Szekfű Gyula és Hóman Bálint a Magyar történet utolsó kiadását követően, 1938-ban vagy 1939-ben kapott felkérést egy összefoglaló rövid magyar történet megírására, amely angolul vagy németül látott volna napvilágot. Az egykötetes szintézis elkészítését Szekfű valószínűleg egyedül vállalta, hiszen 1941-ben megjelent Hóman német nyelvű középkortörténete (1301-ig). A kézirat elkészült, kiadására azonban 1945 után Szekfű valószínűleg nem is gondolhatott, azután pedig olyannyira elfelejtődött, hogy még a kutatók sem tudtak e kézirat létezéséről. A Szekfű kézírásával készült kézirat néhány évvel ezelőtt bukkant elő. Jóllehet a kézirat csonkának tűnik, hiszen ha valóban Hóman munkája folytatásának készült, akkor hiányzik az 1301-1605 közötti periódus, ráadásul - bár az oldalszámozás 1-gyel kezdődik és folyamatos - a mű első fejezete a "VII. fejezet" címet viseli, ebben a formájában is egységes alkotás, egy eddig ismeretlen Szekfű-könyv. A szerző a politikatörténet mellett nagy hangsúlyt helyez a művelődéstörténetre, s különösen a dualizmus kori és a 20. századi fejezetekben átértékeli korábbi álláspontját.