Az ATM esetében alapkövetelmény volt, hogy a könnyebb feldolgozhatóság miatt a csomagok mérete fix legyen, a fejlécben lokális információk szerepeljenek, így redukált funkciók építhetők be. Ezek a lokális értékű információk az úgynevezett és azonosítására szolgálnak. Az adatátvitelt hívásfelépítés előzi meg, majd a tranzakció után az útvonal lebontása történik.
A következő ábra egy fizikai közegen levő virtuális
utak és virtuális csatornák
általános elhelyezkedését mutatja be.
Ha valamelyik VC-n egy ideig nincs átviendő cella, akkor az a VC, azon idő alatt nem foglal el sávszélességet, lehetővé téve, hogy más VC-k viszont többet forgalmazzanak. Ezt statisztikus multiplexelésnek nevezik, a csatornák átlagos sebessége kiadja az átviteli vonal kapacitását, azonban ennél szinte mindig nagyobb vagy kisebb sebességre van szükség igény szerint. Nagyobb sávszélességet igénylő forgalmakat nem lehet maradék nélkül átvinni, hiszen nincs rá kapacitás. Ebben az esetben egy forgalomvezérlő eljárás dönt a túlzott igényekből fakadó torlódás megszüntetéséről, amelynek következménye a cellaeldobás (cella=csomag). Ez az elv egy lépéssel közelebb helyezi az ATM-et a csomagkapcsolt hálózatok felé.
A csomagok kapcsolása kétféleképpen történhet: