Szinkron időosztásos multiplexelés
A szinkron időosztásos multiplexelés
megkívánja olyan átviteli keretek definiálását, amelyek egy adott számú, rögzített
hosszúságú időrést tartalmaznak. Ezután minden felhasználót
hozzárendelnek az átviteli keret egy, a számára
fenntartott időréséhez, amelyben ő adást és vételt végezhet.
Az ismétlődési frekvencia alapegységét nevezik időrésnek. Ez azt jelenti, hogy
az átviteli csatornák az átviteli keretben található időrés helyzetével azonosíthatóak,
ebből kifolyólag a szinkron időosztásos multiplexelést néha pozíciós
multiplexelésnek is nevezik. A "szinkron" megnevezést azért választották,
mert az átviteli csatorna, vagy az annak megfelelő időrés, a keret átvitelének
mindig ugyanabban az időpillanatában érkezik meg - azaz szinkron viselkedést mutat.
A szinkron időosztásos multiplexelés előnye, hogy az egyes
kapcsolat a számukra kiosztott időrés helyzetével vannak azonosítva,
így a kapcsolásuk is könnyen megvalósítható, mivel csak azt kell figyelni, hogy
az adott kapcsolat melyik bemenet hányadik időrésében érkezett, és e szerint
kell a megfelelő kimenet, megfelelő időrésébe "áttenni" a forgalmat.
A hátrányai között is felsorolható a rögzített időrés,
hiszen pont e miatt egy adott kapcsolat által szabadon hagyott
időrést más kapcsolat nem használhat fel, hiszen a kapcsolat továbbításának
elve miatt ezen időrésnyi információ más felhasználóhoz továbbítódna. A rögzített
időrés miatt a szinkron időosztásos multiplexelés rugalmatlan
az információ változásokkal szemben, ami azt jelenti, hogy nem tud egyik
kapcsolat sem az alapfrekvenciától eltérő sávszélességű kapcsolatot használni,
hacsak nem engedjük meg egyes kapcsolatoknak egy kereten belül több időrés használatát.
További hátránya, hogy a kapacitás kihasználás nem jó,
hiszen az időréseket akkor is továbbítani kell, ha nem szállítanak semmilyen
információt sem.