dániel

	32. ábra A szegedi katicabogár (az első magyar kibernetikus gép)

A magyar számítástechnika bölcsője Magyarországon

1956 nyarán jött létre a Kibernetikai Kutatócsoport (KKCS), mint önálló kutatóhely. Ez a kutatógárda hozta létre az első magyar számítógépet. Bár először az merült fel, hogy egy szovjet Ural-I gépet vásárolnak, de végül egy szovjet dokumentáció alapján elkészült az M3 az első magyar számítógép.

Az M3 1957 őszétől 1959 végéig épült, de fejlesztése ezután is sok feladatot adott. A három korai informatikai alkotás közül csak az M-3 hatott igazán a tudományos és a gazdasági életre. A MESZ-1 megmaradt a BME oktatásában, de hamarosan elavult, mert a jelfogókat felváltotta az elektroncső, később pedig a tranzisztor. Hasonló volt a helyzet a jelfogós Kalmár logikai géppel is, ezt sem sikerült Kalmár professzornak az oktatásból a gyakorlati alkalmazásba átvinnie. Az M-3 gyorsan meghódította a kutatókat, de még a vállalatok szakembereit is, akik az M-3-mal számoltak ki nagyon sok �ddig megoldhatatlan�feladatot, a tervhivatali mátrixoktól kezdve, a bonyolult matematikai és nyelvészeti problémákon keresztül egészen az Erzsébet híd statikai számításainak az ellenőrzéséig. Az MTA KKCS-ben ezeket a feladatokat az elso számítástechnikai alkalmazási szakemberek, Aczél István, Kornai János, Krekó Béla, Jándy Géza és Sándor Ferenc tették alkalmassá a �agyon kis teljesítményű�M-3-as számítógépen való feldolgozásra.

Az M-3-asról

 33.ábra Az M-3-as

34.ábra Az M-3-ast működtető szakembergárda egy része

Egy kb 60m²-es teremben helyezték el. A tetőre szerelt ventilátor gondoskodott a hűtésről. A teremben nagyon meleg volt, hiszen a több száz elektroncső pillanatok alatt befűtötte a termet. A programozás kezdetekben rendkívül nagy nehézséget jelentett, hiszen a programozók is tapasztalatlanok voltak, így ha valahol elakadt a program, akkor a futtatást elölről kellett kezdeni, ami az M-3-as sebessége mellett nem is jelentett olyan kicsi időveszteséget. Az input-output információkat telexszalag segítségével oldották meg. A gép nyolcas számrendszerben működött, az eredmények is ebben a számrendszerben jelentek meg. Az M-3 operációs rendszer nélküli gép volt. A programozása gépi kódban történt. A gép memóriája 1024 szavas, 31 bites szavakból álló volt.

Kezdetben naponta 20 elektroncsövet kellett kicserélni, majd a konstrukció módosítása után ez a szám 10-re csökkent. Az M-3-as 30 művelet/mp sebességgel számolt. Az M3-ast később áttervezték. Az eddigi mágnesdobos tárat ferritgyűrűsre cserélték, valamint az alegység csöveit hosszabb élettartamú (3000 órás) rádiócsövekre cserélték, melyet az Egyesült Izzó akkor már gyártott.

Egy korabeli történet Kovács Győző az M3-as egyik szülőatyjának tollából: �mikor az első feladat a ferrittárral lefutott, senki sem akarta elhinni, hogy helyes eredményt kaptunk, mert a korábban néhány perces számolás 1-2 másodperc alatt elkészült. Majdnem elkezdtük keresni a hibát, hogy miért áll le a ilyen gyorsan a gép.�/p>

Az M3-ban összesen: 500 alegység, 1000 elektroncső, 5000 kuprox dióda, 4000 ellenálás, 3000 kondenzátor volt. A gép fogyasztása 10-15 kW lehetett.

Az M3-as alkotóinak (a KKCS munkatársainak) nem csak a gép összeállítása, üzemeltetése, hanem ezzel párhuzamosan a programozás, a feladatok számítógépre alkalmazása is feladata volt.

A számítógépet üzemeltető csoport, arra készült, hogy titokban egy második (továbbfejlesztett) számítógépet is megépít (magyar alkatrészekből, magyar dokumentációval és tervekkel), de az Akadémia �eleplezte�ezt a tervet. A fejlesztést leállították, és valószínűleg ez vezetett Varga Sándor a KKCS akkori vezetőjének leváltásához is.

Bár Magyarországon csak az M3-as volt �yors�számításokra képes számítógép rengeteg összetett feladatot tudtak üzemeltetői programozói megoldani. Sajnos már sokan nem élnek azok közül a szakemberek közül akik ott �ábáskodtak a számítástechnika bölcsőjénél� de többen ma is jelentős szerepet töltenek be a hazai számítástechnikai életben.

Csak összehasonlításképpen: Az Egyesült Államokban 1955-ben már 46 UNIVAC számítógépet helyeznek üzembe. Az UNIVAC már szöveges információt is tud kezelni, azonban a ráfordított költség sokszorosa az M3-nak.

folytatás