A Szaturnuszt először a Pioneer-11 látogatta meg 1979-ben, majd később a Voyager-1 illetve a Voyager-2. A Szaturnusz korongja határozottan sárgának tűnik, egyenlítői területei enyhén vörösesek, övei barnás, sarkvidékei pedig kékesszürke árnyalatúak. A Földről még szabad szemmel is jól látható bolygók közül az utolsó.

A Jupiternél alig lassúbb tengelyforgása miatt a leglapultabb bolygó.
29,5 (földi) év alatt kerüli meg a Napot.

A Szaturnusz a gázbolygók családjába tartozik, így nincs szilárd felszíne.

A 185°C-os hőmérséklet mérhető a felhők fölött. átlagos hőmérséklete -176°C.

A Szaturnusz légköre hidrogénből és hidrogénvegyületekből, valamint 6% héliumból áll. A Szaturnusz légkörének szélviharai, légörvényei, hullámai és egymással kölcsönhatásban lévő foltjai arról tanúskodnak, hogy e különös világ belsejéből a hő hevesen áramlik kifelé.

A Szaturnusz mágneses tere erős.

Szaturnusz 18 holdjának van neve, több holdja van mint bármelyik más bolygónak. A legnagyobb a Titán, amely egyedüli a holdak közül, amelynek légköre van.

A Szaturnusz gyűrűit elsőként Galilei figyelte meg 1610-ben. A gyűrűk különálló részecskékből, jég- és sziklatömbökből épülnek fel, amelyek mind önállóan keringenek a bolygó körül a Kepler törvényeknek megfelelően, ezért a gyűrűrendszer külső része a leglassabban, míg a belső része a leggyorsabban mozog. Elképzelhető, hogy a gyűrűrendszer valaha a bolygó egyik holdja volt, amely széttöredezett, vagy talán olyan anyagból keletkezett, amelynek a bolygórendszer születése óta sohasem volt lehetősége arra, hogy nagyobb égitestté álljon össze.