Csomagkapcsolás

A csomagkapcsolt hálózatokban a felhasználói információkat csomagokba ágyazzák be, amelyek a hálózaton belüli útvonal-irányítás, hibajavítás, forgalomvezérlés, stb. számára felhasznált járulékos információkat (a fejlécben) tartalmaznak. Ezeket a hálózatokat, mint ahogy az X.25-t is, a hatvanas években tervezték, amikor még csak gyenge minőségű átviteli összeköttetések álltak rendelkezésre: 10-6-os BER-t (bit hiba arányt) abban az időben már kitűnőnek tekintették.

A hálózat mindegyik összeköttetésének elfogadható végpont-végpont minősége érdekében ezért bonyolult protokollokra volt szükség, alapvetően az összeköttetés minden kapcsolatának hiba és forgalomvezérlése lefolytatásának érdekében. Erre a kapcsolatonkénti hibaellenőrzésre a kapcsolatok gyenge minősége miatt volt szükség, biztosítva azt, hogy a forgalom növekedése ne legyen túl nagy a szemantikai átlátszóság biztosításához.

Ezeknek a csomagoknak a hossza változó, és ezért a hálózaton belül eléggé összetett puffer menedzselést kívánnak meg. A működési sebesség nem volt túl nagy (általában 64 kbit/s), így a puffer vezérlés lehetősége nagyon jó volt. Ez az alacsony sebesség nagy késleltetést eredményezett. Viszont mivel nem volt szükség ezeken a hálózatokon valós idejű szolgáltatások átvitelére, az idő átlátszóság nem jelentett problémát.

A nagyobb bonyolultságú protokollok a hálózaton belül jelentősen megnövelik a feldolgozási követelményeket és a kapcsolási késleltetést. Ez nagyon nehézzé teszi a csomagkapcsolási technikák valós idejű szolgáltatásokra és 10/100 Mbit/s-os nagysebességű szolgáltatásokra történő alkalmazását. Azonban el kell fogadni, hogy a csomagkapcsolás, mint az X.25, még mindig nagyon hatékony és sikeres az alacsony sebességű adatátvitelnél.