A könyv főszereplői: a Kisázsiába internált kormányzó, Kossuth Lajos, az internálás elől elmenekülő miniszterelnök, Szemere Bertalan és a forradalom franciaországi megbízottja, Teleki László. Nemcsak történetükkel foglalkozik a könyv, hanem a történetbe ágyazva azt is bemutatja, hogy a főszereplők milyen tervek és vágyak áramában, milyen megfontolások alapján alakítják ki véleményüket a forradalomról, mi kapcsolja össze vagy távolítja el őket egymástól, és tetteiknek feltételezhetően mi volt a rugója. A féktelen önzés talán, a mindent elsöprő hiúság, a fantaszta könnyelműsége, a mozgalmat bénító kicsinyes féltékenység? Vagy éppen ellenkezőleg: az önfeláldozó hazaszeretet, az eszme alázatos szolgálata vagy az őrültségbe torkolló felelősségérzet?  A főhősök mellett jellemtelen besúgók és halálig becsületes férfiak is feltűnnek, mint például a hírhedt Bangya János és a kormánybiztosból miniszterré választott, rendíthetetlen Csány László.  Ha a regény közvetlen témája nem is az 1848-49-es szabadságharc, mégis a könyvben megrajzolt portrék alapján igen intenzív képet kapunk a szabadságharcnak nem eseményeiről, hanem hatásáról, a magyarság történetében, sőt a magyar karakterben végbement változásokról. Ha a regény közvetlen témája nem is az 1848-49-es szabadságharc, mégis a könyvben megrajzolt portrék alapján igen intenzív képet kapunk a szabadságharcnak nem eseményeiről, hanem hatásáról, a magyarság történetében, sőt a magyar karakterben végbement változásokról.