A könyvben azzal próbálkozunk, hogy bemutassuk azt a magyar - kísérleti - nyelv-tant, amit a magyar nyelv ősi törvényeire, rendszerére alapozunk, sok segítségre van szükségünk, elsősorban a magyar nyelvet és irodalmat tanító szövetséges tanítókra, tanárokra, óvónőkre gondolunk. Nélkülük nem juthatunk előbbre. Nekik kell kipróbálni a játék és törvény összhangját az élet valóságos és hiteles helyzeteiben. Mert egyelőre csak abban vagyunk bizonyosak, hogy nem természetes, ha a magyar anyanyelvű gyerekek, akik tökéletesen használják a legbonyolultabb nyelvtani állapotokat is a beszéd gyakorlatában, az iskolában féljenek a magyar nyelvtantól, mintha valamilyen nehéz, idegen nyelvet kellene tanulniok! Ideje úgy tanulni és tanítani a magyar nyelvtant, a magyar nyelv tanát, ahogy természetes, ahogy törvényszerűen, játékosan érdekes és logikus. Ehhez azonban ismerni kell nyelvünk rejtett titkait. Ezek felderítésére és sajátos új nyelvtan alapozására vállalkoztunk ezzel a munkával. Tehát annyira vehető mindez kísérletnek, amennyiben nem igaz, nem használható. Noha ebben az esetben sem végleges, a finomítást a gyakorlat adja s végzi. (Kiss Dénes)