Kis Pál István álmodik a csodáról. Szavakból épít templomot: Istenhez fohászkodik. Óbort kortyolgat, beszélget a borral. Magához öleli szerelmes asszonyát: mesél a szerelemről.  Teremtett világába vendégeket vár. (Szigethy Gábor) Teremtett világába vendégeket vár. (Szigethy Gábor)