A magyar festészet történetének legmozgalmasabb és legváltozatosabb szakasza az 1896-tól napjainkig terjedő több mint száz év. A 19. század végén az akadémizmus ellenében szerveződő nagybányai festőiskola adta meg a lökést ahhoz a folyamathoz, amely az egyetemes fejlődés különböző irányzatai felé tájékozódva alakította ki a modern magyar festészet sokszínű képét. A pályája kezdetén francia indíttatású Rippl-Rónai vagy Czóbel, az erőteljes formavilágú Nyolcak, az avantgárd élvonalába tartozó Kassák vagy a Bauhaus tanáraként is ismert Moholy-Nagy, a Bartók szellemiségét követő szentendrei iskola vagy utóda, a második világháború után alakult Európai Iskola tartoznak többek között annak a hídnak a tartópillérei közé, amely napjaink világszerte ismert kiemelkedő mesterein keresztül vezetnek el a legifjabbakig.  
 A reprodukciókat kísérő képleírások a művész pályájának ismertetése után az alkotásnak azon jellegzetességeit emelik ki, amelyek egy-egy vonással gazdagítják e sokszínű korszak képét. A reprodukciókat kísérő képleírások a művész pályájának ismertetése után az alkotásnak azon jellegzetességeit emelik ki, amelyek egy-egy vonással gazdagítják e sokszínű korszak képét.