BEVEZETÉS

Vissza

Mi alulírt ismeretgyarapításért külfölden levő Magyarok, kiket a szerencsés véletlen oly számosan hoza össze testvérhazánk különböző vidékeiről Némethon e nevezetes városába, mennyit tudtunkra soha sem, kiket a messzeségben miéinktől idegen elemek között a kebelben távoztunkkal mind növekedő édes emlékezés a honiakra itt egy szép magyar körré olvaszta; kik együtt oly testvéri fáradtsággal oszták meg a külfölden viruló szellemi örömek és nyert ismeretkincsek mellett az azok útjába borult kedvetlenségeket is, miképp az itt töltöttük szép napok megannyi szép emléknapokká válnának későbbkorunkra nézve - mi e szép napok egyik lelkesült pillanatában fölkapók a gondolatot: 'minden nyom nélkül nem röppenteni el az itt együtt leélt percek emlékét...' azért idvesnek vélők valami maradandóban, az utánunk jövőknek is egykét örömpercet, sőt tán egy kis szolgálatot is teendőben, megörökítni... és e gondolat - mely eleink által más egyetemekben is némileg kisértve volt, istennek hála itt tettbe menendő, midőn a jelen "berlini Magyarok emlékkönyve" megnyílik, melybe

I. az itt megfordult hazánkfiai íratnak bé;

II. számokra Berlinben szükséges tapasztalati útasítások;

III. használatukra egy, a mi és utódaink lelkessége által szépen növekedhető kis gyűjteménykéje a legszükségesb magyar könyveknek.

Álljon itt értesitésül azon elveinket adó rövid célterv, melynek nyomán parányi kezdeményünk életnek indula, s melyben a jelen könyv holállása- és használatáról is fölvilágosítás adatik.

I.

Emlékkönyv,

hová minden itt tanoló vagy átutazó Magyar emlékül sajátkézzel beírandja nevét s a szükséges tudandókat, minek módját a megállított rovatok fölírásai mútatják (lásd a 20. lapon). E gyűjteményke idővel azontúl, hogy történeti és statisticai adatul szolgál, érdekes autographiai tár is leend.

II.

Útasítvány és jótanácsok tára.

Minpéldánk és saját kárunkon okulva tudjuk mily elhagyatott állapotban van a külföldre lépő idegen, mint ki lehet téve mindennemü csalatás-, tévedhetés- és időpazarlásnak. E tudat bíra reá egy forrást nyitni fel utódainknak, honnan rövid és biztos útasításokat nyerhessenek s hová ők is adandó pótlék-észrevételeiket, jó tanácsaikat letehessék. Ezen útasitások

A.) Tanolmány-

B.) Háztartás- és

C.) Város és vidéke nézendőit illetők

fölírata pontokban tartalom szerint illő helyeiken megtanálhatók - A béírás-módot így véltük megállítni:

"Minden, ki valamit biztosan megtud, minek közlése egy vagy más szempontból érdekes lenne az ittlévő Magyarok figyelmére vagy nekiök útasitásul, szíveskedjék azt a béigzatáshoz megkívántató nyugottsággal papírra tenni s a jelenlevő Magyarok előtt fölolvasni, kik még lehet saját tudatokból pótlandanak hozá vagy az írótól tán észre nem vett olyas kitételre figyeltetik. Ezen elővizsgálat után írja bé azt illő róvata alá, nevét s az időt is följegyezvén. A béírási nyelv itt is mint mindennemü írománynál e könyvben egyedül magyar."

III.

A magyar könyvgyüjteményke és kezelése.

Nem szándékunk nekünk egy nagy magyar könyvtárt állitni Berlinben, azt tehetségünk s a cél is, miért itt vagyunk, nem engedné, mert igen jól tudjuk, hogy a tetemes költséggel tanolni jött magyar ifjunak becsesbek órái, mintsem rendszeres magyar olvasó lehessen itt; de másfelül azt is minpéldánkból igen jól tudjuk, hogy mily fájdalmas két-három évig merőben nélkülözni a már virulni kezdett magyar íralmi jelesb termékeket s kisérve szakmánk külföldi mozgalmait, milyen jól esnek s milyen szükséget volna olykor bé-bépillanthatni az ezeket magyar szempontból tárgyaló jóbb könyvekbe; olykor a nyelvünk és íralmunk íránt érdeklődő külföldieknek ezek nyomán felvilágositást adhatni... Ily nézetekkel bírók örömmel tevénk össze önkéntes adakozás útján néhány könyvet, egy kis pénzmennyiséget, mint a gyűjteménykének alapul szolgálókat, és következőkben rendelkeznénk e körül.

a.) Jövedelem-forrás

Csupán önkéntes adakozásból álland. Itt természetesen rendelkezni valaki szívességéről nem lehet, azért csak jóindulat s tehetségre bizatik járulni intézetünkhez pénz vagy könyvben. Azonban egy esetet kiemelünk melyben egyhangulag megegyezénk, hogy közőlünk mindenik, ki sajtó útján világ elé adna valamit, kijöendő munkáiból egyszer mánt másszor küldjen meg egy ingyenpéldányt gyűjteménykénk számára - Bíztat az eszmény, hogy útódink is szívesen megteendik ezt.

A pénzen szerzendő könyvekre nézve elvünk csak oly magyar munkákat venni, mik a különböző tanszakmákban legjelesbek s melyek kor szerint legszükségesb leltárul szolgálhatatandók - Az ajándékozandó könyvek minőségében megszoritást tennünk nem lehet, azonban szeretnők, hogy intézetkénk értelme szerint is az idegen nyelvüekből inkább csak a hazánk és nemzetünket érdeklők adatnának; más tárgynak úgyis találhatók levén az itteni könyvtárokban.

b.) Kezelet

Hogy mindezek életbe lépve folytonosan erőbe lehessenek, kezelésről is gondoskodunk, midőn megbízunk egyet az ittlevő Magyarokból a gyűjteményke őrzésére, intézkedünk annak helyéről és egy figyelemmel kisérő ellenőrségről.

1.) Az őr és kötelességei.

Az őrt magok kebléből választják az ifjak félévre általános szótöbbséggel, kötelességeit következőkben véltük megállitni:

a.) a számadás- és téritvénynyel által vett emlékkönyv, gyűjtemény és pénzre köteles feleletteher alatt ügyelni; a vállalatba saját búzgalma által életet önteni, félév végével számadás mellett lemondani;

á.) az emékkönyvre nézve a mint megtudta vagy egy Magyarnak Berlinbe érkezését, azonnal ajánlja ennek és személyének útasító szolgálatát;

b.) az adakozásból béjövendő pénz- és könyveket nyúgtatvány mellett átveszi és az adó által illő róvatukba béiratja bolti árrába számitván bé a könyveket is.

c.) mihelyt pénz van könyvre, jelenti az ittlevő Magyaroknak, kik elveink s a kor szükségéből kiindulva meghatározzák a hozatandó könyvet, mit az őr biztos könyváros útján azonnal megrendel.

cs.) a könyveket hetenként a határzandó órán vehetni kinála ily móddal: a kiveendő könyv címe; a kivevő neve, lakása, a kivétel és visszahozás ideje az őrnél egy arra készitett könyvecskébe fölíratik, e megtörténvén négy hétre kiadatik, mikorra ha nem jönne vissza, tartozik értte az őr megszólitni, ha a négy hét alatt senki nem kérte s még szüksége lenne a kivevőnek, négy hétig ismét megtarthatja.

d.) minden félév végén, miután nyúgtatványos számadását béadá s felszabadíttaték, a 3ik ponti sorokat igtatja Pesti Hírlapba.

2.) Az emlékkönyv és gyűjtemény helye.

A jelen emlékköny úgy, mint a kis tárban levő gyűjteményke állani fog az őrnél, kinek vagy lakásának változtatásával a hordozkodási költséget az intézetke viseli, mindaddig míg csak három Magyar lenne Berlinben, akkor a legutoljára maradó számára úgy intézkednek, miképp a közölönk alapítók közűl még egy évig itt levő és megbiztuk egyedek szellemünkben szerkezendő útasitványa fogja rendelni mely útasitvány mindjárt e célterv után leend igtatva s utódinkat is kérjük vállalatunkat érdeklő általános rendelkezéseiket ennek folytába szíveskedjenek béjegyezni. - Arról ha netalán egykor oly nagyra növekednék e könyvgyüjtemény, hogy nem férne az őr szállásán, intézkedjenek az akkoriak, mi úgy hisszük jó lenne az egyetemi könyvtárhoz csatolni közhasználat végett.

3.) Ellenőrség.

Meg vagyunk ugyan győződve, hogy az űgy szentsége egyedül biztos ellenőrség mind a pénzkezelet mind a könyvek épen, tisztán tartására, minthogy azonban az ember nyúgottabbnak érzi magát ha tettei tiszta rúgóiról, a kezdet pontosságáról a közönséget is van alkalma meggyőzni, e szempontból így rendelkezénk: Minden ittlevő Magyar tartsa kötelességének a számolásokba koronként bé-bépillantani, félév végén tanálkozzanak s a lemondó őr bévételét s kiadását a nyúgtatványokkal összevetvén, mentsék fel őt feleletteher alól. Végre az otthonlevők megnyugtatására s a feljöni szándékozók némi figyelmeztetéséül félév végével közöltessék az őr által a Hírlapban egy oly rövidke tudósitás, melynek szerkezetét a megbiztak alapitó egyedek a pótlékutasitványban megírandják.

Ajánljuk magunk s parányi kezdeményünk utódink szíves emléke és figyelmébe. Berlin, hetedhó 18-kán 1842.

az alapitók.

Vissza