"Amikor első beszélgetőkönyvem, az Ezredvégi tűnődések megjelent és bemutattam a Magyar Művészeti Akadémián, már tudtam, hogy a megkezdett dialógusok sorát nem fogom lezárni. Leírhatatlan boldogságot jelentettek ugyanis azok az órák, amelyeket barátaimmal tölthettem, figyelhettem, mint nyílik ki felém szíveik kapuja, hogy osztozhatom felfedezéseikben, örömeikben és csillapíthattam háborgásaikat, amikor erre kellettem. Türelmetlen természetem ellenkezőjére változik, mindahányszor érzem, hogy szükség lehet rám. Sokaknak a csend az új energiák forrása. Nekem a gondolatcsere. A dialógus."