Íme, Sir Pirvan az Önfejű történetének nagyszerű befejezése. Sir Pirvan pályája szerényen indult, de sikerült felemelkednie a Solamniai Lovagok legmagasabb rendjébe. Az odáig elvezető úton kialakult körülette a lovagok egy különös csoportja, akik kétes múltjuk miatt önfejű lovagokként váltak ismertté. Sir Pirvant már csak egy hajszál választja el a jól megérdemelt nyugalmazástól, amikor ismét szólítja a kötelesség, és most csak az önfejű lovagokra számíthat szövetségesként, akiket ő maga toborzott oly sok évvel korábban.A Harcosok sorozatból megismerhetjük a Dárdaháború hőseit és gonosztevőit. E kötettel záródik a hétrészes sorozat.Valami rátekeredett a kormányrúdra, és kis híján kicsavarta a nehéz farudat a kezéből. Aztán megint nagyot rándult a rúd, és nekicsapódott Torvik mellének. Hallotta, hogy megreccsennek a bordái, és biztos volt benne, hogy a gerince is megsérült, ahogy a háta nekivágódott a csónak peremének.Ekkor a csónak megbillent, miközben egy tapadókorongok-kal teli csáp tőből kitépte a kormányrudat a tokjából és meglengette a levegőben. Az egyik ember mozdult, hogy visszaszerezze. Egy másik megpróbálta visszatartani. Egy harmadik kardot rántott.Torvik mindnyájukra rákiáltott, hogy maradjanak veszteg, de elkésett. A csónak átbillent a súlypontján, pedig a második bűzös, tapadókorongokkal megrakott hosszú húsdarab még csak ezután vetette át magát a peremen, olyan hátborzongató hang kíséretében, mintha valaki egy üst forró enyvben fuldokolna.Az Összeomlás folyamán az események oly sok részlete eltűnt az emberek köztudatából, hogy azt is nehéz megállapítani, mekkora volt ez a veszteség. Ez különösen igaz a végzetes eseményt megelőző utolsó néhány száz évre. Miután tudjuk, hogy mi fog bekövetkezni, megpróbálunk megfeledkezni az egész korszakról, és még arra sem vagyunk hajlandóak, hogy legalább a rendelkezésünkre álló néhány ismeretfoszlányból összerakjuk a lehető legösszefüggőbb képet.Íme egy klasszikus eset: Sir Pirvan, a Rózsa lovagja, akit úgy hívtak, az Önfejű, és az ő társai, akik közül némelyiknek csak a neve maradt fenn.Az ő pályafutását a különböző krónikaírók különböző időpontokra helyezik az Összeomlást megelőző ezer éven belül. A legmegbízhatóbb forrás szerint a harmincas éveiben járt, amikor először megjelent a Solamniai Lovagok feljegyzéseiben, az Összeomlás előtt 181-ben. Eszerint körülbelül az Összeomlás előtt 210-ben születhetett.Sok Pirvanhoz hasonló alakot nyelt el méltatlanul a feledés homálya. A papkirályok a születésükkor még nem voltak veszélyesek. A halálukkor azonban zsarnokokká váltak. Életük során végig küzdeniük kellett a zsarnokká válás ellen. Veszítettek, de felmerül a kérdés, hogy vajon küzdöttek-e volna egyáltalán, ha az istenek megkímélték volna a művük egyetlen részletét is, amikor a haragjuk lecsapott Krynnre?részlet a Palanthasi Krónikás néven is ismert Shternisalasandar félelf Sárga kódexébőlTekintse meg fantasy társas- és kártyajátékainkat!