A kapcsolt virtuális összeköttetések felépítéséért a hálózat a felelős. A felhasználó megadja, hogy hova, milyen minőségű kapcsolatot szeretne használni és ezt a hálózat a jelzések segítségével fogja megtenni. A kapcsolat felépítése ebben az esetben automatikusan fog megtörténni, majd a kapcsolat befejeztével automatikusan le fog bomlani. Ebben az esetben a bontás során a használt virtuális utak/virtuális csatornák és az erőforrások is fel fognak szabadulni. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok két eszköz között, különböző időpontokban nem valószínű, hogy ugyanaz a virtuális út/virtuális csatorna pár fog lefoglalódni, sőt a kapcsolat más fizikai úton is felépülhet a két végpont között.
Az SVC kapcsolatoknak is lesznek előnyei és hátrányai is.
Előnyök: gyorsabb kapcsolat felépülés; a hálózat rugalmasabb kihasználása; hiba esetén automatikusan új útvonal épül ki, és a forgalom arra tevődik át.
Hátrányok: előfordulhat, hogy a jelzésrendszer nem megfelelő működése miatt a kapcsolat nem fog felépülni; nehézkesebb a menedzselése, mint a PVC kapcsolatnak.
Használhatunk még úgynevezett félállandó virtuális
összeköttetéseket
is. Ennek az a lényege, hogy az UNI szakaszokon PVC kapcsolatot, míg a hálózaton
belül SVC kapcsolatokat használunk, vagyis a hálózat belsejében automatikusan
keresi meg a hálózat a legmegfelelőbb útvonalat.