A szerző az emberiséget két nagy csoportra osztja: a kisebbséget alkotó "vadászokra" és a többségi "földművesekre". Az egymástól eltérő figyelemkoncentrációjú emberek egyikét sem nevezi betegnek vagy fogyatékosnak, esetleg viselkedészavarosnak, hanem azt bizonyítja be, hogy mindkét típus értékes tulajdonságokkal bír, akikre egyaránt szüksége van a társadalomnak.  Tanácsai útmutatást adnak ahhoz, hogy az eddig problémásnak tartott gyerekeket miként lehet egészséges személyiségként kezelni, hogy egészséges felnőttekké váljanak.