"Doktor Csernus Imre vagyok. Pszichiáter. Kérem, foglaljanak helyet! Ugyanis ezúttal sem ígérek könnyed szórakozást. Nem ígérek felhőtlen, derűs perceket. Mindenkinek felkavaró érzés saját magáról olvasnia. Saját gondjairól, problémáiról, bajairól. Ez a könyv márpedig Önökről is szól. Minden emberről! A következő tíz fejezetben szereplő tíz ember mind-mind a saját kis privát poklát hozta el nekem. A gyilkosságért elítélt leányanya, a börtönviselt ápoló, a lelkileg megtört zenész, az alkoholista író, a gyógyszerfüggő édesanya, a homoszexuális riporter, a dührohamokkal küzdő takarító, a heroinista gumiszerelő, a szétcsúszott műfordító és az akaratgyenge, százharminc kilós grafikus.  Mégis tévedés lenne azt hinni, hogy ez a tíz beszélgetés csak azokról szól, akik ott és akkor velem szemben ültek. A gyűjtemény alapvető emberi félelmekről; a gyávaságról, a szeretethiányról, az önbizalomról, a felelősségről és sok olyan kihívásról szól, amivel nem csak a gyilkosok, a drogosok vagy a homoszexuálisok küzdenek. Nem lesz kellemes érzésük abban a pillanatban, amikor egy-egy beszélgetőpartneremben magukra ismernek. Nem lesz felemelő dolog, amikor tudatosul Önökben, hogy szintén ezzel vagy azzal a problémával küszködnek. Ezért mondtam azt, hogy nem ígérek felhőtlen szórakozást. És nem ígérek derűs perceket.  
 Ebben a könyvben az elmúlt időszak tíz legjellemzőbb esetét kommentálom. A stúdióban elhangzott beszélgetés eredeti, kozmetikázatlan szövegét közöljük, kiegészítve azokkal a gondolatokkal, melyek közben a fejemben cikáztak.  'Mint egy Csernus-menet...'! Jöjjenek, és foglaljanak helyet a fejemben! Hallják és olvassák azokat a megállapításokat, melyeket nem mondtam ki!" (Részlet az előszóból) 'Mint egy Csernus-menet...'! Jöjjenek, és foglaljanak helyet a fejemben! Hallják és olvassák azokat a megállapításokat, melyeket nem mondtam ki!" (Részlet az előszóból)