Martialis az élet, az ellentétek költője: a legurbánusabb költő olyan értelemben, hogy költészetének indítékait és témáit az urbs, Róma városa adja. Ugyanakkor a megművelt, bőséget és nyugalmat árasztó vidék poétája is: örökösen sóvárog a természet után, s nem szűnő vágyát hosszú tájleíró epigrammákban próbálja csillapítani. Epigrammái az emberről szólnak az emberért, kendőzetlen őszinteséggel és szókimondással. Emberszagú verseiben konkrét személyek beszélnek, maró gúnnyal és csípős iróniával: ő csak lejegyzi s humorral fűszerezi, amit hallgatói diktálnak neki. A végeredmény: az örök emberi. S ebben van sikerének titka.