"Szajla esztendők múltán egyetlen valóságos és pontosan feltérképezett pontja (...) életemnek, ahol álmomban is kiismerem magam (...) A hely, amelyet halálunk órájáig újra meg újra felkeres a képzelet, ahol együtt van minden, amire az életben csak szükségünk lehet (...) Számomra ez a hely a képzelet kiapadhatatlannak tetsző forrása. Új képzeteimnek is az ottaniakkal kell először megbirkózniuk." (Oravecz Imre)