"Tárca az, amit azért ír az ember, hogy ne legyen üres a tárcája. Hogy ne pisiljék le a kutyák, na - magyarázta a barátom, szinte csak magának. - Agyad félközép tartományában mindig van tíz-húsz tárcára való készenlétben, álmodban is le tudsz pötyögni kettőt-hármat - mondta, nyilván rendkívül bölcsnek hitte magát. De a 'félközép' tetszett. Egyébként fütyültem az egészre, úgy képzeltem, egész életemben kizárólag verseket fogok írni. Eltelt harminc év, a barátom már nem él, én meg gyakrabban írok tárcát, mint verset. Ezt nyilván még ő is blamának érezné. Se vers, se regény, se esszé, se novella? Milyen író az, akinek csak forgácsai vannak? Aki a tárcából éldegél?" (Tóth Erzsébet)