A könyv több tudománytörténeti korszakra gyakorolt szellemi befolyást. 1958-ban kiadott monográfia első olvasata az volt, hogy Heider a személyközi viszonyok megismerésében megragadta az értékeléssel átszőtt gondolkodás logikáját, amely arra sarkall, hogy esetleg a valósággal és az arról tanúskodó információkkal dacolva, összehangzó képet alakítsunk ki világunkról. Mikor másfél-két évtized múltán lezárult a szociálpszichológiában a konzisztenciaelméletek korszaka, akkor ezen könyvből olvasták ki annak az alapfolyamatnak az elemzését, melynek során mások és magunk viselkedéséről eldöntjük, hogy az jellemző-e a cselekvőre, s ha igen, belőle milyen tulajdonságra vonhatunk le követekeztetéseket.