A berlini magyar könyvtár története 1945

1. fejezet Az 1842-ben alapított Magyar Diákok Egyesületének (Bund Ungarischer Hochschüler) és a hozzá kapcsolódó Magyar Könyvtárnak (Ungarische Bibliothek) „mintegy 1100 kötete”

2. fejezet A hallei egyetemi könyvtártól 1921-ben 99 évre kölcsönbe átvett ún. „Bibliotheca Nationis Hungariae” története

A berlini magyar könyvtár a a finnugrisztika legnagyobb gyűjteménye Németországban, és a legnagyobb külföldi hungarológiai gyűjtemény (leszámítva az osztrák-magyar monarchia utódállamait).

A könyvtár létrejötte alapvetően a berlini egyetem, majd később az ott létesült magyar tanszék történetéhez köthető. A könyvtár jelenlegi gyűjteménye történetét tekintve több, egymástól jól elkülöníthető részből állt össze, ezek a következők:

Bár a hallei könyvtár anyagát tekintve a legrégibb ezek közül, az alább következő történeti tárgyalás sorrendje mégis a fenti, mivel itt azt a szempontot részesítjük előnyben, amely a berlini magyar könyvtár történetében jelent időrendet (a hallei anyag története ezért csak a második fejezetben kerül sorra).

Az 1842-ben alapított Magyar Diákok Egyesületének (Bund Ungarischer Hochschüler) és a hozzá kapcsolódó Magyar Könyvtárnak (Ungarische Bibliothek) „mintegy 1100 kötete”[1]

Magát a Königliche Friedrich-Wilhelm Universität zu Berlin-t (amely később, 1946-tól vette fel a ma is használatos Humboldt Universität nevet) 1810-ben alapították, és meglepően gyorsan, mintegy ötven év alatt Németország vezető egyetemévé vált „a tanszabadság és az új metodika, a szemináriumi rendszer bevezetése, a sok helyről idehívott kitűnő professzori kar”[2]-nak köszönhetően.

A magyarok németországi peregrinációja a reformációval indult meg (Wittenberg, Jena, Göttingen, Halle, stb.), de a XIX. századra a felekezeti jelleg egyre inkább lazulni kezdett, és az egész német nép kultúrája és filozófiája iránti érdeklődéssé szélesedett (gondoljunk a német romantika, Hegel, Grimm testvérek, stb. hatására[3]).

1835-től fogva a berlini egyetemen tanuló magyarok létszáma évről-évre gyarapodni kezdett.

A magyarországi diákok németországi peregrinációja a következőképpen alakult[4] (a táblázat a könyvtár szempontjából szemlélteti, hogy adott történelmi időszakban mekkora volt a potenciális olvasók köre):

1841/42 tanévben Berlinben tanuló 25 magyar hallgató[6] Gáspár János szellemi vezetésével megalapította a Bund Ungarischer Hochschüler in Berlin nevű társaságot (1842. július 18.).

„Mi alulírt ismeret-gyarapításért külföldön levő magyarok, kiket a szerencsés véletlen oly számosan hoza össze testvér-hazánk különböző vidékeiről Némethon e nevezetes városába, mennyit tudtunkra soha sem, kiket a messzeségben mieinktől idegen elemek között a kebelben távoztunkkal mind növekvő édes emlékezés a honiakra itt egy szép magyar körré olvaszta, kik együtt oly testvéri szívességgel osztók meg a külföldön viruló szellemi örömek és nyert ismeretkincsek mellett az azok útjába fordult kedvetlenségeket is, miképp az itt töltöttünk szép napok megannyi emléknapokká válnának későbbkorunkra nézve – mi a szép napok egyik lelkesült pillanatában fölkapók a gondolatot, minden nyom nélkül nem röppenteni el az itt együtt leélt percek emlékét… Azért idvesnek vélők valami maradandóban, az utánunk jövőknek is egy-két örömpercet, sőt tán egy kis szolgálatot is teendőben, megörökíteni… és a gondolat – mely eleink által más egyetemekben is némileg kísértve volt, istennek hála itt tettbe menendő – a jelenben berlini Magyarok emlékkönyve megnyílik…”

Az alapításról, a társaság céljáról, szerkezetéről, tagjairól az általuk indított és fent említett A berlini magyarok emlékkönyvé[7]-ből olvashatunk, mely három nagy egységre tagolódik:

1. Az alapítás céljai, a gyűlések jegyzőkönyvei, szervezeti-technikai szabályozások, majd egy névsor, melyet a Berlinbe látogatott magyarok vezetnek;[8]

2. tanácsok és útmutatók a hallgatók számára (a városról, tanulmányi lehetőségekről, lakáslehetőségekről, stb.);

„Nem szándékunk egy nagy magyar könyvtárt állítni Berlinben; azt tehetségünk és a cél, miért itt vagyunk, nem engedné, de másfelül – minpéldánkból – igen jól tudjuk, hogy mily fájdalmas két-három évig merőben nélkülözni a már virulni kezdett magyar irodalmi jelesb termékeket s kísérve szakmánk külföldi mozgalmait, milyen jól esnék s milyen szükséges volna olykor bé-pillanthatni az ezeket magyar szempontból tárgyaló jobb könyvekbe; olykor a nyelvünk és irodalmunk iránt érdeklődő külföldieknek ezek nyomán felvilágosítást adhatni. Ily nézetekkel bírók örömmel tevénk össze önkéntes adakozás útján néhány könyvet, egy kis pénzmennyiséget, mint a gyűjteménykének alapul szolgálókat (…).”

A könyvtár gyarapodása önkéntes és dedikált adományokból történik, valamint szerzők tiszteletpéldányaiból[9], ezen felül pénzen is vásárolnak, tematikailag ezeknek „a pénzen vásárolt könyveknek (…) a tananyaghoz kell igazodniuk”, illetve „elsősorban magyar nyelvű munkákat szereznek be, hiszen a német nyelvűek megtalálhatók úgyis a városi könyvtárakban.” [10]

A könyvtár kezelését „egy félévenként maguk közül választott őrre bízták, [akit „Kustos”-nak neveznek németül, és sokszor magyarul is[11]] kinél voltak egyszersmind letéve az ajándokul nyert, vagy begyűlt pénzből megrendelt könyvek, ki a bevételről és kiadásokról számolatát beadván átnézés végett egy bizottmánynak, a feloldozás után félévenként tartozott lemondani.”[12]

A kustos volt a társaság elnöke és adminisztrátora, valamint a könyvtáros és könyvbeszerző is. Félévenként választották, és feladata szerint minden Berlinbe jövő magyarnak felvilágosítást nyújtott és bevezette a társaságba is. Minden könyv és az Emlékkönyv is az ő lakásában volt elhelyezve, és kötelessége volt félévente a Pesti Hírlapban a könyvtár állapotáról tájékoztatást megjelentetni.[13]

1842-43-ban a kustos Gáspár János[14] volt, akinek személyéről kicsit bővebben kell szólnunk. „A berlini egyetemi könyvtár kis magyar részlegének alapítása és ezen gyűjteménynek a továbbfejlesztése a modern magyar kultúrpolitika első úttörőjévé tették [t. i. Gáspárt]. A könyvtár szervezése, a magyar ösztöndíjasok iránti folyamatos érdeklődés és a külföldi tanulmányok hirdetése és támogatása már magában foglalta annak a magját, amely később a magyar-német kulturális kapcsolatok intézete, a berlini egyetem Magyar Intézetévé és a magyar tudósotthon, a Collegium Hungaricummá fejlődött. Az ő szellemében gondozták tovább az egyesületet és annak könyvtárát utódai: Jancsó Lajos, Szász Gerő, Szakács Mózes, Pap Lajos, Kassai Sámuel, Zöld Ferenc és Takács Lajos 1868-ig, akik kizárólag erdélyiek, többnyire szászok voltak, és akik Gáspárhoz hasonlóan az erdélyi református főiskolák szellemi köréből származtak. (…) Az egyesület későbbi vezetői abban is követték Gáspár példáját, hogy a leginkább olvasott magyar újságokban évente tudósítottak a könyvtár fejlődéséről, részben hogy a Berlinbe jövő magyarokat erről tájékoztassák, részben pedig hogy a kiadókat és írókat ösztönözzék arra, hogy engedjék át a könyvtárnak publikációikat. Szász Gerő egy tudósításában arról írt, hogy (…) a magyar kultúrpolitika fejlődésében jelentős köszönetet mondhat annak, hogy a berlini könyvtár nem csak a berlini magyar hallgatók szellemi szükségleteit elégítette ki, hanem az a feladata is volt, hogy a magyar kultúrát propagálja. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a berlini hallgatók véleménye szerint ez a cél csak egy, a berlini egyetemen létesítendő magyar nyelv és irodalom tanszék létrehozásával érhető el. 60 év múlva ennek a kívánságnak a beteljesülése csak eme magyar hallgatótársaságnak a józan kultúrpolitikai gondolkodását igazolta.”[15]

Ami a könyvtár szorosabb értelemben vett történetét illeti, 1844-ben már csak ketten maradtak Berlinben az alapítók közül, Szász Gerő tudósítása szerint ekkor „több mint 300 példányból állott a könyvtár”[16]. Gáspár János azt indítványozta, hogy Ungarische Bibliothek néven elkülönítve az egyetemi könyvtárnak adassék át a magyar gyűjtemény.[17] Maga Gáspár tudósít erről: „Nekem, mint az Emlékkönyv és könyvtár első őrének s Berlinből utoljára távozó alapítónak, sikerült a híres dr. Perz kir. főkönyvtárnoktól írásbeli engedélyt[18] nyerni, hogy e könyvtár helyiségében külön szekrényben magyar bélyeg és etiquettel mint »Bibliotheca hungarica« őriztessék, s melyet én 1856-ban másodszori ottlétem alkalmával dr. Mundt könyvtárnoksága alatt újra rendeztem.”[19]

1846. július 15-én megalakul a Berliner Ungarnverein (Berlini Magyar Egylet, később Berlini Magyar Egyesület), amely szorosan kötődik a Bund Ungarischer Hochschülerhez. „A Társaság élete túlnyomórészt a könyvtár gondozására és kulturális célok megvalósítására szorítkozik. Az egyleti élet és a tanulók karitatív tevékenysége a Berlini Magyar Egylet keretein belül zajlik. A két kör története innen fogva nem választható el egymástól, így a tanulók, akik az egylet tagjai voltak, mindig az iparosok egyletének szellemi támaszai is voltak”[20]. (A Berlini Magyar Egyletről részletesebben szólunk még később.)

1848-ban, a szabadságharc évében minden magyar hazautazott, a könyvtár utolsó őre, Móroc István „az emlékkönyvet, pecsétet, szóval mindent átadott az egyetemi könyvtárba és társai megbízásából 14 tallér és 20 garas pénztári készletet magával vitt Magyarhonba; hogy azt később könyvekben szolgáltassa vissza, mit t. Móroc úr – az emlékkönyv hitelesítése szerint – teljesített is. E kis könyvtár ekkor 391 kötetet tartalmazott volna, ha egy pár példányt el nem idegenítenek.”[21] E 391 könyv pontos jegyzékét adja később az 1853 óta újra Berlinben tartózkodó Gáspár János 1856-ban[22]: a berlini magyarok emlékkönyvében a Könyveink jegyzéke időrendben és a mint valósággal kezünkbe jőtt cím után jön a 391 könyv leírása, majd Gáspár következő bejegyzése áll:

Ennyire ment a valósággal kézhez jött könyveink száma 1848-ig (a 144. számig saját tudomásom és béjegyzésem, a 145-240 szám alattiakat az utánam 1848-ig volt őrök Mihály R., Kovács János, Hegedüs G. és Moróc T. megkapott jegyzései nyomán ide béirva)… 1848-tól 1855 vége feléig, tehát majd 7 évig feledségbe ment vállalatunk, s ez okból több könyvvel nem gyarapodott az a kis tár, sőt a 649. lapon Moróc által érintett egyén[23] még idegenitett is belőle. (l. alább).

Én az egész könyvtárnak tudományos szakmák szerinti elrendezésekor, (aug. elején 1856) számba vevén mindent, a következőket nem találtam

49. Miss (?olvashatatlan), Ungarn, 100. Paget Ungarn u. Siebenbürgen 1-2. 197. Gr. Mailáth, d. ungar. Reichstag, 210. Petőfi versei[24], 214. Erdélyi magyar népdalok … Ezek Kertbenynél maradtak, Pagetet költségén újra megszereztem, a többire nézve is irok neki.

Az 551. lapon álló 35. számu könyveket (…) és az 559. lap 63. sz. Rolbertet(?) mint nem magyar könyvtárba tartozó s jobbadán féleges könyveket én vettem ki, s tétettem az egyetem könyvtárába.

1848-1858 között alig száz kötettel szaporodott a könyvtár, 1858-ban összesen 516 kötet az állomány[26] A gyér gyarapodás oka Szász Gerő szerint, hogy kevesen jönnek Berlinbe, az alapítvány ajándékokból él, a pénztár teljesen üres, ezért írja kérését a Szépirodalmi Közlönybe, amelyben kéri az irodalmárokat, hogy munkáikból egy példányt küldjenek Berlinbe is, a szállítás számukra még költséget sem jelent[27]. „A könyvtár céljából kiindulva, azonban nem hagyhatom említetlenül: hogy nem a mennyiség, hanem a minőség szem előtt tartandó; és miután mi itt csak képviseltetni akarjuk irodalmunk minden ágábani állását, szívesen felkérem ez eszme barátait, hogy csak oly művekkel szaporítsák e könyvtárt, melyek egyszersmind gazdagítják is azt, melyek felett a józan kritika és a közvélemény kimondta ítéletét.”[28]

Érdemes idézni Szász Gerő korábban már említett javaslatát a könyvtárral kapcsolatban, amely saját bevallása szerint is nem tőle, hanem egy korábbi berlini látogatótól, Tomori Anasztáztól ered:

(…) saját magunkból kifejtve, tetemes áldozattal is, saját keblünkből kell kibocsátani a »magyar irodalom missióját.« Íme ez azon cím, melyet én a berlini könyvtár homlokára feltűzni óhajtanék; a cél egyetemessé nőné ki magát, és a nagy reménység (…) ez: magyar tanszék az itteni egyetemben, mely a nyelv tanításával és az irodalom terjesztésével, commentálásával foglalkoznék. Ebből a szempontból óhajtanám én hazafikérdéssé emelni e kis könyvtár ügyét.[29]

„1882 folyamán megszűnnek az emlékkönyv bejegyzései. Az utolsó sorok Dr. Lakits Frigyestől származnak, akinek bejegyzése a századforduló tipikus kozmopolita-liberális szellemének kifejeződése. Fejtegetésében kétségeket fogalmaz meg a rövid időre és különböző érdeklődésekkel külföldre jövő magyar hallgatók nemzeti alapon való összefogásának praktikus értékével kapcsolatban. Az emlékkönyvet puszta múzeumi darabnak tartja, és a berlini egyetemre bízott, majdnem feledésbe merült magyar könyvtárhoz csatolja. Érthető, hogy a magyar fiatalok és a régi magyar egyetemi könyvtár közötti összekötöttség megszakadt. Amint tudjuk, már 1877-ben új könyvtárat alapított az egyesület [1877-1880 között elkülönültek a Technische Hochschule hallgatói, hogy saját külön érdeklődésüket kifejezzék, és egy új könyvtárt is alapítottak, de aztán visszatértek az Egyesület köreibe], amely bizonyítéka annak, hogy az 1842 óta összegyűjtött könyvek a hallgatók számára elvesztették praktikus értéküket. A századforduló nagy kulturális fejlődéseire és a könyvtermelés növekedésére való tekintettel a berlini magyar fiatalság nem gondolhatott arra, hogy a hazai viszonyokról, a tudományos, politikai és irodalmi helyzetről egy alapos könyvtárt tarthat érvényben. A szaktudományok teljes spezializálódása is lehetetlenné tett egy ilyen vállalkozást. Az egyesület alapítása óta a magyarok felvilágosítása olyan óriási anyaggá nőtt, hogy csak szakember által vezetett és rendszeresen gondozott könyvtár által lett volna összetartható. Így a Bibliotheca Hungarica fennálló állapotában a magyar hallgatók számára csak tudományos érdekességek kuriózuma volt, és a berlini egyetemi könyvtárban lelkiismeretesen őrizve hosszú évekig várnia kellett az újrafeltámadásra.

Miután a magyar könyvtár és az emlékkönyv elveszítette aktivitását, már csak a Berlini Magyar Egyesület tartotta össze a hallgatókat.”[30]

1886-ból Révész Kálmán tudósít a Bibliotheca Hungaricáról: 05/102 jelzettel található egy kézírásos füzet a könyvtárban, amelyben megtalálható a Magyar Akadémikusok Köre Berlinben pecsétje is. Ennek tartalma egy Előleges megjegyzés, majd 409 könyv leírása, mely nem más, mint a Magyar Egyesület katalógusának másolata.

A következő lapokon található sorozat a berlini kir. Egyetem könyvtárába kebelezett u. n. „Bibliotheca Hungarica” könyveit tartalmazza. E könyvtárt az itt tartózkodó magyar egyetemi hallgatók kiknek külön egyesületük is volt, gyűjtögették össze. Az akadémikus kör[31] feloszlásával átadatott a könyvtár az egyetemi könyvtár gondviselése alá, s ebbe csakis annyiban nincs beolvasztva, hogy külön szekrényben kezeltetik. Itt minden egyes könyvön rajta van az egyetemi könyvtár bélyege; a kezelési szabályok is ugyanazok, mint az egyet. könyvtár más könyveinél. A berlini magyar egyesület által kiküldeni illetőleg megválasztatni szokott „Custos”-nak semmi jogköre, teendője – és így értelme nincs.

E könyvtárt csakis egyetemi hallgatók használhatják, épen oly módon nyerhetvén belőle könyveket, mint a tulajdonképeni egyet. könyvtárból. Csakhogy: a rendes nyomtatott „Bestellzettel”-re minden egyes esetben ki kell írni, hogy „E bibliotheca hungarica” s a magyaros czímeknek német fordítását is mellékelni kell, mert különben nehezen vagy egyáltalában nem tudja előadni az illető könyvet a német hivatalnok.

A következő lapokon található sorozat az eredeti catalogus után kiépült, tehát annak tökéletlenségeit is szükségképen örökölte. Ha valaki ezt az eredetivel valaha összehasonlítván, feltűnnék neki, hogy a számozás a kettőben nem egyezik, amennyiben az eredeti catalogusban 434 szám van, míg e másolatban csak 409, ne sajnáljon utána nézni, hogy az eredeti számozása sok helyen el van tévesztve.

A „Bibliotheca Hungarica” 1867 óta semmivel sem növekedett[32]. Amely magyar könyvek azolta az akadémiától stb érkeztek, azok közvetlenül magába az egyetemi könyvtárba lettek beosztva és elcatalogizálva.

Ezen másolatot a „Berlini magyar egyesület” egyetemi hallgató tagjainak használatára készítettem. Hogy ebbe az épen nem czélszerűen vonalazott könyvbe, annak egyszerű oka csak az, hogy e könyv régóta használatlanul hevert az egyesület birtokában. Nem akartam az egyesületet felesleges kiadásra utalni.

Ezen a ponton kell szólnunk magáról a Berlini Magyar Egyletről és annak könyvtáráról, amely a híradások alapján eleinte elkülönült a Bund Ungarischer Hochschüler könyvtárától, ám - mint az a fentebbiek alapján is kiderült -, valamikor 1882-1885 táján összeolvadt azzal. Erről konkrétan semmilyen híradásunk nincs, de közvetve minden jel erre utal.

A XIX. században elsősorban a „régi czéhek vándorló legényei”[33] járják Európa városait, majd az „50-es évek óta pedig a tanuló ifjúság tömegesen keresi föl a külföldi egyetemeket.”[34] A szabadságharc után tömegesen menekülnek külföldre magyarok, akik egymás megsegítésére és a kalandorok elleni védekezésképpen is egyesületekbe álltak össze (1843 Párizs, 1846 Berlin, 1857 Jéna, 1862 Zürich, 1863 Halle, 1867 Bécs, 1869 München, 1867 London, 1860-as években Solothurn, Hohenheim, Ploiesti, Hamburg, Kairó, Grác, Buenos Aires, New York[35]). Az egyesületek a tagok segélyezésén kívül kultúrpolitikai missziót is betöltenek: Magyarország és a magyar nyelv, irodalom megismertetése a külfölddel, a külföldre szakadt magyarok hazafiságának ápolása. Ezeket az egyesületeket később a magyar kormány anyagilag is támogatta.[36]

Az Egyletet 1847-ben alapította három letelepült magyar iparos (Berlek Ignác, Gönczi István, Schuh János), az alapító tagok száma 29.

1. Magyar- és Erdélyországból Berlinbe jött hontársakat, kik hosszabb, vagy rövidebb időre szándékoznak itt maradni, szóval, tettel fölsegíteni, s ügyeiket lehetőképen előmozdítani.

2. A keresztül utazókat itteni tartózkodásuk alatt Berlin nevezetességeire figyelmeztetni, - elutazásuk idején pedig, ha szükséges, utazási utaításokkal ellátni, sőt nagy szükség esetén pénzzel is fölsegíteni.

3. Az itt letelepülteket és időnkénti tartózkodókat, valamint az átutazókat is, ha megbetegszenek, betegségök alatt pénzzel támogatni – és lehetőképen ápolgatni. És

4. Czélja az egyesület tagjainak önkéntes összejövetele, hogy barátságosan és czélszerüleg tanácskozzanak és kedvök szerint mulassanak.[37]

A pénztári kimutatásokban először 1860-ban jelenik meg a „hírlap előfizetési pótlék”, mely azonban legközelebb csak 1862-ben jelenik meg újra, ekkor a Vasárnapi Újságra fizettek elő a tagok.

A könyvtár első nyomai 1863-ból valók: ebben az évben a „harmadik évnegyed” pénztári kimutatásában először szerepel 5. kiadási tételként az „Egyleti könyvtárra 27 tallér”[38],

Ebből a pénzből összesen 74 munkát vettek 84 kötetben, valamint egy könyvszekrényt.

1864-ben, Szakács Mózes elkészíti a könyvek címtárát, és további kötetekkel bővül a könyvtár, adományok révén.

Mint korábban említettük, a berlini magyar hallgatók a Berliner Ungarnvereins keretein belül élték egyesületi életüket. Az egyesület tagjai közötti társadalmi megoszlás[39] a következőképpen alakult:

Sok hallgató járt tehát az egyesületbe, ők vezették a jegyzőkönyvet, és az egyesület történetét is ők írták meg (Szakács Mózes), valamint nem utolsósorban a hallgatók segítségével alapították meg 1863-ban az egyesület könyvtárát: „Az Egyesület 1863-ban alapította meg könyvtárát a hallgatók segítségével, amely folyamatosan gazdagodott a a hallgatók könyvtárából nélkülözhető népi és szépirodalmi művekkel. Ennek ellenére rendelkezett a Berlini Magyar Egyesület az új, 1864-ben kiadott alapszabályaiban arról, hogy feloszlásuk esetén a könyvtár adassék át a magyar egyetemi könyvtárnak. A hallgatók ebben a kispolgári egyletben a könyvtár alapítása és szakember általi kezeltetése által és a magyar újságokra való előfizetési javaslat révén lényegében a kulturális igények emeléséhez járultak hozzá.”[40]

1864. az újradolgozott alapszabályokban a tisztviselők (elnök, alelnök, jegyző) között feltűnik a könyvtárnok[41] is, akinek kötelességét meg is határozzák:

§17. a) Könyvtárnokok kötelessége az egylet könyvtárát számadás mellett, megállitott szabályok szerint kezelni.[42]

§21. Ha az egylet felbomlása a 20.§ szerént megtörténnék, azon esetben a könyvtár az itteni királyi egyetemi könyvtárban lévő magyar könyvtárba tétessék át; a pénznek fele az itteni Friedrich Wilhelm árvaház pénzalapjához, másik fele pedig a pesti protestans árva intézet pénzalapjához csatoltassék.[43]

1884-ben megtörténik az alapszabályok javítása és új ügyrendet fogadnak el:

1.§ Az egyesület czélja: Berlinben tartózkodó honfitársaink között a társadalmi érintkezést fenntartani, a hazafias érzelmeket ápolni s köztük a művelődést alkalmas eszközökkel előmozdítani.

2.§ Az egyesület czíme: >Berlini Magyar Egyesület<. Az egyesület pecsétje: a magyar állam külön czímere, az egyesület czímét és alapítási évét (1846) feltüntető körirattal.

4.§. Az egyesület működési körébe tartozik: az ülések megtartása, hírlapok s folyóiratok járatása, az egyesületi könyvtár fenntartása s gyarapítása, felolvasások s társas összejövetelek rendezése.[44]

16.§. Az egyesület tisztviselői: (…) f.) a könyvtáros (…) k.) a berlini egyetemi magyar könyvtár (Bibliotheca Hungarica) custosa. (…)

46.§. [Az egyesület feloszlása esetén] Az egyesületi könyvtár és levéltár a berlini királyi egyetemi magyar könyvtárban (Bibliotheca Hungarica) helyeztessék el. A többi ingóság, kellő kezesség mellett, volt egyesületi tagoknál deponálandó vagy árvereztessék el.[46]

A könyvtár állományát - sajnos elég töredékesen - Kovács Dénes tanulmánya alapján a következőképpen rekonstruálhatjuk:

A legutolsó, 1885-ös adat megegyezik a Bund Ungarischer Hochschüler könyvtárának adataival, tehát eddigre már bizonyosan összeolvadt a kettő. Ez ellentmondani látszik annak a ténynek, hogy a Berliner Ungarverein még létezett ezután is, miközben az alapszabályok szerint csak az egyesület feloszlatásakor kellett volna egybeolvasztani könyvtárát a BUH-éval. Természetesen ez megtörténhetett korábban is, de forrásaink között nem találtunk semmiféle utalást olyan dokumentumra, amely ezt konkrétan említette volna.

A hallei egyetemi könyvtártól 1921-ben 99 évre kölcsönbe átvett ún. „Bibliotheca Nationis Hungariae” története

A Bibliotheca Nationis Hungariae (Ungarische Nationalbibliothek)[53] eredete a wittenbergi egyetemen tanuló magyar protestáns diákok és tanárok XVIII. századi gyűjteményéig nyúlik vissza.

A XVII. században I. Lipót uralkodása alatt a magyarországi protestánsok felkelést indítottak a Habsburgok ellen, és vereségük után 1673-74-ben számos protestáns értelmiségi vándorolt a megtorlások elől Németország egyetemeire (Jéna, Lipcse, Altdorf, Breslau, Wittenberg), ők voltak az ún. exulánsok. Egyikük, Michaelis György (1640-1725, később vette fel a Cassai előnevet Kassa városa iránti tiszteletéből, ahol gimnáziumba járt), aki 1675-ben érkezett Wittenbergbe, és az egyetem elvégzése után adjunktus majd a filozófiai fakultás dékánja lett, 1725-ben kelt végrendeletében[54] a Wittenbergben tanuló magyar diákokra hagyta könyvgyűjteményét.

Gyűjteményét Fitz József az alábbiak szerint csoportosítja, azzal a megjegyzéssel, hogy mivel Cassai nem írta bele nevét a könyveibe, illetve az általa készített katalógus is elveszett, a könyvek pontos eredetét nem lehet megállapítani. A könyvek első három csoportja tiszteletpéldányként került hozzá, a többi már az ő idejében is antikváriumi volt, több datált tulajdonosi megjegyzéssel.[55]

A. alkalmi költemények: szisztematikus gyűjtés a dokumentumokat tekintve, amelyeket ezek tartalmaznak. Cassai nagyon is tudatosan „politizált” ezekkel, amennyiben Magyarország és Németország kapcsolatainak szorosabbá tételét, valamint az emigránsok tanítói és papi állásszerzését segítette elő.

C. az ún. vitebergensia: mindenekelőtt hungarikumok, disszertációk és a wittenbergi magyar hallgatók tudományos vitái, később a rektorok és dékánok üdvözlő beszédei, később minden nyomtatványra kiterjedt a gyűjtés, amely a wittenbergi egyetemmel kapcsolatos (ez a gyűjtemény ma nagyobbrészt Halléban van)

D. teológiai és vallástörténeti művek: nem szisztematikus gyűjtésben. Fitz kiemeli közülük a magyar nyelven írott munkákat, köztük 52[56] régi magyar nyomtatványt[57], amely ma a berlini gyűjtemény egyik büszkeségét jelenti (ezek közül 5 sehol máshol nem található[58])

A könyvtár sorsa a továbbiakban elkülöníthető egy wittenbergi, egy hallei, és egy hallei-berlini korszakra.

„A (…) könyvtár Kassai halála után is ott maradt az ő volt lakásában, ahová a megválasztott két könyvtáros is beköltözött. Ez a lakás a Collegium Augusteum egyik mellékhelyisége volt az egyetemi könyvtár tőszomszédságában. A Kassai által ugyanazon végrendelettel tett stipendiumi alapítvány kamataiból az egyetemi tanács évenként 12 tallért a könyvtár és a lakás évi bérére és fűtésére visszatartott. A magyar diákok a könyvtárosi állást olyan nagy jótéteménynek tekintették, hogy elnyeréseért állandóan czivódtak. Az ügy nem egyszer került az egyetemi tanács, sőt a fejedelem elé is, úgy hogy csakhamar kezelési szabályzatot állítottak össze, amelynek főbb pontjai a következők voltak: könyvtárosokul csak azok nevezhetők ki, akiket a magyar stipendisták ilyenekül kijelöltek; a könyvtárt csakis stipendista használhatja; a használatért évenként 16 garas fizetendő; a könyveket zálog ellenében a rektor által ellenjegyzett czédulával s csak három hétre szabad kikölcsönözni. E szabályzat a magyar diákok heves tiltakozásai miatt csak 1744-ben lépett életbe.”[59]

1743-ban egy időre elzárták és lepecsételték a könyvtárat, mivel Mária Terézia rendelete miatt (megtiltotta a magyaroknak külföldi egyetemek látogatását) egyetlen magyar sem volt Wittenbergben.

1755-ben sikerült megvenni Rotarides Mihály irodalomtörténíró (1715-1747) hagyatékát, amelyben sok ritka, Magyarországra vonatkozó könyv volt. Különösen értékes kéziratgyűjteményének nagy része sajnos elveszett. Rotarides Mihály életével – kéziratgyűjteménye alapján - Gragger Róbert foglalkozott, Egy magyar tudós sorsa. Rotarides Mihály c. tanulmányában[60], amelyben sajnos a könyvtárról csak néhány szó esik.

A hétéves háború idején 1760-ban, Wittenberg ágyúzása idején Madács Péter könyvtáros a már égő házból egy pincébe menekítette a könyveket, amely később, Wittenberg eleste után az osztrák győztesek raktárnak használtak, és az útjukban állott könyveket egy sarokba dobálták.[61] „Madách Péter könyvtáros 1763. augusztus 27-én azt jelenti a rektornak, hogy a könyveket egy pinczébe volt kénytelen áthurczoltatni, minthogy azonban ezt a pinczét is elfoglalták az osztrákok, a könyvtár igen megrongálódott s mire ismét átvehette, már sok könyv hiányzott.

Ezután is többször megesett, hogy egyetlen magyar ifjú sem volt Wittenbergben s ilyenkor a könyvtár gazdátlanul hevert. Végre az egyetemi tanács 1776. május 15-én alapítványba foglalta Kassainak egész hagyatékát s megállapította, hogy mintegy 2000 darab könyv, egy csomó kézirat, 3 gyűrű (övé, feleségéé és fiáé), több régi érem és a bútorzat maradt utána. Az ösztöndíjalapítvány értéke 5169 tallér, 3 garas és 9 pfennig volt. Megállapították azt is, hogy ösztöndíjul egy-egy magyar ifjú évenként 20 tallért kap, a könyvtár költségeire pedig évenként 12 tallért fordítanak.

Sajnos, hogy a könyvtár története, amit a jelenlegi direktor, Gerhad [Karl Gerhard], egyik jelentésében megírt, a magyar ifjakról meglehetősen szomorú képet nyújt. Nemcsak az egyetemi tanács és a fejedelem volt kénytelen ismételten fegyelmileg is eljárni a folytonosan czivakodó magyar ifjak ellen, hanem 1779-ben és 1797-ben maguk a magyarok is panaszt tettek a könyvtáros ellen, hogy az értékes régi érméket és gyűrűket elzálogosítja, a régi levelekkel és kéziratokkal pedig kályhába gyújt. Ez a szomorú körülmény teszi érthetővé. Hogy a magyar könyvtár kezelésének szabadsága mind szűkebb határok közé szorul s mikor 1799-ben egy gyűrű és 17 érem nyomtalanul eltűnt, akkor az egyetemi tanács kimondotta, hogy ezentúl egyik könyvtáros a másiknak a könyvtárt csakis pontos leltár mellett adhatja át. Persze, hogy ennek a rendelkezésnek sem igen tett a hanyag magyarság eleget.”[62]

A napóleoni háborúk idején az „egyetem épületeit 1806-ban és 1810-ben kórházzá alakították át [Fitz szerint francia katonák szálláshelyéül sajátították ki[63]]. A magyar könyvtár teljes rendetlenségben egy sarokba került. A hadjárat megszűntével Kalivoda András, utóbb pedig csodálatos szorgalommal és bámulatos pontossággal dr. Schulek Gáspár szedte rendbe és katalogizálta a könyvtárat. Schulek katalógusa, amelynél neki Povázsay András segített, ma is alapja minden további rendezésnek. De még le sem zárhatták a katalógust, amikor parancs jött, hogy a könyvtárat 24 óra alatt hordják el. A magyar könyvtár az egyetemi könyvtárral együtt zsákokba és ládákba került, amiket az egyházi főtanács rendeletére tüstént elindítottak Drezdába [1813-ban]. Útközben azonban a franciák megtámadták a menetet[64] s a könyvtárat csak úgy menthették meg, hogy Meiszen mellett egy lovagvárba [lovagi birtokra] vontatták be [a wittenbergi akadémiai könyvtár custosa, Gerlach Mihály], ahonnét csak 1816-ban [csónakon] szállították vissza Wittenbergbe.”[65]

1815-ben Wittenberg a porosz királyság igazgatása alá került, és egyetemét ennek következtében egyesítették a halleivel. A wittenbergi könyvtárat 1823-ban vitték át Halléba.

Halléban először 1829-ben adták át a magyar könyvtárat a magyar hallgatóknak, tehát 16 év szünet után. Ám sok örömet nem tudott nekik szerezni a könyvtár, mivel Halléban hatszor költöztették át egyik rossz épületből a másikba, míg végül az egyetemi könyvtár új épületében lelt otthonra.

„A hallei magyar könyvtárra vonatkozólag 1831-ben az egyetemi tanács szabályzatot állapított meg, amelynek főbb pontjai a következők: a wittenbergi alapítványokat kezelő tanári bizottság a magyarok ajánlatára választja a könyvtárosokat, akik esküt tesznek a hűséges kezelésre és akik munkájukért a stipendiumon kívül fejenként 15 tallér kezelési díjat kapnak; minden stipendistától évenként 2 tallért vonnak le a könyvtár fenntartásának és kezelésének költségeire; könyveket csakis az eforus láttamozásával, kéziratokat csakis a felügyelő tanári bizottság engedelmével adnak ki; a képeket, értékeket elismervény ellenében az egyetem rektora veszi át; a könyvtár szaporításánál azon könyvekre kell tekintettel lenni, amelyek a magyar nép és állam történetével, statisztikájával és földrajzával foglalkoznak. Ez utóbbi pontot 1834-ben oda módosították, hogy olyan könyveket szereznek, amelyek az ott tanuló magyarok szükségleteinek a legjobban megfelelnek.

(…) 1852-ben pedig azt határozta az egyetem, hogy ezentúl a magyarok közül csak egy könyvtárost választ, a másik az egyetemi könyvtár egyik tisztje lesz. E rendelkezést a magyarok tiltakozása miatt az egyetemi tanács visszavonta ugyan, de mikor 1876-ban rájöttek, hogy 37 munka ismét elveszett, a magyar könyvtárosok mellé igazi őrül az egyetem titkárját alkalmazta. E könyveket, miután senkinél megtalálni nem sikerült, a császár engedelmével a katalógusból kitörülték.”[66]

Közben a magyar tanulók nem csak „elveszítették” a könyveket, de gyarapították is: „A megélénkülő és nemsokára klasszikus magasságokba szárnyaló magyar szép- és közirodalomnak minden kiemelkedő termékét első kiadásban szerezték meg és előfizettek a vezető időszaki sajtótermékekre is. Csak 1860-ban lépett a könyvtár gyarapítói sorába a Magyar Tudományos Akadémia irodalmunk legsúlyosabb részét jelentő kiadványai elküldésével. Addig a magyar ifjak fejlesztették könyvtárukat, mégpedig olyan eredménnyel, hogy a könyvállomány a XIX. század végére megkétszereződött.”[67]

„A magyar könyvtár eddig az egyetemi könyvtár épületében ugyan, de külön szobában volt elhelyezve, de mikor az új egyetemi könyvtári épület fölépült, a folytonosan ismétlődő rendetlenségek elkerülése végett a magyar könyvtárt is abba helyezték el a többi könyvekkel együtt, de külön polczokon, amelyekhez a magyar könyvtárosok is csak a könyvtári tisztviselők tudtával mehettek be.”[68] Ugyanis 1890. november 23-tól a Kassai-alap közvetlen felügyeletét gyakorló professzori testület (Collegium der Professoren der Wittenberger Stiftungen) döntése alapján a minisztérium egy rendeletében csak egy könyvtárosra szűkítette a magyar könyvtár kezelését, s a voltaképpeni felügyeletet az egyetemi könyvtár egy hivatalnoka gyakorolta, aki ezért csakúgy, mint a magyar ifjú, évi 45 márka tiszteletdíjat kapott. Tehát fizikailag (külön elhelyezés megszűntetése) és szervezetileg (csak egy könyvtáros a kettő helyett[69]) egyrészt megszűnt a magyar könyvtár önállósága (ezzel másodszor hagyta figyelmen kívül az alapító Kassai Michaelis akaratát – először azzal a kényszerű lépéssel, amikor átköltöztette a könyvtárat Halléba), másrészt azonban ezeknek a lépéseknek pozitív hatása volt, hogy szakképzett könyvtáros kezelte a könyvtárat, akinek a személye nem változott félévenként, mint a lelkes amatőr diák-őr személye, akinek „megbízása hamarosan valamilyen ellenszolgáltatás nélküli kicsiny ösztöndíj elnyerésével vált egyenértékűvé”[70].

A szakszerűség rögtön gyümölcsözött is az első időkben, Dr. Reinhold Henrik custos-sága idején, aki 1900-1904-ig katalogizálta a kéziratokat és periodikumokat, illetve a könyvek többségét is. „Sajnos Reinhold kézirat-katalógusa[71] nem jelent meg nyomtatásban, mint magyar ösztönzői tervezték. (…) E helyett a nagy háború alatt magyar diákok nem jöttek Halléba, azok pedig, akik a háború utáni első években megjelentek, főleg gazdászok, talán már tudomást sem vettek könyvtáruk létezéséről.”[72]

Azonban a könyvtár mindinkább eltávolodott használóitól, „nem válhatott újra meg újra az egyetemen tanuló magyar ifjak életének és tanulmányainak azzá az összekötő kapcsává, (…) ami 1890 előtt mindig volt. (…) A magyar könyvtár az egyetemi könyvtár egyik függeléke lett, hozzá a legkevésbé hozzáférhető. Nem teljes ABC-katalógusa a hivatalnokok termében volt és van felállítva és szakkatalógusa egyáltalában nincs. (…) A könyvtár mindjobban távolodott a magyar tanulók tudatából és szürkülő állványain lassan használatlan, holt anyaggá lett.”[73]

Ami a könyvtár anyagi hátterét illeti, Halléban összesen három alapítvány[74] működött, amelyeket „a porosz minisztérium 1831. október 17. és 1890. augusztus 14-én kiadott rendeleteivel e három alapítványt, amelyeknek mai értéke 70.000 márka, egyesítette s kamataiból évenként egy-egy magyar tanulónak 300-nál nem kevesebb, 500-nál nem több márkából álló stipendiumot adat. Ugyancsak ebből az egyesített alapítványból fizetik ki a kezelési díjakat, a 30 márkára rugó viaticumokat, a két könyvtárosnak járó 45-45 márkát és pl. a múlt évben a könyvtár kiadásaira 66.48 márkát.”[75]

„A könyvtár tulajdonképpeni anyagát, a mintegy 4000 kötetből álló könyvgyűjtemény alkotja, amelynek körülbelül fele még Kassaitól származik, másik fele pedig új szerzemény. Nagyobb része a hazai könyvtárakban is megvan s így katalógusának kiadása szükségtelen. Van azonban mégis 195 darab olyan könyv, amelynek a kéziratok katalógusával együttes felsorolását kívánatosnak és érdemesnek tartom.”[76] – írja Raffay.

Már 1729-ben jelentette a könyvtáros, hogy több könyvet elloptak. 1779-ben feljelentettek egy könyvtárost, aki 4 éven át a könyvtárban lakott, mert fűtésre és pipára gyújtáshoz fidibuszként a könyvtár nyomtatott és kéziratos lapjait használat. És ez így ment tovább, hol a használókat, hol a könyvtárosokat jelentették fel, az egyetemi hatóságnak többször kellett közbelépnie, és szigorúbb könyvtárszabályokat bevezetnie. Ez vezetett ahhoz, hogy a könyvtár igazgatása a könyvtárt átadták a hallei egyetemi könyvtárnak 1890-ben. A ritka kincsek, gyűrűk és érmék, a kéziratokból 1813 óta 90 kötet (épp a Rotarides-féle gyűjtemény legértékesebbjei) addigra eltűnt.[77]

Szlávik Mátyás tudósítása szerint „Jelenleg [1882-ben] a kéziratokon kívül circa 3000 kötettel bír”[78], a könyvtár állománya Fitz szerint [1927-ben] több mint 4000 kötet. A Rotarides-hagyaték megvásárlása után többnyire ajándékokból gyarapodott; a magyar diákok hazatértükkor hátrahagyták könyveiket, és 1860 óta ingyen küldte a Magyar Tudományos Akadémia is a kiadványait. Bár kérések és felajánlások útján gyarapodott, mégis a hungarikák szoros keretein belül maradt az állomány, és tartalmazta mindazt a könyvet, amire a magyaroknak legnagyobb szükségük volt.[79].

Külön kell szólnunk az értékes kéziratgyűjteményről „amelynek mintegy a fele a hazai politikai, közművelődési, egyházi és családtörténeti viszonyokra nézve igen becses adatokat tartalmaz. Schulek katalógusa még 196 kézírásos kötetet említ, a Torkos-féle csak 73-ról számol be, a végleges rendezés 105 iratot állapított meg 109 kötetben, 2564 darabszámmal.”[80]

I. rész: Michaelis György és fia, Johann Friedrich Michaelis kéziratgyűjteménye:

1. Cassai és fia levelezése magyar és német tudósokkal és lelkészekkel (791 levél)

II. rész: „Manuscripta Rotardis”, azaz Rotarides Mihály hagyatéka (főleg a szlovák-magyar kultúrtörténet fontos forrása)

III. rész: kéziratkötetek, a XVI-XIX. században Wittenbergben tanuló magyarok előadás- és prédikációmásolatai

5. Manuscripta varii argumenti (juridica, historica, mathematica, medica, miscellanea et fragmenta varia) 97-105.

1) Az első katalógust maga Cassai készítette, amint ez a német végrendeletéből kiderül, a 2000 kötetet teológia, filozófia és történelem szakok szerint rendezte, valamint tudósít kéziratgyűjteményéről, amely 791 levélből és kéziratkötetekből, magyar (1661-71) és német (1675-82) tudósok 21 számozott előadásmásolataiból és prédikációfeljegyzésekből (1702-8) állt[83]. Sajnos, Cassai katalógusa már nincs meg, már a XVIII. század folyamán elveszett. Raffay szerint az, hogy Latschny csak az azon évben vásárolt Rotarides-féle kéziratokat katalogizálta bizonyítja, hogy 1755-ben még megvolt.[84]

2) A második legrégebbi 1740-ből Georg Gregusch és Theodor Meridrovszky katalógusa, amely azonban a hallgató kollégák intrikái következtében betiltatott és a kinyomtatott címlapon kívül elveszett.[85]

3) Szintén elveszett Martin Bobor katalógusa 1780-ból. „Ezt Schulek még használta, de azután elveszett.”[86]

4) Adam Latschny katalógusa 1755-ből a Rotarides-hagyatéknak szenteli magát. Kováts László ismerteti ennek a katalógusnak egy, a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában levő, 1785-ből származó másolatát. A Quart. lat. 16 jelzésű 166 oldalas kézirat címe: „Catalogus librorum, dissertationum et manuscriptorum variorum ad rem Hungaricam praecipue facientium ex bibliotheca, quae Vitebergae est Hungarorum congestus ab Adamo Latsny Turotzensi. Vitebergae Saxonum die XV. Nov. A. R. S. MDCCLV.” „A könyvtár nyomtatványi része 1067 művet, a kézirati rész másfél ezernél több eredeti és másolt oklevelet, s a Rotarides-féle gyűjtés eredményét, mintegy 12 kötetre menő anyagot tartalmazott. A Régi Magyar Könyvtár száznál több darabbal, s a mint a czímek vallják, számos igen ritka vagy éppen unikum példánnyal volt képviselve; ez a szám azonban ma már 52-re olvadt le.”[87]

5) Szintén elveszett Matthias Schroek 1786-os katalógusa, aki a magyar evangélikus egyház kérésére katalogizálta a könyveket.[88]

6) A legrégebbi fennmaradt katalógus, mely az egész könyvtárral foglalkozik Schulek Gáspáré 1813-ból. A napóleoni háborúk kellős közepén az addigi szisztémát felrúgva új szakkatalógust készített, rendbe állította és leporolta a könyveket, készített egy alfabetikus indexet, egy kéziratkatalógust, ellátta a könyveket tulajdonosbejegyzéssel (nyomtatott vignetta a könyvtár nevével és Wittenberg 1813 felirattal), helyrajzi számmal, és készített egy számozott indexet is. Amint elkészült e pompás munkával, a könyvtárnak éppen a szerencsétlen drezdai útjára kellett indulnia, így csak arra tudott később szolgálni 1829-ben, hogy a hiányokat rögzítsék belőle.[89]

7) Cservenák katalógusa 1840-ből: Schulek katalógusa alapján regisztrálja a könyvtárt. A Schuleknél szereplő 196 kéziratból 40-et hiányzóként jelöl meg.[90]

8) „Minthogy azonban még ezután is sok könyv elveszett s így Schulek katalógusa nem felelt meg a könyvtár tényleges állapotának, 1860/1-ben Torkos László és Raphanides Sámuel könyvtárosok még hat társuk segítségével, ú. m.: Horváthy Sándor, Petz Emil, Raab Károly, Thébusz János, Votisky Károly és Zsilinszky Mihály magyar ifjakkal új könyvjegyzéket készítettek, amely azonban, talán a munkások sokasága miatt, nem sikerült.”[91] Hibásan vették fel a címeket és a csoportosításokat kellő könyvtárosi szakismeret nélkül végezték, így csak 73 kéziratról tudnak. Ez a katalógus 1860 és 1919 között volt használatban.[92]

9) Szlávik Mátyásnak 1882-ben készített katalógusa elveszett. Szlávik szerint[93] 1882-ben elküldte Haan Lajos békéscsabai lelkésznek. Raffay azt tudósította róla 1914-ben Reinhold alapján, hogy „sajnos, még máig is dr. Ballagi Aladár egyetemi tanár birtokában van.”[94]

10) Heinrich Reinhold katalógusa 1900 és 1913 között készült. Két cédulakatalógusát: egy alfabetikus és egy helyrajzi katalógust nyomtatásra is bocsátotta, de csak egy rövid jelent meg a Zentralblatt für Bibliothekswesen 1913-as számában (490-499.o.). Az elhanyagolt kéziratgyűjteményeket Obál Béla segítségével rendezte, leírta és egybeköttette. 1909-ben 14 iratcsomó 2564 kéziratdarabját pontosan felvette és átolvasta. Minden iratcsomó egy, a tárgyának és a kronológiának megfelelő helyet kapott, a fóliákat részben lapszámozta és a Cassai alapból újra összeállított kötetbe bekötötte. A legtöbb kötet pontos tartalomjegyzéket is tartalmazott. Ezután egy alfabetikus névjegyzék készült a katalógushoz, és minden gyűjtőkötet számára összefoglaló cédula a cédulakatalógushoz. Mivel többnyire összefoglaló címeket használt leginkább a levélgyűjteményeknél, emiatt a gyűjtemény nagy része átláthatatlan maradt.[95]

11) Pálfy Miklós 1940-42-ben készítette alapos katalógusát[96]. 42 olyan új kéziratot fedezett fel eközben, amelyek Reinhold és elődei számára ismeretlenek voltak. Ezeket a régi, Reinhold-féle szakrendbe sorolta be. Az alfabetikus névjegyzékbe a kéziratokon használt formulát vette fel (Reinholdnál ez néha önkényes). A szakkatalógus a kéziratok eredeti címét közli alfabetikus rendben. Az alfabetikus helyrajzi jegyzékben sajnos hiányzik a mai hivatalos helynevekre való utalás, ezért ez megnehezíti a keresést. Létezik még egy nyelvi katalógus és egy rövidítési jegyzék is.[97]

12) Egy másik könyvben[98] a Bucsay-féle katalógust egészíti ki és javítja Pálfy, így a leírt régi magyar nyomtatványok száma 754-ről 825-re nőtt. Bucsay számozását követi, és a következő csoportosításban közli a könyveket:

Magyar szerző írta nem magyar nyelvű külföldi nyomtatványok (RMK III.) 764-835

2. Magyar szerzők magyarországi és külföldi nyomtatványai 1712-1800 (Petrik I-IV) 1-300

Már korábban is felvetődött, hogy a ritkán használt hallei magyar könyvtárt hasznosabb lenne valahova máshova áthelyezni. Először Majláth Béla könyvtáros vetette fel a Magyar Nemzeti Múzeumnak való adományozás lehetőségét, majd 1882-ben a Magyarországi Evangélikus Konvent kérte a könyvtár átengedését a hallei egyetemtől, de ez az alapítványi rendeltetés miatt szóba se jöhetett.[99]

1920-ban Gragger Róbert „abból a megfontolásból, hogy Halléban a könyvtár már évtizedek óta használatlanul hevert, és a magyarok által leglátogatottabb egyetem a berlini volt, amelynek egy Magyar Intézettel összekötött magyar nyelv és irodalmi tanszéke is volt, a könyvtárnak a Magyar Intézetbe való áthelyezését indítványozta, ahol a jelenlegi körülmények között az céljának a legtermészetesebb módon szolgálni tud.”[100]

Prof. Dr. C. H. Becker porosz kultuszminiszter jóváhagyásával megindult a szállítás. „A magyarországi evangélikus egyházközség tiltakozott ellene, mivel ők Cassai jogutódjának tartották magukat, és korábban a könyvtár fölött ellenőrzést tartottak. [No. 244-245/1921. des Generalschriftführers des Ung. Evangelischen Konvents]. A wittenbergi professzorok kollégiuma is kételyeinek adott kifejezést, mivel a könyvtár Halléba alapítványi módon került, de végül egy kölcsönvételi szerződés formájában kifejeződő átvételbe beleegyeztek. [Unterbreitung des Ephorus Robert an den preuss. Minister f. W. K. u. VB., datiert aus Halle, den 17.7.1921]”[101]

Graggernek nem volt elég helye az egész könyvtár átvételéhez, és nem is volt mindenre szüksége, és mivel a modern művek egy részét a Magyar Intézet már birtokolta, illetve mások, mint a külföldi teológiai művek, kevéssé érdekelték, a könyvtárt két részre osztották. Berlinbe jöttek a kéziratok, a magyar nyelvvel, irodalommal, történelemmel és földrajzzal foglalkozó művek, az egész gyűjteménynek kb. a negyede, bár épp a legértékesebb része, a maradék pedig Halléban maradt.[102]

A régi magyar könyveket először Szabó Károly katalogizálta, de a Régi Magyar Könyvtár I. kötetében még nem számolt be a hallei anyagról. Ezt Révész Kálmán, Stromp László és Szlávik Mátyás tették meg[103], majd az RMK II. és III. kötetébe Hellebrandt Árpád már ezeket felvette, azonban több hiánnyal. Reinhold Henrik rávezette a katalóguscédulákra az RMK és a Sztripszky-féle toldalék[104] számait, illetve azt is, ha egy könyv ezekből hiányzott. Az 1800-ig megjelent hungarikákról cédulakatalógust készített, de munkáját nem tudta befejezni. A feldolgozatlan gyűjtőkötetek Halléba került részét ezután Bucsay Mihály, a berliniekét Fitz József írta össze.[105] (Itt jegyezzük meg, hogy a Wittenbergben maradt régi magyar könyvek katalógusát pedig Asztalos Miklós készítette el.[106])

Bár nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz, néhány adatról érdemes szólnunk, ami a Halléban maradt részt illeti:

Halléban a hittudományi karon 1938-ban felállították az egyetemi protestáns egyháztörténeti kutatóállomást (Forschungsstelle für Kirchenkunde Südosteuropas, besonders Ungarns an der Theologischen Fakultät der Martin Luther Universität Halle-Wittenberg), mely „a magyarságtudomány egyházi részét tekinti vizsgálódási területének”[107]. „Első vezetője Bucsay Mihály, hozzáfogott a könyvtár értékeinek módszeres feltárásához és munkájának eredményeként jelent meg 1941-ben a könyvtár régi magyar könyveinek (…) jegyzéke, amelyben (…) 754 régi magyar nyomtatványról számol be.”[108] Ezen felül a hallei részről ad szorosabb tájékoztatást: „A Halléban maradt csonka rész a húszas és harmincas években igen lassan fejlődött és tovább zsugorodtak a magyar tanulókkal való kapcsolatai is. 1935 táján az egyetemi könyvtár vezetősége új anyag lepecsételésénél az addig használt Bibl. Hung. Halensis feliratú bélyegző mellőzését és helyette az egyetemi könyvtári pecsét alkalmazását rendelte el. A könyvtár alapítványi jellegét külön kezelés, külön szignálás és elkülönített elhelyezés juttatják még kifejezésre.”[109]

1940 után Pálfy Miklós veszi át a kutatóállomás vezetését és a hallei magyar könyvtár gondozását. A hallei magyar könyvtár könyvészeti ritkaságai című, 1967-ben megjelent kötetének (melyet Bucsay pótlásának szánt) bevezetésében tájékoztat arról, hogy a Bucsay és Reinhold Henrik által Halléban nem talált, de az RMK szerint Halléban lévő 13 régi magyar nyomtatványból 11-et megtalált (a két hiányzó: RMK III. 3136 és 4292), „ezenkívül huszonhárom olyan nyomtatványra bukkantam, amelyeket az R. M. K. leír ugyan, de nem tud arról, hogy Halléban is megvannak. (…) Negyven további nyomtatvány sem az R. M. K.-ban, sem Bucsay könyvében nem található.”[110] „Bucsay könyvével együtt nem kevesebb mint 825 régi magyar nyomtatványra emelkedett tehát a hallei magyar könyvtár hungarica gyűjteménye.”[111]

„Berlinben a Halléból kapott egész régi magyar anyagról is készült kivonatos katalógus, merőben házi használatra.”[112]

A berlini könyvtár Bucsay[113]-példányában találunk egy bejegyzést arra vonatkozóan, hogy az oda került könyvekben a Magyar Intézet szignatúrája tintával, míg a Bucsay-féle sorszámok piros tintával vannak beírva. Más kézírással megjegyezve[114], hogy ezen felül pipával vannak jelölve a Bucsay-könyvben, amelyek a berlini könyvtárban megvannak, és kihúzva, amelyek nincsenek[115]. Sajnos, évszámot nem találunk a bejegyzés írójától, s mivel nem egyezik mindenben az alább leírt állományellenőrzéssel, nem tudhatjuk, hogy az előtt vagy után készült.

Ezen felül ebben a Bucsay-példányban még egy érdekességet találunk a hallei könyveknek Berlinbe került részének történetére vonatkozóan: egy gépírásos oldalt a második világháború utáni lektor, Szent-Iványi Béla tűzött a magyar nyelvű bevezetés után. Ennek teljes szövege az alábbi:

1943 februárjában a berlini Magyar Intézet könyvtárának egyrészével a halle-wittenbergi könyveket a növekvő légiveszély elől ládákba csomagolva teherautón elszállítottuk a Berlintől északkeletre 35 km-nyire fekvő Sydow községbe s ott a Koch család birtokán egy gazdasági épület padlásán helyeztük el őket. 1945. ápr. 19-én este a Berlin ellen irányuló általános szovjet támadáskor a német katonasággal megrakott falut hevesen bombázták és sok ház leégett. A Vörös Hadsereg ápr. 20-án vonult be Sydowba és ott repülőteret építettek. A hadműveletek befejeztével könyveinket a falu új polgármesterének, a szoc.demokrata Schuhmacher Albert gondjaira bíztam. Jul. 20-án tárgyaltam a városi népművelési ügyosztállyal, majd az egyetemmel a könyvek visszaszállítása érdekében, de erre csak 1946. ápr. 25, 27 és 29-én került sor. 1945 nyarán kigyulladt a könyveknek menedéket nyújtó gazdasági épület, de a tűz terjedését a falusiaknak sikerült elfojtaniuk Schuhmacher polgármester ébersége révén. A háborús mozgalmakban a könyveket kíváncsi katonák /nyomaikat eldobott felszerelési tárgyak jelezték a padláson/ és falusiak felforgatták és a ládákat felfeszegették és tartalmukat a padlóra szórták. Így éppen a legértékesebb könyvek szenvedtek, mert a benemcsomagolt könyvek halmait csak itt-ott bontották meg. A visszaszállításnál jelen voltam.

A régi könyveket és kéziratokat az Intézet új helyiségeiben 1946 nyarán állítottam fel és jelzéseinket kiegészítettem Bucsay folyószámaival.

Elszenvedett károk: Nehány kéziratköteg pergament kötését letépték. Azok a nyomtatványok, melyeknek intézeti jelzését[itt kézzel egy x] e könyvben nem tüntettem fel, elvesztek.[116]

[kézírással] x Amelyeknél az Int. Külön jelzést nem adott, tintával egy vonást (-) tettem.

Ez ugyan a könyvtár történetének későbbi fejezetébe illeszkedik, mégis itt közöljük, mivel a következőkben a hallei részt külön már nem tárgyaljuk.

1916-ban a porosz kormány Berlinben magyar nyelv és irodalom tanszéket alapított, melynek tanári székébe a magyar-német származású Gragger Róbertet hívták meg[117]. Az alapításról idézzük Carl Heinrich Becker, akkor még a porosz kultuszminisztérium személyügyi referensének, később kulturális miniszternek a szavait:

Johannes Bolte tanár, az ismert ethnografus és Max Roediger berlini rendkívüli tanár érdeme, hogy az egyetem, a parlament és a kormány foglalkozni kezdtek a kérdéssel. A minisztériumnak a magyar tanszékre vonatkozó aktái az akkori berlini rektornak, v. Wilamowitz-Moellendorfnak 1916. jan. 4-én kelt jelentésével kezdődnek, melyben beterjeszti Roedigernek egy emlékiratát és Gragger tudományos működésének jegyzékét, melyet Bolte közvetített. A kormány örömmel karolta fel az ügyet, az államtudományi egyesületnek budapesti látogatása alkalmából, melyet Elster titkos tanácsos, személyügyi referens vezetett, a nyilvánosság is tudomást szerzett róla, és 1916. márc. 10-én a porosz képviselőházban a kormány hozzájárulásával Aronsohn és társai a következő javaslatot terjesztették elő (22. Legislaturperiode, III. Session 1916. Nr. 148.): »felszólítjuk a kir. Kormányt, hogy a berlini egyetemen mielőbb szervezzen meg egy tanszéket a magyar nyelv és történet számára«. Minden párt örömmel üdvözölte ezt a javaslatot. Mivel félős volt, hogy nem lehet majd alkalmas tanárt találni a magyar nyelv és történelem számára, a bizottságban nyelvészet és irodalmi tanszékben állapodtak meg s a javaslatot a ház elfogadta. A kormány megkezdte az információs tárgyalásokat a szóba jöhető jelöltekre, elsősorban Graggerre vonatkozólag, a vélemények Graggerről mindenütt annyira kedvezőek voltak, hogy meghívták és 1916. aug. 18-án rendkívüli tanárrá nevezték ki.[118]

A tanszékhez még az alapítás évében csatlakozott egy magyar szeminárium, amely 1917-ben Magyar Intézetté fejlődött, melynek „részére szükséges anyagi eszközöket az Intézet Barátainak Társasága van hivatva előteremteni. Ez a Társaság 1917. novemberében alakult meg (…). Elnökei a magyar és a porosz közoktatásügyi minister és a berlini osztrák-magyar nagykövet.”[119]

1918 májusában egy magyar lektorátust is fölállítottak.[120] Gragger 1921. január 22-én rendes tanári kinevezést kapott. 1922-ben az Intézetben finnugor osztály alakult, majd török és urál-altaji szemináriumot is indítottak. 1924/25-től megkezdi működését a Collegium Hungaricum is: „A miniszter [t.i. Klebelsberg Kúnó] terve találkozott Gragger régi vágyával, hogy az Institut-ot laza kapcsolatba hozza egy internátussal, egy Collegium Hungaricum Berolinense-vel, hol érettebb egyetemi hallgatók és fiatalabb tudósok nyernek otthont. Itt nem hungarológusokat kívánt kiképezni, hanem fiatal embereknek otthont nyújtani, akik a tudományos kutatás legkülönbözőbb területeiről jőve berlini főiskolákon és kutató intézetekben szándékoznak dolgozni. (…) A terv kiépítését egy kis otthonban kezdte meg a Marienstrasseban[121], majd nagyban kifejlesztette. Az eredeti tervet, hogy Dahlemben egy új épületet emeltet, praktikus okokból feladta. E helyett a magyar kormány megvette az egyetem mögött levő Herz-féle palotát Dorotheenstrasse 2 sz. alatt, melyet jelenleg internátus céljaira nagystílűen átépített. Azért esett erre az épületre a választás, mert vele szomszédos, a porosz állam birtokát képező klasszikus Knobelsdorf-féle palotát[122] a kormány a Magyar Intézet rendelkezésére bocsátotta. Így a jövőben egymás mellett fognak állni a Collegium és az Intézet, az egyik magyar, a másik porosz állami birtok, mint messze látható szimbólumai a német-magyar barátságnak és a német-magyar szellemi együttműködésnek.”[123]

A Magyar Intézetben folyó munkák egyik alapja az intézet könyvtára volt, melynek története nem választható el az Intézet föntebb vázolt történetétől.

„Gragger többezerkötetnyi magánkönyvtárát az Intézetnek ajándékozta és rá tudta venni a magyarországi hivatalos helyeket és kiadókat, hogy kiadványaikat megküldjék, úgyhogy halálakor a könyvtár állománya kb. 23.000 kötetet számlált, 120 folyóirattal és 15 napilappal. A könyvtár eleinte csak Magyarországra, azaz Nagy-Magyarországra és a Duna-medencében élő egyéb népekre terjedt ki, különösen a német kisebbségekre Erdélyben, a Bánátban és Felső-Magyarországon. Nemcsak az irodalmat és a nyelvet ölelte fel, hanem a történelmet, jogot, közgazdaságot és az állami és kulturális élet minden egyéb területét. Később Gragger tudományos kutatásainak kiterjesztésével párhuzamosan felkarolta a finnugor, végül az uralaltaji kultúrkört is. Az elmúlt évben sikerült neki kb. 5000 mordvin, cseremisz, votják, zürjén, csuvas és tatár könyvet szereznie Oroszországból. (…) Mindebben Gragger – mint maga is gyakran hangoztatta – azokat az irányelveket követte, melyeket a porosz kultuszminisztérium 1920 elején a külföld tanulmányozására vonatkozó emlékiratban lefektetett.”[124]

Gragger elképzeléseit a könyvtárról Ujváry Gábor tolmácsolásában idézzük (aki végignézte a Magyar Intézetben megtalálható kéziratokat):

„Gragger – széles értelmű hungarológia-koncepciójának megfelelően – úgy gondolta, hogy benne ne csak a nyelvészet és az irodalom legfontosabb szakkönyvei legyenek hozzáférhetőek, hanem mindazon munkák is, »amelyek hazánknak történelmi, földrajzi, jogi, államtudományi, közgazdasági, művészeti szempontból való alapos megismertetésére alkalmasak – írta 1917 júliusában. – A könyveket részben ajándékképpen, részben a saját könyvtáramból, részben a magam költségén szereztem be, a berendezést, könyvszekrényeket, asztalokat, székeket stb. a saját pénzemből vettem. A könyvtár használata mindenki számára ingyenes. (…) Állománya most 6230 kötet. -. – Ebből 728d[a]r[a]b a régi Berlini Magyar Könyvtárból való, melyet 1842-ben alapítottak magyar egyetemi hallgatók Berlinben, s melynek könyvei Kossuth, Széchenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Eötvös stb. műveit tartalmazzák, az első kiadásban a szerzők sajátkezű ajánlásával. Ezt a páratlan értékű gyűjteményt a berlini egyetemi könyvtár pincéjében fedeztem fel s szereztem meg intézetünk részére.«

Klebelsberg Kuno 1921 októberében – akkor még belügy- és nem kultuszminiszterként – azt javasolta, hogy a magyar tudományos egyesületek és intézmények duplumpéldányaik felajánlásával fejlesszék a könyvtárat. (…) 1922 augusztusában a Pester Lloyd már arról tudósított, hogy az Intézet könyvtára több mint 22000 kötetes.”[125]

A könyvtár - amelynek alapját képezte tehát Gragger kb. 10.000 kötetes magánkönyvtára[126], a Bund Ungarischer Hochschüler könyvtára valamint a Halle-ból 1921-ben 99 évre kölcsönzött magyar könyvtár -, párhuzamosan fejlődött a Magyar Intézettel, nemcsak terjedelemben, hanem gyűjteményi körét tekintve is (a hungarológiai alapkönyvtár 1922-től finnugor és ural-altaji, majd 1925-től turkológiai részleggel bővült). Mindez jól figyelemmel követhető az Ungarische Jahrbücher évfolyamaiból, amelyek minden évben rövid összefoglalásokat közöltek a Magyar Intézet könyvtáráról is, egészen 1939-ig (ezeket a Függelékben közlöm).

A gyarapodás többnyire Gragger ötletének, az Ungarische Jahrbücherben rendszeresen megjelenő könyvszemle (Bücherschau) rovatának köszönhető, amelyet a Collegium Hungaricum hallgatói írtak 1924-től. A rovatban a legfrissebb, többnyire történeti, irodalmi és nyelvészeti témában megjelent magyarországi munkákról közöltek recenziókat német nyelven. A könyvtár ezen keresztül számtalan kötethez jutott, különösebb anyagi ráfordítás nélkül. Ezen felül Gragger széles kapcsolatai révén szerzett könyveket, leggyakoribb gyarapítók, amelyek szinte minden évben említve vannak nagyszámú küldeményeikkel: a moszkvai Marx-Engels Intézet, a budapesti Bibliográfiai Központ, Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft, Magyar Tudományos Akadémia. De az adományozók kiterjedt körének illusztrálására idézzük csak az Ungarische Jahrbücher I. évfolyamában megjelenteket:

„A szeminárium könyvtárának alapállománya, melynek magját az igazgató magánkönyvtára alkotta, legnagyobbrészt könyvadományokon keresztül tudott gyarapodni. Adományozók: a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Könyvtári és Múzeumi Főfelügyelőség, a budapesti Szent István Társulat, a Klausenburgi egyetemi könyvtár és a klausenburgi gimnázium, a magyar szakminisztériumok, a Helsingforsi Finn Akadémia, C. H. Becker, E. v. Krisztinkovich, J. v. Pekár államtitkárok, Bleyer, Riedl, Simonyi, Szinnyei professzorok, Lad. v. Lázár úr, W. Hartmann, Ad. Weiss udvari tanácsosok, Hornyánszky, Kner, Révai, Singer & Wolfner kiadók. Számukra ezúton mondjuk a legmelegebb köszönetet. Egy értékes gyűjtemény, az 1842-ben alapított Berlini Diákok Egyesületének könyvtára, egyedülálló ajánlásokkal Kossuth-tól, Vörösmartytól, Bajzától, Erdélyitől, a berlini egyetemi könyvtártól, ahol meglehetősen elfeledve feküdt mindezidáig, a szemináriumnak lett átutalva.”[128]

A könyvtár felépítését illetően idézzük az első Ungarische Jahrbücherben megjelent, a könyvtár feladatait és felépítését részletesen taglaló passzust:

1. Mint kutatóintézet a Magyar Intézet minden irányban támogatja a magyar kultúrkör tudományos kutatását.

2. Mint oktató intézmény, a Magyar Intézet feladatául tűzi ki a hallgatóknak előadások és szemináriumi feladatok által a magyar és rokon nyelvek stúdiumába valamint Magyarország kultúrájába való bevezetését, és speciális tanulmányokra irányítását

3. Mint tájékoztató és tanácsadó hely az Intézet tudósok és más érdeklődők számára forrás- és újságanyagot kínál.

A Magyar Intézet kutatási tevékenysége az alábbi területekre terjed ki: magyar és finnugor nyelvtudomány; a magyar irodalom története; szellemtörténeti vizsgálatok; kapcsolatok más kultúrkörökhöz, a szláv, román irodalomhoz. De mindenekelőtt a német irodalomhoz, a német szellemi élethez való kapcsolatainak vizsgálata. (…)[129]

A Magyar Intézet, mint említettük, a magyar nyelv és irodalom tanszékéből keletkezett. Ezért ezeket a területeket vettük elsősorban a könyvtár felállításánál figyelembe, és ezek, éppúgy, mint Magyarország történelme, majdnem teljesen képviselve vannak. A többi tudományterület: az ország- és népismeret, állam- és jogtudomány, népgazdaság, művészet, stb. nagyobb hiányokat mutat, de kilátások vannak ezeknek a hiányosságoknak a közeljövőben való pótlására, feltéve, ha megszűnik az a szükséghelyzet, amelyben a tudományos intézetek anyagi szempontból vannak. Mindenesetre azoknak, akik a Magyar Intézetet ezen a területen támogatni kívánják, egy további cselekvési terület is marad. Az esetleges könyvadományoknál, amelyek nagyon kívánatosak, szállítási nehézségek adódnak, az Intézet készséggel átveszi a szállítást, és a szállítási költségeket is viseli.

A könyvtár egy könyv- és egy folyóirat és újsággyűjteményre van felosztva.

A nyelvtudomány a magyar és más finnugor nyelvekről szóló monográfiákkal, szótárakkal és egy magyar nyelv- és tankönyvgyűjteménnyel van képviselve.

Az irodalmi részleg rendelkezik a legfontosabb magyar művekkel neves költőktől és íróktól, lehetőleg azok német fordításával is; és más német műveket is gyűjtenek itt, amelyek Magyarországgal vagy magyar irodalommal kapcsolatosak. Ez a részleg 3 főcsoportból áll:

a.) irodalomtörténeti kézikönyvek, összefoglaló irodalomtörténeti munkák, tanulmányok és bibliográfiák;

b.) gyűjteményes művek (magyar klasszikusok, regényírók, népköltészet, stb.);

b.) forrásmunkák, mint a Monumenta Hungariae Historica, Monumenta Comitialia Regni Hungariae (et Transylvaniae), Codex Diplomaticus Hungariae, stb.;

c.) politika-, kultúr- és gazdaságtörténeti monográfiák, történeti sorrendbe rendezve.

A művészeti részleg főleg magyar népművészetről, magyar zenéről, építészetről és archeológiáról szóló műveket tud felmutatni.

A népismeretnél nem csak a magyart hanem a régi Magyarország más, különböző nemzetisége is tekintetbe lett véve.

A jogtudományi részleg az egyes műveken kívül jó közlönygyűjteménnyel is rendelkezik.

A következő az államtudományi és népgazdasági részleg, az iskola- és egyházügy számára. Az országismereti részleg értékes térképgyűjteménnyel rendelkezik.

A folyóiratrészleg tartalmazza a legfontosabb periodikák teljes évfolyamait, nyelvtudományi, irodalomtörténeti, történelmi, jogi, népgazdasági, szociológiai tartalmakkal.

Az újságrészlegnél a legnagyobb magyar lapoknak körülbelül kétszáz egybekötött évfolyamkötete van meg, az olvasóteremben pedig megtalálhatóak a naponta szállított számok, kb. 30 különböző budapesti, pozsonyi, szepességi és erdélyi újság.

Szisztematikusan gyűjtésre kerülnek a német és külföldi újságok és folyóiratok tanulmányai és hírei. Magyarországon kívül tekintettel az osztrák-magyar monarchia utódállamaira is. Értékes brosúragyűjtemény, statisztikák, térképek, képek és hasonlók egészítik ki az anyagot kortörténetté.

Egy átfogó német-magyar bibliográfia kerül kidolgozásra, amely ideiglenesen több mint 3000 cédulát foglal egybe és a későbbi munka értékes alapját képezi. Az igazgató magántulajdonából egy Németországról szóló magyar bibliográfiát birtokol az archívum.[130]

A Magyar Intézet vezetését 1928-tól, Gragger szellemét követve, Farkas Gyula veszi át. Az Intézet maga 1929-től költözött be a Knobelsdorf-féle palotába, és a könyvtár is ide költözött át. Egy, Farkas Gyulával 1930-ban készült interjúban az újságíró így jellemzi a viszonyokat:

„Mindenütt stílus, napfény és ragyogó tisztaság. A földszinten van a gazdag s a maga nemében egyedülálló könyvtár. A magyar-német irodalmi és kulturális érintkezéseknek majdnem tökéletes könyvgyűjteménye. Alig van magyar tárgyú német regény, dráma, verskötet vagy tudományos értekezés, mely itt meg ne volna. A magyarországi német kisebbségről szóló minden jelentősebb munka feltalálható. Különösen gazdagon van képviselve a modern s a klasszikus magyar irodalom, a magyar művek német fordítással meg szinte teljes számban megvannak.

Földig érő ablakok, a munkaasztaloknál néhány fiatal kutató. Ideális munkahely: a napfény és a stílusos környezet a fantáziának is szárnyat ad.

A folyóiratterembe több mint hatvan folyóirat jár, az újságszobában megtalálhatók az összes nagyobb napilapok 1917-ig visszamenően (akkor vetette meg a nagynevű Gragger Róbert az intézet alapját). Külön termekben van elhelyezve a történelmi és a közigazgatási anyag.”[131]

Farkas Gyula „továbbfejlesztette Gragger nagyszerű ötletét, az Ungarische Jahrbücher 6. évfolyamában megindított «Bücherschau» rovatot, amelyben a megjelenő friss tudományos művekről jelentettek meg kritikákat, s egyben a kiadóktól ingyen szerezték be a kritikai példányokat. Ehhez járultak a Budapesti Bibliográfiai Központtól, a Nemzeti Múzeumtól kapott könyvek, valamint a külföldön hasonló profillal működő intézetekkel kialakított cserekapcsolatok útján szerzett kiadványok. 1927-ben a Gragger család az elhunyt tudós akaratának megfelelően az intézetnek ajándékozta könyvtárának egy részét, így sikerült például 1925-27 között a könyvtár állományát 8000 kötettel megnövelni. (…) A legfontosabb nyelvtudományai, irodalomtörténeti, jogi, gazdasági és szociológiai periodikákból 200 bekötött kötettel rendelkeztek.”[133]

Farkas egy volt, Eötvös-kollégiumi tanítványát hívta lektornak maga mellé: Keresztury Dezsőt. „A hatalmas könyvtár katalogizálását, szakonkénti kialakítását is ő végezte el. Az évek során felgyűlt könyv, folyóirat és különlenyomat halmazból a könyvtár sajátos gyűjtőköréhez alkalmazkodó szakrendet és helyrajzi katalógust alakított ki.”[134]

„Farkas 1945 tavaszán – miután a lebombázott Intézettel és Collegiummal együtt lakását, könyvtárát és ingóságait is elveszítette – családjával Alsó-Bajorországba menekült. Bár vissza szeretett volna térni Berlinbe, hogy újra elfoglalja tanszékét, de a szovjet emigrációból érkezett egykori tanítványa, majd munkatársa, Wolfgang Steinitz is erre a posztra pályázott, és – a szovjet hatóságok támogatását élvezve – természetesen ő nyerte el az állást.”[135]

Az Intézetet 1947-től Finnugor Intézetté alakították át, és a Humboldt Egyetem Dorotheenstraße-i épületébe költözött a könyvtárral együtt. Az Egyetemi könyvtár itt emeletről emeletre költözködött a házon belül, legutolsó helyére, a 4. emeletre 1970-ben. 1999-ben a Finnugor Könyvtár veszteség nélkül költözött mai helyére, a Dorotheenstraße 65. szám alá.

A Magyar Intézet jelenleg Hungarológiai Szeminárium a Humboldt Egyetem Szlavisztikai Intézetén belül. „Bár Gragger alapította könyvtára átvészelte a második világháborút – 1946-ban Steinitz körülbelül 44000 kötet őrzéséről számolt be -, gyarapítására jóval kisebb figyelmet fordítottak, mint a húszas-harmincas években.”[136] 2003-ban az állomány nagysága 66991 kötet (könyvek, folyóiratok, napilapok, disszertációk, tankönyvek összesen). Kurrens folyóiratok száma: 26.[137]

A könyvtár szakkatalogizálását[138] a Tizedes Osztályzással kezdték 1918-ban, mely változtatás nélkül megy ma is, kivéve a magyar irodalmat, amelyet az 1970-es években Bodolay Géza, a Finnugor Intézet akkori vezetője, megváltoztatott: a korábbi szakcsoportokat újakká alakította az ő személyes belátása szerint. (A jelenlegi szisztéma rövidített változatát függelékben közlöm.)

A leírások 1970-ig laikus címleiratok, innentől kezdve 2000-ig az ún. Preussische Instruktionen szerinti leírások készültek (Gerhard Rusch: Einführung in die Titelaufnahme nach den „Regeln für die alphabetische Katalogisierung in wissenschaftlichen Bibliotheken”. Band I-II. 1972. VEB Bibliographisches Institut, Leipzig). 2000 óta gépi leírások készülnek ALEPH rendszerben (ez is a RAK-ot vette alapul), 2002 óta a megjelent RAK-WB második, átdolgozott kiadása (Die Deutsche Bibliothek, Berlin) alapján.

220 irodalmi tanulmánykötetek, esszékötetek a magyar irodalmi életről, irodalmi monográfiák

Abhandlungen. Wolfgang Steinitz. Biographische Skizze von Gert Sauer, Günter Guhr, Hermann Strobach (Berlin) mit 7 Abbildungen und dem Umschlagbild. = EAZ Ethnogr.-Archäol. Z. 9. Berlin, 1968. 197-218.

Asztalos Miklós: A wittenbergi egyetemi könyvtár Wittenbergben maradt részének régi magyar könyvállománya. Különlenyomat a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár XII. kötetéből. 123-185.o.

Asztalos Miklós: Wissenschaftliches Leben in der Wittenberger ungarischen Gesellschaft im 16. Jahrhundert. = Ungarische Jahrbücher X. Berlin-Leipzig, 1930, Walter de Gruyter. 128-133.o.

Barta, János: Erinnerungen an Gragger. = Beiträge zur Hungarologie 3. Schriftenreihe des Seminars für Hungarologie an der Humboldt-Universität zu Berlin. Berlin-Budapest, 1988. 11-13.o.

Becker, Carl Heinrich: Gragger Róbert. -- porosz kultuszminiszternek a berlini egyetem régi aulájában mondott emlékbeszéde = Gragger Róbert emlékezete. Budapest, 1927.

Német eredeti: Robert Gragger. Eine Gedächtnisrede gehalten in der Alten Aula der Berliner Universität von --. = Ungarische Jahrbücher VII. Berlin und Leipzig, 1927. Walter de Gruyter, 3-22.o.

Becker, Carl Heinrich: c.n. [előszó] = Gragger-Gedenkbuch. Hrsg. vom Bund der Ehemaligen Instituts- und Collegiumsmitglieder. Berlin und Leipzig, 1927, Walter de Gruyter. IV.o.

Becker, Carl Heinrich: Porosz-német kultúrpolitika a világháború után. -- porosz kultuszminiszter előadása Budapesten 1926. május hó 28-án. Pécs, 1926. /Klny. A Minerva 1926. évfolyamából/

Becker, Carl Heinrich: Kuno Graf Klebelsberg. [nekrológ] = Ungarische Jahrbücher. XII, Berlin und Leipzig, 1932, Walter de Gruyter, 187-188.o.

A berlini magyarok emlékkönyve (kézirat, lelőhelye: Humboldt Universität zu Berlin, Philosophische Fakultät II, Seminar für Hungarologie, a tanszékvezető szobája)

-a.: A berlini Magyar Intézet műhelyéből. Látogatás a magyar kultúra német őrhelyén. = Nemzeti Újság 1930. március 30. 36.o.

A berlini magyar tudományos intézet és a Collegium Hungaricum. Gragger Róbert professzor nyilatkozata a két intézet működéséről és céljáról. = Pesti Hírlap 1926. szept. 2. 6.o.

Bibliographia Graggeriana. = Ungarische Jahrbücher VII. Berlin und Leipzig, 1927, Walter de Gruyter. 25-32.o.

Bucsay Mihály (összeáll. és bev.): Régi magyar könyvek a hallei magyar könyvtárban – Altungarische Bücher der Ungarischen Nationalbibliothek in Halle a. d. Saale. Budapest, 1941. Ranschburg G. /A Középeurópai Protestantizmus Könyvtára. Magyar és tótnyelvű sorozat. 1./

Ismertetése: Varjas Béla: Magyar Könyvszemle LXV. 1941. 298-300. Felelet Bucsaytól: Magyar Könyvszemle. LXV. 1941. 423-4.o.

Válasz: Varjas Béla: Levél egy szakemberhez. Válasz Bucsaynak. = Magyar Könyvszemle. LXVI. 1942. 93-5.o.

Carl Heinrich Beckers Konzept und Robert Graggers Ausführungen zur Gründung des Ungarischen Instituts in Berlin 1917 (Mitgeteilt von Paul Kárpáti) = Berliner Beiträge zur Hungarologie 7. Berlin-Budapest, 1994. 274-294.o.

[Tartalma: Robert Gragger: Über die Notwendigkeit der Errichtung eines Ungarischen Instituts zu Berlin; Liste der Geladenen zu der Gründungssitzung der „Gesellschaft der Freunde des Ungarischen Instituts an der Universität Berlin”; Ansprache des Geheimen Regierungsrats Professor Dr. Becker bei dem Festessen anläßlich der Begründung des Vereins zur Förderung des Ungarischen Instituts an der Universität Berlin; Robert Gragger: Ungarisches Institut zu Berlin (Rede, gehalten bei der Gründungssitzung)]

Chronik der Friedrich-Wilhelms-Universität zu Berlin. Im Auftrage von Rektor und Senat herausgegeben von Dr. Walter Wienert Wissenschaftlichem Hilfsarbeiter am Akademischern Auskunftamt, Berlin. (1927/28; 1928/29; 1929/30; 1930/31; 1931/32; 1932/35; 1935/36; 1936/37; 1937/38)

Denkschrift über den Ausbau eines Witschaftsdienstes am Ungarischen Institut an der Universität Berlin = Ungarische Jahrbücher VII. Berlin-Leipzig, 1927, Walter de Gruyter. 431-434.o.

Deér József: A külföldi Collegiumok. = Magyar Szemle, 1931. október. (XIII. kötet szept-dec.) 110-120.o.

Deutsch-Ungarische Gesellschaft e. V., Berlin = Ungarische Jahrbücher XX. Berlin-Leipzig, 1940, Walter de Gruyter. 123-124.o.

Tätigkeitsbericht der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft vom April 1941 bis April 1942 = Ungarische Jahrbücher XXII. Berlin-Leipzig, 1942, Walter de Gruyter. 326-329.o.

Tätigkeitsbericht der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft vom April 1942 bis April 1943 = Ungarische Jahrbücher XXIII. Berlin-Leipzig, 1943, Walter de Gruyter. 331-334.o.

Ergänzungen zur „Julius von Farkas Bibliographie” = Gedenkband Julius von Farkas. Ungarische Jahrbücher XXXI. Wiesbaden, 1959, Otto Harrassowitz, 24-32.o.

Farkas, Julius von: Deutsch-ungarische geistige Auseinandersetzung im Vormärz. = Ungarische Jahrbücher XII. Berlin-Leipzig, 1932, Walter de Gruyter. 1- 20.o.

Farkas, Julius von: Das Ungarische Institut und seine geschichtlichen Voraussetzungen. = Ungarische Jahrbücher XVII. Berlin-Leipzig, 1937, Walter de Gruyter. 20-30.o.

Farkas, Julius von: 20 Jahre „Ungarische Jahrbücher” = Ungarische Jahrbücher XXI. Berlin-Leipzig, 1941, Walter de Gruyter. 1-4.o.

Farkas, Julius von: Carl Heinrich Becker (1876-1933). = Ungarische Jahrbücher. XIII. Berlin und Leipzig, 1933, Walter de Gruyter, 123-125.o.

Fitz, Joseph: Georg Michaelis Cassai und seine Bibliothek. = Gragger-Gedenkbuch. Hrsg. vom Bund der Ehemaligen Instituts- und Collegiumsmitglieder. Berlin-Leipzig, 1927, Walter de Gruyter. 122-145.o.

különnyomatban: Aus den Forschungsarbeiten der Mitglieder des Ungarischen Instituts und des Collegium Hungaricum in Berlin. Dem Andenken Robert Graggers gewidmet. Herausgegeben vom Bund der Ehemaligen Instituts- und Collegiumsmitglieder. Sonderabdruck. Berlin und Leipzig, 1927, Walter de Gruyter & Co.

Gábor Ildikó: Die Bibliothek der in Wittenberg studierenden Ungarn in der ersten Hälfte des

Gáspár János: Visszaemlékezés életpályámra = Magyar Pedagógiai Szemle, 1880. 265-276.o.

Gáspár János: Második paedagogiai utazásom külföldön = Magyar Pedagógiai Szemle, 1880. 334-337.o.

Gedenkband Julius von Farkas. Ungarische Jahrbücher XXXI. Wiesbaden, 1959, Otto Harrassowitz

Gesamtverzeichnis des Lehrkörpers der Universität Berlin. Bd. I. 1810-1945. Bearbeitet von Johannes Asen. Leipzig, 1955, Otto Harrassowitz

1921 = Ungarische Jahrbücher II. Berlin-Leipzig, 1922, Walter de Gruyter. 82-84.o.

1923 = Ungarische Jahrbücher III. Berlin-Leipzig, 1923, Walter de Gruyter. 409.o.

1924-1925 = Ungarische Jahrbücher V. Berlin-Leipzig, 1925, Walter de Gruyter. 316-318.o.

1925-1927 = Ungarische Jahrbücher VIII. Berlin-Leipzig, 1928, Walter de Gruyter. 177-179.o.

1928/29 = Ungarische Jahrbücher IX. Berlin-Leipzig, 1929, Walter de Gruyter. 328-330.o.

1930/31 = Ungarische Jahrbücher XI. Berlin-Leipzig, 1931, Walter de Gruyter. 455.o.

1931/32 = Ungarische Jahrbücher XII. Berlin-Leipzig, 1932, Walter de Gruyter. 356.o.

1933/34 = Ungarische Jahrbücher XIV. Berlin-Leipzig, 1934, Walter de Gruyter. 399.o.

1934/35 = Ungarische Jahrbücher XV. Berlin-Leipzig, 1935, Walter de Gruyter. VI.o.

1936/37 = Ungarische Jahrbücher XVII. Berlin-Leipzig, 1937, Walter de Gruyter. 322-323.o.

Die ~ = Ungarische Jahrbücher XXI. Berlin-Leipzig, 1941, Walter de Gruyter. 263.o.

Görög Ernő: A Hallei Magyar Egylet története 1863-1906. Halle, 1906, Hallei Magyar-Egylet

Gragger, Robert: Unser Arbeitsplan. = Ungarische Jahrbücher. I. Berlin-Leipzig, 1926, Walter de Gruyter. 1-8.o.

Gragger, Robert: Die ungarische Universität. = Ungarische Jahrbücher. V. Berlin-Leipzig, 1925, Walter de Gruyter. 25-40.o.

Gragger, Robert: Ungarische Institute für Geschichtsforschung. = Ungarische Jahrbücher. II. Berlin-Leipzig, 1922, Walter de Gruyter. 203-211.o.

Gragger, Robert: Kulturwerte Ungarns für Deutschland (Aus dem Gragger-Nachlass). = Beiträge zur Hungarologie 5. Schriftenreihe des Seminars für Hungarologie an der Humboldt-Universität zu Berlin. Berlin-Budapest, 1990. 219-242.o.

Gragger Róbert: A Berlini Magyar Tudományos Intézet. Különlenyomat az Új Magyarországból, Berlin, 1918.

Gragger, Robert – Biographische Daten. = Ungarische Jahrbücher VII. Berlin und Leipzig, 1927, Walter de Gruyter. 23-24.o.

Gragger, Robert: Das Ungarische Intstitut an der Universität Berlin. Gesellschaft d. Freunde d. Ungarischen Instituts zu Berlin, Ungarische Jahrbücher I. Berlin, 1921, Walter de Gruyter. 59-73.o.

Gulya, János: A berlini Finnugor Intézet ünnepe. = Magyar nyelvőr. 1968. 145-146.o.

Győri Erzsébet: A külföldi magyar intézetek könyvtárai. = Könyvtári Figyelő 1991/4. 556-559.o.

A hazatérő Farkas Gyula. Írások, dokumentumok a kitagadott irodalomtudós életéről és műveiről. Szerk. Futaky István, Kesztyűs Tibor. Budapest, 2003.

Hegedűs Etelka: A berlini Magyar Kultúra Háza. = Könyvtári Figyelő. Új Folyam. 1991/4. 564-567.o.

Heymann, Ernst: Die Gesellschaft der Freunde des Ungarischen Instituts, Berlin. = Ungarische Jahrbücher XVII. Berlin-Leipzig, 1937, Walter de Gruyter. 17-19.o.

Az irodalom legyen csak irodalom. Kulcsár Szabó Ernő az új kritikai törekvéseket fogadó vitákról. = Népszabadság 1996. ápr. 27. (99. sz.), 25.o.

Itkonen, Erkki: Julius von Farkas und die finnisch-ugrische Sprachwissenschaft. = Gedenkband Julius von Farkas. Ungarische Jahrbücher XXXI. Wiesbaden, 1959, Otto Harrassowitz. 13-19.o.

Kallen, Eve-Marie: Kultur-Brücken. Über zwei Programmatiker des deutsch-ungarischen Verständnisses. = Der neue Pester Lloyd, 7. Februar 1996. (3. Jg. Nr 6) 9.o.

Keresztury Dezső: Carl Heinrich Becker. = Magyar Szemle 1933. márc. 272-275.o.

Kiss, Jenő: Magyaroktatás a berlini Humboldt Egyetemen. = Magyar nyelv. 76. 1980. 1. 101-105. o.

Klebelsberg Kuno: Indokolás a külföldi magyar intézetekről és a magyar műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról szóló törvényjavaslathoz. = Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kuno válogatott beszédei és írásai (1917-1932). Budapest, 1990, Európa. 175-187.o.

Klebelsberg Kuno: Ungarische Kulturpolitik nach dem Kriege. = Ungarische Jahrbücher V. Berlin und Leipzig, 1925, Walter de Gruyter, 343-369.o.

Klebelsberg Kúnó: c.n. [előszó] = Gragger-Gedenkbuch. Hrsg. vom Bund der Ehemaligen Instituts- und Collegiumsmitglieder. Berlin und Leipzig, 1927, Walter de Gruyter. V-VI.o.

A kormány 11/2000 (II.8.) Korm. rendelete a külföldi kulturális intézetekről. = Kulturális Közlöny XLIV. évf. 5.sz. (2000. márc. 21.) 137-140.o.

Kormánybefolyás nélkül. Három év múlva megnyílhat az új Collegium Hungaricum Berlinben. = Népszabadság 2002. november 13.

Kornya László: Gragger Róbert és az Ungarische Jahrbücher. = Hungarológia 2. Budapest, 1993, Nemzetközi Hungarológiai Központ. 36-44.o.

Kornya László: Adalékok a magyar-német szellemi kapcsolatok történetéhez: Gragger Róbert, Klebelsberg Kúnó és C. H. Becker együttműködése a berlini hungarológia alakulásában. = Hungarológia 4. Budapest, 1993, Nemzetközi Hungarológiai Központ. 235-248.o.

Kornya, László: Das wirken ungarischer Lektoren an der Berliner Universität 1917-1945 im Spiegel der von Robert Gragger begründeten „Ungarischen Jahrbücher”. = Beiträge zur Hungarologie 3. Schriftenreihe des Seminars für Hungarologie an der Humboldt-Universität zu Berlin. Berlin-Budapest, 1988. 131-140.

Kovács Dénes: A Berlini Magyar Egyesület negyvenéves története. Berlin, 1886, Berlini Magyar Egyesület.

Kováts László: A halléi régi magyar könyvtár katalógusa. = Magyar Könyvszemle. Új folyam XIII. kötet. 1905. 89-90.o.

Könyveink jegyzéke időrendben és a mint valósággal kezünkbe jőtt. 1848. (kézirat másolata) (lelőhely: Humboldt Universität zu Berlin, Universitätsbibliothek, Bereichsbibliothek Finno-Ugristik)

A külföldi magyar intézetek működése és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjak az 1926/27 tanévben. Közzéteszi az Országos Ösztöndíjtanács. Budapest, 1929, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (A berlini Collegium Hungaricumról: 15-23.o.)

Ladányi Andor: Klebelsberg felsőoktatási politikája. Alkotások és tervek. I-III.

Laminski, Adolf: Universitätsbibliothek der Humboldt-Universität Zweigbibliothek Fremdsprachliche Philologien Teilbibliothek Finno-Ugristik. = Handbuch in Dtld. d. historischen Buchbestände. Bd. 14. Berlin. Teil 1. (Hrsg. Von Friedhilde Kromse, Hildesheim), Olms-Weidmann, 1995. 147-149.o.

Latsny, Turotzensi, Adamo: Catalogus librorum, dissertationum, & manuscriptorum variorum ad rem Ungaricam praecipue facientium ex Bibliotheca, quae Vitebergae est, Hungarorum congestus ab Adamo Latsny Turotzensi. Vitebergae Saxonum d. 15. Nov. an. 1755. (kézirat, az eredeti eltűnt, másolat: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Cod. Quart. lat. 16.; fénymásolatban megtalálható: Humboldt Universität zu Berlin, Universitätsbibliothek, Bereichsbibliothek Finno-Ugristik)

Legát Tibor: Folytatva a hagyományokat. Beszélgetés a berlini Humboldt Egyetem magyar tanszékéről. = Magyar Felsőoktatás 1992/10. 5-6.o.

Lück, Georg: Die ungarische Nationalbibliothek in Halle a.d. Saale (kézirat, 1968, másolatban megtalálható: Humboldt Universität zu Berlin, Universitätsbibliothek, Bereichsbibliothek Finno-Ugristik)

Magyary Zoltán: Felsőoktatás és tudományos élet a háború után Németországban és Ausztriában. Budapest, 1924, Franklin

Magyary Zoltán: Robert Gragger als Wissenschaftspolitiker. = Gragger-Gedenkbuch. Hrsg. vom Bund der Ehemaligen Instituts- und Collegiumsmitglieder. Berlin und Leipzig, 1927, Walter de Gruyter. VII-XI.o.

Másfélmillió aranykoronát költ a kultuszminiszter a berlini Collegium Hungaricum székházára – és méghozzá nem is magyar építésszel építteti [a Magyar Hírlap berlini tudósítójától] = Magyar Hírlap 1926. okt. 19. 2.o.

Miniszterelnökségi „irodalmi actió” 1916-ban (2. rész) [Közzéteszi Paul Kárpáti] = Berliner Beiträge zur Hungarologie 8. Schriftenreihe des Seminars für Hungarologie an der Humboldt-Universität zu Berlin. Berlin-Budapest, 1995. 189-212.o.

[Tartalma: Gragger Róbert előterjesztése és tervezete: Ungarische Bibliothek]

Monok István: Magyar könyvtárak idegen kulturális környezetben. = Hungarológia I (1999)/ 1-2. 37-49.o.

Monok István: Az Országos Széchényi Könyvtár szerepe a nem magyarországi könyvtárak ellátásában. = Könyv, könyvtár, könyvtáros. 9. évf. 7. sz. (2000 július) 12-18.o.

Nádor, Tamás: Ex libris Keresztury Dezső. (Ember és könyve) = Új írás. 1980, 5, 121-128.o.

N. Szabó József: A külföldi magyar intézetek, tanszékek, lektorátusok és a kultúrdiplomácia (1945-1948). = Valóság (XL. évf.) 1997/2. 53-69.o.

Öhmann, Emil: Julius von Farkas. = Gedenkband Julius von Farkas. Ungarische Jahrbücher XXXI. Wiesbaden, 1959, Otto Harrassowitz. 1-6.o.

Pálfy Miklós: A hallei magyar könyvtár könyvészeti ritkaságai. - Bibliographische Seltenheiten der hallenser ungarischen Bibliothek. Halle (Saale), 1967, Veb Max Niemeyer Verlag

Papp, Zoltán von – Szentiványi, Béla von: Hundert Jahre Bund Ungarischer Hochschüler Berlin. = Ungarische Jahrbücher XXII. Berlin, 1942, Walter de Gruyter. 1-28.o.

Pritsak, Omeljan: Julius von Farkas und die ural-altaische Forschung. = Julius von Farkas Bibliographie. Wiesbaden, 1954, Otto Harrassowitz. 20-23.o.

Rackebrandt, Klaus: Sprachwissenschaftliche Arbeiten am Ungarischen Institut der Berliner Universität von den Anfängen bis zur Gegenwart = Hungarológia 2. Budapest, 1993, Nemzetközi Hungarológiai Központ. 51-56.o.

Raffay Sándor: A hallei egyetemi könyvtárral kapcsolatos magyar könyvtár. = Múzeumi és könyvtári értesítő. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének és Országos Tanácsának hivatalos közlönye. Szerk. Mihalik József. Budapest, 1914. márc. 15. VIII. évf. 1. füzet. 54-59.o.

Rajnavölgyi Géza – Stier Miklós: Rekviem a Collegium Hungaricumokért? = Hitel, 1991/9. 30-31.o.

Randbemerkungen zu den Ungarischen Jahrbüchern = Ungarische Jahrbücher VII. Berlin-Leipzig, 1927, Walter de Gruyter. 451-454.o.

Révész Kálmán: A hallei magyar könyvtár. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 29 (1886), 41. 1301-1305.o.

Révész Kálmán: Bibliotheca Hungarica. Előleges megjegyzés. (kézirat) (címkén tévesen: Berlini Magyar Egylet, 1886.) (lelőhely: Humboldt Universität zu Berlin, Universitätsbibliothek, Bereichsbibliothek Finno-Ugristik)

Roy, Edward: Am Beginn: Seminarbibliothek. = Börsenblatt f. f. Dt. Buchhandel. 1989/8. 149.o.

Rózsa Mária: Gragger Róbert és a berlini Magyar Intézet Könyvtára. = Magyar Könyvszemle 104. évf. 1988. 4. sz. 304-310.o.

Rübberdt, Irene: Wissenschaft und Wein. Ein „Orchideenfach” wurde achtzig. = Humboldt, 1996-97/3. (Jg. 41.) 11.o.

Schneider Márta: Magyar ösztöndíjasok külföldön. = Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. II. kötet. (Szerk. Békési Imre, Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit) Budapest-Szeged, 1993. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft. II. kötet, 876-889.o.

Schneider Márta: A Berlini Magyar Intézet és a Collegium Hungaricum. = Hungarológia 2. Budapest, 1993, Nemzetközi Hungarológiai Központ. 4-35.o.

Schneider Márta: Farkas Gyula berlini évei. = Varietas Historiae, Budapest. [1990?] 191-200.o.

Sinor Dénes: Szubjektív emlékezések: a berlini Collegium Hungaricum és a párizsi Centre d’Etudes Hongroises a harmincas években. = Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. II. kötet. Budapest-Szeged, 1993. 891.o.

Stromp. László: A hallei magyar könyvtár. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 29 (1886), 1401-1404.o.

Szakács Mózes: A Berlini Magyar Egylet tizennyolcz esztendős életének némi vázlata. Pest, 1866, nyomt. az Első magyar Egyesületi könyvnyomdában (Fanda s Társainál)

Szász Gerő: A berlini magyar könyvtár érdekében. = Szépirodalmi Közlöny 1858. 62. sz. (aug. 5.) 2082-2083, 2102-2105.o.

Szekfű Gyula: Gragger Róbert művelődésünk történetében. = Minerva 1927. VI. évf. 1-3.sz. 28-42.o.

Szent-Iványi Béla: Buchbesprechungen. = Zentralblatt für Bibliothekswesen 82 (1968), H.9. 539-541.o.

Szent- Iványi Béla: Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft und Ungarnkunde an der Berliner Universität. = Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt-Universität zu Berlin. Beiheft zum Jubiläumsjahrgang. (IX) 1959/60. 48-55.o.

Szent-Iványi Béla: A berlini Humboldt Egyetem Finnugor Intézetének munkájáról. = Felsőoktatási Szemle. 1962. 688-695.o.

Szilágyi Ferenc: A berlini Magyar Társaság (Bund Ungarischer Hochschüler) Emlékkönyve. (1842-) = Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. III. kötet. (Szerk. Békési Imre, Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit) Budapest-Szeged, 1993. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft. 1592-1596.o.

Szilágyi Ferenc: Berlini álom. A Collegium Hungaricum emlékkönyvébe. = Hitel, 1991/9. 32-33.o.

Szlávik Mátyás: A halle-wittenbergi „Bibliotheca Hungarica” rövid ismertetése. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 25 (1882), 17. 525-529.o.

„Szlovenszkói gondolat” és berlini magyar könyvkiadás. Krammer Jenő levelei Farkas Gyulához (1924-27). Közzéteszi: Kárpáti Pál (Berlin) = Berliner Beiträge zur Hungarologie 9. Schriftenreihe des Bereichs Hungarologie/Finnougristik der Humboldt-Universität zu Berlin, Berlin-Budapest, 1996. 241-275.o.

Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Budapest, 2001, ELTE Levéltár /Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 5./

Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I-II. kötetéhez. Budapest, 1912.

Tarnói László: Versuch eines Porträts des Gelehrten und Wissenschaftsorganisators Robert Gragger. = Beiträge zur Hungarologie 3. Schriftenreihe des Seminars für Hungarologie an der Humboldt-Universität zu Berlin. Berlin-Budapest, 1988. 15-37.o.

Tóth, Szilárd: Gert Sauer zu seinem 70. Geburtstag. = Linguistica uralica, 38. (2002) 4. 288-289.o.

Ujváry Gábor: Kultúrpolitikus, diplomata és tudományos menedzser. 75 esztendeje hunyt el Gragger Róbert. = Európai utas XII. évf. (2001) 3.sz. 68-72.o.

Ujváry Gábor: Baráti háromszög (Carl Heinrich Becker, Klebelsberg Kúnó, Gragger Róbert és a hungarológia megszületése). = Hungarológia 2 (2000). 3.sz. Budapest, 2000, Nemzetközi Hungarológiai Központ. 99-120.o.

Ujváry Gábor: A magyar kultúra „külföldi őrszemeinek” történetéből. A berlini Magyar Intézet. = Magyar Felsőoktatás 2. évf. (1992) 10. sz. 30.o.

Ujváry Gábor: A magyar tudomány otthona Berlinben. A berlini egyetem Magyar Intézete és könyvtára 1916-1945. = Fata libelli. A nyolcvanéves Borsa Gedeon köszöntésére írták barátai és tanítványai. Budapest, 1993, OSZK. 363-377.o.

Ujváry Gábor: Klebelsberg rövid életútja és tudománypolitikai programja. = uő: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika. Klebelsberg Kuno és a Bécsi Magyar Történeti Intézet. Historia est magistra vitae? Tanul(t)unk a történelemből? Győr, 1996, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára. 18-36.o.

Ujváry Gábor: „Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel.” A berlini Collegium Hungaricum története (1924-1944). = Levéltári Szemle. 48. évf. 1998. 2.sz. 3-28.o.

Ujváry Gábor: A magyar kultúra „külföldi őrszemeinek” történetéből. A berlini Collegium Hungaricum. = Magyar Felsőoktatás 3. évf. 1993. 1.sz. 30.o.

Das Ungarische Institut an der Universität Berlin. = Pester Lloyd 1922. aug. 11. 6.o.

i. J. 1921 = Ungarische Jahrbücher II. Berlin-Leipzig, 1922, Walter de Gruyter. 81-82.o.

i. d. J. 1922-23 = Ungarische Jahrbücher III. Berlin-Leipzig, 1923, Walter de Gruyter. 406-409.o.

in den Jahren 1924/25 = Ungarische Jahrbücher V. Berlin-Leipzig, 1925, Walter de Gruyter. 315-316.o.

in den Jahren 1925-1927 = Ungarische Jahrbücher VIII. Berlin-Leipzig, 1928, Walter de Gruyter. 175-177.o.

im Jahre 1928/29 = Ungarische Jahrbücher IX. Berlin-Leipzig, 1929, Walter de Gruyter. 327-328.o.

im Jahre 1929/30 = Ungarische Jahrbücher X. Berlin-Leipzig, 1930, Walter de Gruyter. 450-452.o.

im Jahre 1930/31 = Ungarische Jahrbücher XI. Berlin-Leipzig, 1931, Walter de Gruyter. 453-455.o.

im Jahre 1931/32 = Ungarische Jahrbücher XII. Berlin-Leipzig, 1932, Walter de Gruyter. 354-356.o.

im Jahre 1932/33 = Ungarische Jahrbücher XIII. Berlin-Leipzig, 1933, Walter de Gruyter. 372-374.o.

im Jahre 1933/34 = Ungarische Jahrbücher XIV. Berlin-Leipzig, 1934, Walter de Gruyter. 397-399.o.

im Jahre 1935/36 = Ungarische Jahrbücher XV. Berlin-Leipzig, 1935, Walter de Gruyter. V-VI.o.

im Jahre 1936/37 = Ungarische Jahrbücher XVII. Berlin-Leipzig, 1937, Walter de Gruyter. 321-322.o.

im Jahre 1937/38 = Ungarische Jahrbücher XVIII. Berlin-Leipzig, 1938, Walter de Gruyter. 353.o.

im Jahre 1938/39 = Ungarische Jahrbücher XX. Berlin-Leipzig, 1940, Walter de Gruyter. 122-123.o.

Várady, Emerico: Julius von Farkas und die ungarische Literaturgeschichte. = Gedenkband Julius von Farkas. Ungarische Jahrbücher XXXI. Wiesbaden, 1959, Otto Harrassowitz. 7-12.o.

Dr. V. F.: Hóman kultuszminiszter nyilatkozik a külföldi magyar intézetek, a Nemzeti Színház s az Operaház vezetőiről és a Collegium Hungaricumok átszervezéséről. = Pesti Napló 1935. nov. 3. 4.o.

Vízkelety, András: Robert Gragger als Mediävist = Beiträge zur Hungarologie 3. Schriftenreihe des Seminars für Hungarologie an der Humboldt-Universität zu Berlin. Berlin-Budapest, 1988. 39-48.o.

Zwanzig-Jahrfeier des Ungarischen Instituts an der Friedrich-Wilhelms-Universität Berlin = Ungarische Jahrbücher XVII. Berlin-Leipzig, 1937, Walter de Gruyter. 323-326.o.

Kéziratok a berlini magyar könyvtáros szobájában található három dosszié tartalmából (Bibliotheksgeschichte I-III.):

Die Geschichte der Bibliothek des Ungarischen Instituts an der Berliner Universität /1916-45 - gépirat, 3 oldal

Information über die Fachbibliothek Finno-Ugristik an der Humboldt-Universität [1982] – gépirat, 3 oldal

Zweigstelle Finno-Ugristik der Universitätsbibliothek Berlin – gépirat, [dátum nélkül] 2 oldal

Zweigstelle Finno-Ugristik der Universitätsbibliothek Berlin – gépirat, [1980?], 2 oldal

Tóth Szilárd: Lenni vagy nem lenni? Nyolcvanéves a berlini hungarológia. = ?? – újságkivágás

Brochüre „Ungarn in Berlin” – Senatsveröffentlichung – Die Ausländer-XXauftragte – 6 oldal, gépirat-másolat

Bestand der Zweigstelle Finno-ugristik der UBB [1990?] – gépirat javításokkal, 6 oldal

Informationen über die Finno-Ugristik Bibliothek Berlin [4 oldal gépirat javításokkal]

Laminski, Adolf: Institutsbibliothek Finno-Ugristik. – 1993 – 5 oldal gépirat-másolat

[1] Rózsa Mária: Gragger Róbert és a berlini Magyar Intézet Könyvtára. 304.o.

[2] Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. 18.o.

[3] a szellemi kapcsolatokról részletesebben: Papp – Szent-Iványi: Hundert Jahre Bund Ungarischer Hochschüler Berlin.

[4] Szögi László: Magyarországi diákok … alapján

[5] az adatokat ld. u.o. 26-34.o.

[6] Boor Károly, Chowás András, Tsulak Dániel, Dienes Lajos, Fleischer Fridrik, Gáspár János, Györi Sándor, Haan Lajos (evangélikus pap, Békés megyei történetíró), Hajdu Lajos, Kovács Lajos, Kuntz Lajos, Mentovich Ferenc (költő, bölcselő, „aki a mennyiségtant magától Ohmtól hallgatta” (Szilágyi Ferenc: A berlini Magyar Társaság (Bund Ungarischer Hochschüler) Emlékkönyve (1842-). 1593.o.), Miskolci György, Nagy Áron, Ordódy Pál, Pap Dániel, Sándor József, Schneiner Lajos, Sükösd Sámuel, Szathmári Király György, Szathmári Király László, Takács János, Terray Károly (irodalmár, „Erdélyi János barátja és levelezőtársa” (u.o.), Thott Ferenc, Török József ld. A berlini magyarok emlékkönyve

[7] Az emlékkönyv ma a Humboldt Egyetem Philosophische Fakultät II, Seminar für Hungarologie tanszékvezetői szobájában található. Ma is vezetik a névsort, azzal a különbséggel, hogy nem minden „itt tanuló vagy átutazó magyar” hanem csak az egyetemen megforduló vendégek írják be nevüket, a tanszékvezető felajánlására.

[8] A berlini magyarok emlékkönyvéből kirajzolódó szellemi kapcsolatokról és a híresebb aláírókról ld. Szilágyi Ferenc és Papp-Szent-Iványi írásait az irodalomjegyzékben

[9] Papp – Szent-Iványi: Hundert Jahre … 6-7.o.

[10] Szilágyi Ferenc: A berlini Magyar Társaság (Bund Ungarischer Hochschüler) Emlékkönyve. (1842-) 1593.o.

[11] A szó jelentései: leginkább németül visszaadható a „wissenschaftliche Sachbearbeiter” kifejezésssel, magyarul könyvtárőr a fordítás.

[12] Szász Gerő: A berlini magyar könyvtár érdekében. 2083.o.

[13] Papp – Szent-Iványi: Hundert Jahre … 6-7.o.

[14] A nagyenyedi teológiai fakultás tanára, két alkalommal járt Berlinben: 1842 január-1844 június, és 1855-1856 augusztus.

[15] Papp – Szent-Iványi: Hundert Jahre Bund … 12-13. [fordítás tőlem, G. A.]

[16] Szász Gerő: A berlini magyar könyvtár érdekében 2083.o.

[17] Levele (Urkunden zur Übergabe der Bibliothek der ungarischen Studenten in Berlin an die Berliner Universitätsbibliothek) és az egyetemi könyvtár igazgatójának, Pertznek válasza (Antwortschreiben der Universitäts-Bibliothek) nyomtatásban megjelent: Papp – Szent-Iványi: Hundert Jahre … 22-25.o.

[18] Gáspár János lapalji jegyzete: „Az eredeti oklevelet a magyar akadémia levéltárába helyeztem el, mely becses kiadványaival maga is járult könyvtárunk gyarapítására.”

[19] Gáspár János: Visszaemlékezés életpályámra 271-272.o.

[20] Papp – Szent-Iványi: Hundert Jahre … 10.o. (ford. tőlem, G.A.)

[21] Szász Gerő: A berlini magyar könyvtár érdekében 2083.o.

[22] „Berlini mulatásomat felhasználtam az általunk 1842-ben alapított, de a forradalom lezajlása alatt feledésbe ment magyar emlékkönyv és magyar könyvtár újra életbeléptetése s rendezésére és az akkori egyetemi derék könyvtárnok dr.Mundtnak a magyarok lelkes barátjának számba adására. Az emlékkönyvbe eljövetelemig beírt hazánkfiai száma 332, a könyvtár kötetei száma közel volt a 400-hoz. Ezekről valamint a berlini egyetemről tájékozó ismertetést adtam a Friebeisz 1857 évi naptárában…”[22] In: Gáspár János: Második paedagogiai utazásom külföldön 336.

[23] Kertbeny Károly

[24] Érdekességként megemlítem, hogy ez az 1856-ban már hiányzó Petőfi kötet valószínűleg Kertbeny-nek az 1858-ban megjelent Petőfi-fordításaihoz (Leipzig, Brockhaus Verlag) volt kikölcsönözve, amelyek alapján később, 1864-ben Nietzsche Petőfi-versekhez komponált dalokat. Ez utóbbi ismertetése: Goehler, Georg: Friedrich Nietzsches Kompositionen zu Gedichten von Petőfi = Ungarische Jahrbücher III. Berlin-Leipzig, 1923, Walter de Gruyter. 175-176.o.

[25] A berlini magyarok emlékkönyve

[26] Szász Gerő: A berlini magyar könyvtár érdekében 2104.o.

[27] „Gáspár János úr kieszközölte, hogy a királyi egyetem könyvtári hivatal minden magyar könyv-szállítmány hozatbérét szívesen hordozza. Pestről Heckenast vagy Geibel könyvárusi úton Lipcséig szállíttatja, és addigi mérsékelt díjat, az egyetemi könyvtári hivatalnak számolatba hozza. – Lipcsétől Berlinig ingyen szállítása van a jelenkönyvtárnak” In: u.o. 2103.o.

[28] u.o. 2103.o.

[29] u.o. 2105.o.

[30] Papp – Szent-Iványi: Hundert Jahre … 19.o. (ford. tőlem, G.A.)

[31] 1877-ben alakult a Berlini Magyar Akadémikusok Köre, melynek célja „a berlini felsőbb iskolákat látogató magyarok között szorosabb kapcsot létesíteni, a nemzeti művelődés érdekeit előmozdítani, a szegény sorsú magyar tanulókat segélyezésben részesíteni”, védnöke: Hauszmann Alajos budapesti műegyetemi tanár. A kör 1880-ban feloszlott és 333 márka tőkéjét a magyar egyesületnek adományozta azzal a feltétellel, hogy abból szűkölködő egyetemi polgárokat segítsen. In: Kovács Dénes: A Berlini Magyar Egyesület negyvenéves története. 58-59.o. [a félreértések elkerülése végett: itt nem a mai értelemben vett akadémikusokról van szó, hanem egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkező embert ill. egyetemi/főiskolai hallgatót jelent a német „Akademiker” szó, kieg. tőlem, G. A.]

[32] Ez a megjegyzés ellentmondásban áll Kovács Dénes által hírül adott gyarapodásokkal. Az egyesület könyvtáráról a következőkben lesz bővebben szó.

[33] Kovács Dénes: A Berlini Magyar Egyesület negyvenéves története. 7.o.

[34] u.o. 8.o.

[35] u.o. 9-10.o.

[36] „Legkiválóbb bizonyítéka ennek, hogy a berlini és londoni magyar egyesületek tiszteletbeli elnökségeit éppen az osztrák-magyar monarchia nagykövetei vállalták magukra. Berlinben gróf Széchényi Imre (…) állanak a magyar egyesületek élén.” In: u.o. 11.o.

[37] Szakács Mózes: A Berlini Magyar Egylet tizennyolcz esztendős életének némi vázlata. 4.-5.o.

[38] „Szűkölködő hontársak fölsegélésére” a Berlini magyar egyletnek 25 tallért küldött Eszterházy Miksa 1863-ban. Ezt 2 tallérral kiegészítette Laukó Károly és Bertha Sándor egyleti tagok In: Szakács Mózes: A Berlini Magyar Egylet tizennyolcz esztendős életének némi vázlata. 42-43.o.

[39] Papp – Szent-Iványi: Hundert Jahre … 14-15.o. alapján. Csak azokat a hallgatókat vették számba, akik rendszeresen fizették a tagdíjat, tehát nem adják vissza a számok a hallgatók tényleges részvételi arányát az egyesület életében, mégis valamennyire tájékoztatást nyújthatnak.

[40] u.o. 15.o. (ford. tőlem, G.A.)

[41] Könyvtárnokok: 1864: Timkó György, 1865: Roth Lajos, 1867: Fleischl Mór és Hellenberger Béla 1868: Kárig Armin és Hellenberger Béla, 1869: Stern Hardwig és Kárig Ármin, 1870: Tomászy János és Kárig Ármin, 1872: König Pál, Fesztl Károly és Kellner Dávid, 1873: Kellner Dávid és Krisztián József, 1874: Kellner Dezső, Berger Lajos és Seyffert Danó, 1875: Kellner D. és Seyffert Danó, 1876: dr. Ungár Lipót, Schwarcz Dávid és Schökl, 1877: Steigenberger Sámuel, ifj. Goldmann és Tomászy, 1879: Timkó, Korb, Sáry, Reke Gusztáv, Konrád, Freimann, 1880: Konrád, Landesberg és Vén Mihály, 1881: Vén Mihály és Bornemisza Károly, 1882: Szeberényi, 1883: Kispál Mihály, 1884: könyvtárnok Rosenfeld, custosok Walther Béla, Gottlich és Fiók Károly, 1885: könyvtárnok Veisz Adolf, custosok Fiók Károly és Révész Kálmán, 1886: könyvtárnok Saguly János, custos Révész Kálmán. Az adatok Kovács Dénes alapján (A Berlini Magyar Egyesület negyvenéves története).

[42] Szakács Mózes: A Berlini … 52.o.

[43] u.o. 52-53.o.

[44] Kovács Dénes: A Berlini … 78-79.o.

[45] u.o. 81.o. Ő ad hírt arról is, hogy „Ez évben a berlini egyetemi magyar könyvtárhoz (Bibliotheca Hungarica) custosi hivatalt rendszeresítettek.” u.o. 68-69.o.

[46] u.o. 84.o.

[47] Kovács Dénes: A Berlini … 52.o.

[48] u.o. 52.o.

[49] u.o. 53.o.

[50] u.o. 56.o.

[51] u.o. 68.o.

[52] u.o. 70.o.

[53] „Neve eredetiben latin, mégpedig régebbi, még vittenbergai pecsétjén Bibliotheca Nationis Hungaricae Vitebergensis, újabb, hallei pecsétjén pedig Bibliotheca Hungarica Halensis.” In: Bucsay Mihály (összeáll. és bev): Régi magyar könyvek a hallei magyar könyvtárban – Altungarische Bücher der Ungarischen Nationalbibliothek in Halle a. d. Saale. Budapest, 1941. 7.o. lábjegyzetben

[54] Három végrendeletet készített: 1.) német változat, ezt először 1925-ben találta meg Herr Prof. Christ, a hallei Universitätsbibliothek igazgatója [teljes szöveggel közli Fitz József: Georg Michaelis Cassai und seine Bibliothek. = Gragger-Gedenkbuch. 133-135.o. ; eredetiben: Michaelis, Deutsches Testament, Halle, UB. Ung. Bibl. VII. 28 g, (Ms) 4º] 2.) ezt 1724-ben kiegészítette egy latin fogalmazvány 3.) majd ezt követte egy, egyetlen ponton megváltoztatott végleges (latin nyelvű) végrendelet 1725. augusztus 10.-i dátummal. [közli: Gerhard, Karl: Die ungarische Nationalbibliothek der Universität Halle-Wittenberg = Beiträge zur Bücherkunde und Philologie August Willmans zum 25. März 1903 gewidmet. Leipzig, Otto Harrasowitz, 1903, 138-158.o.]; a könyvtárra vonatkozó részt közli még Raffay Sándor: A hallei egyetemi könyvtárral kapcsolatos magyar könyvtár. 54-55.o.

[55] Fitz, Joseph: Georg Michaelis Cassai und seine Bibliothek. 132.o.

[56] RMK I. 38, 55, 98, 299, 313, 398, 410, 534, 573, 642, 678, 687, 754, 764, 786, 826, 831, 833, 876, 886, 925, 927, 941, 969, 1065, 1067, 1133, 1179, 1207, 1234, 1256, 1297, 1383, 1404, 1421, 1434, 1474, 1458, 1529, 1547, 1601, 1628, 1633, 1650, 1757, 1771, 1772, 1782; Sztripszky Hiador: Adalékok I. No. 2138. In: Fitz 131.o.

[57] bár ezek közül csak 48 tartozott Cassai tulajdonába

[58] RMK I. 1839 és Sztripszky I. 2138 és a 3, amelynek Fitz adja leírását, 144-145.o.: 1.) Kiss Imre: Vegső-keppen Svccvmbala Actorsagaban Posahazi, Kaschau 1667, 2.) Siderius János: Kisded Gyermekeknek való Cathechismus, Bartfeld, 1701, 3.) Bél Mátyás, h.n. 1704?

[59] Raffay Sándor: A hallei egyetemi könyvtárral kapcsolatos magyar könyvtár. 55.o.

[60] In: Emlékkönyv Dr. Gróf Klébelsberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére. Születésének 50. évfordulóján. 1925. 437-452.

[61] lásd Fitz 137.o.

[62] Raffay 55-56.o.

[63] Fitz 137.o.

[64] a franciák nem a menetet támadták meg, hanem a franciák és kozákok közti csatába keveredett útközben, ld. Lück, Georg: Die ungarische Nationalbibliothek in Halle a. d. Saale (kézirat) 2.o.

[65] Raffay 55.o. [kiegészítések tőlem, G. A.]

[66] Raffay 56.o.

[67] Bucsay Mihály: Régi magyar könyvek a hallei magyar könyvtárban. 8.o. „Az eredeti könyvállomány 2000 kötetről 6000-re nőtt.” In: Lück, 2.o. (ford. tőlem, G. A.)

[68] Raffay 56.o. 1886-ban, tehát még az új elhelyezés és Reinhold katalogizálása előtt Stromp László leírta a hallei viszonyokat: az épület romos, poros, penészes padlástér, télen 5-6 hónapig zárva van, a gyűjtemény és a katalógus „két egymásnak sok tekintetben meg nem felelő valami”. (Stromp László: A hallei magyar könyvtár. = 1403.o.)

[69] „Ezzel meg is szűnt a magyar könyvtárnak eddig legalább részben őrzött evangélikus felekezeti jellege, mert most már első és második kusztoszai – az utóbbit ezután a hallei magyar diákegylet jelölte ki – lehettek és voltak nem-lutheránusok is. Csak 1939 tavaszán sikerült legalább a másodkusztosz személyét illetőleg az alapító akarata által szentesített irányba térni vissza. Az ebben a félévben (…) éppen református elnök alatt működő és több mint háromnegyedében református tagokat számláló Hallei Magyar Egylet kimondotta, hogy második őrnek ezentúl, ha van, evangélikus tag választandó.” Bucsay 10.o.

[70] Bucsay 10.o.

[71] két cédulakatalógust készített, egy alfabetikust és egy standardot. Ld. Lück 2.o. Egy rövid katalógus jelent meg végül a Zentralblatt für Bibliothekswesen-ben: 1913. 490-499.o.

[72] Bucsay 10.o.

[73] Bucsay 10.o.

[74] 1.) „Kubiny Kristófné Garamszegi Géczi Juliánna ajándéka, aki 1711-ben gyémántos karpereczét a magyar diákoknak adományozta. Ennek eladásából 60 tallér folyt be.” 2.) „Kassai Mihály alapítványa volt, aki 1725-ben 5169 tallér, 3 garas és 90 pfennigben megállapított vagyonát a magyar diákok megsegítésére hagyta” 3.) „dr. Temlin Mátyás orvosé volt, aki 1749-ben 400 tallért hagyott magyar ösztöndíjra.” In: Raffay 58.o.

[75] Raffay 58.o.

[76] u.o. 58.o.

[77] Reinholdra hivatkozva Fitz 138.o.

[78] Szlávik Mátyás: A halle-wittenbergi „Bibliotheca Hungarica” rövid ismertetése. 529.o.

[79] Fitz 138.o.

[80] Raffay 57.o.

[81] Lück 4-5.o.

[82] Raffay 57.o.

[83] Ld. Lück 5.o.

[84] Raffay 57.o.

[85] lásd u.o. 57.o.

[86] u.o. 57.o.

[87] Kováts 89-90.o.

[88] lásd Raffay 57.o.

[89] Fitz 139.o.

[90] Lück 6.o.

[91] Raffay 57.o. A Cassai idejéből származó régi könyveket Fitz észrevétele szerint háromszor, három különböző időszakban jelölték meg. 1. A legrégebbi jelzés Schulek „rombolása” közben, érvényesség nélkül, 2. a második Schuleké 3. a revízió és hiánymegjelölés után érvényes: az RMK I. kötetéhez tartozó legértékesebb nyomtatványokat tartalmazó rész Schulek számozásával 1-78 megegyezik. De Schulek 83-asa kapja a 79 számot, és a számozás ezzel a 4 eltéréssel folytatódik. Ebből látható, hogy a régi magyar könyvek közül legfeljebb 4 veszett el, tehát a veszteség nem olyan nagy, mint ahogyan a beszámolók alapján [Révész, Stromp, Szlávik] először látszik. A Gelegenheitsschriften és a Vitebergensia említésre méltó hiány nélkül maradt fenn. A fidibuszgyújtó könyvtáros valószínűleg ebből égetett el. In: Fitz 140.o.

[92] Lück 7.o.

[93] Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882. 525-529.

[94] Raffay 57.o.

[95] Lück 7-8.o.

[96] Pálfy Miklós: Katalog der Handschriftensammlung der Hallenser Ungarischen Bibliothek. = Arbeiten aus der Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt in Halle a. d. Saale. Bd. 4. Halle 1965.

[97] Lück 8-9.o.

[98] Pálfy Miklós: A hallei magyar könyvtár könyvészeti ritkaságai. - Bibliographische Seltenheiten der hallenser ungarischen Bibliothek. Halle (Saale), 1967, Veb Max Niemeyer Verlag, 124 p.

[99] Fitz 141.o.

[100] u.o. 141.o. [ford. tőlem, G. A.]

[101] Fitz 142.o. [ford. tőlem, G. A.]

[102] u.o. 142.o.

[103] ld az irodalomjegyzékben

[104] Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I-II. kötetéhez. Budapest, 1912.

[105] lásd Bucsay12-14.o.

[106]Összesen 402 leírás, ld. Asztalos Miklós: A wittenbergi egyetemi könyvtár Wittenbergben maradt részének régi magyar könyvállománya. Különlenyomat a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár XII. kötetéből. 123-185.o.

[107] Bucsay 12.o.

[108] Pálfy 11.o.

[109] Bucsay 11.o.

[110] Pálfy 12.o.

[111] u.o. 15.o.

[112] Bucsay, 15.o. – Uitt a 14. sz. jegyzet: „Vorläufiger Standortkatalog der Alt-Ungarischen Bibliothek aus Halle-Wittenberg, Berlin, den 1. VIII. 1925. Fekete puhatáblás, vonalazott füzet. A következő csoportosítást hajtja végre:

Magyar nyelvű nyomatok, 1-45. szám,

Nem magyar nyelvű magyarországi nyomatok, 1-65. szám,

Nem magyar nyelvű külföldiek, magyar szerzőtől, 1-25. szám,

Idegen szerzők magyar vonatkozású művei,

A vittenbergai és hallei magyarokra vonatkozó irodalom,

Gyüjtőkötetek,

Slavica (külön cédula-katalóguson)”

[113] Bucsay Mihály (összeáll. és bev): Régi magyar könyvek a hallei magyar könyvtárban – Altungarische Bücher der Ungarischen Nationalbibliothek in Halle a. d. Saale

[114] bei der Laufnumm. √ vorhanden

nur -------- es fehlt

[115] Mivel ez sehol máshol nem hozzáférhető adat, a Bucsay-féle sorszámmal közlöm azokat a tételeket, amelyeknek sorszáma mellett kihúzás (hosszú --) van (a többi, Bucsay-nál „B.” (=Berlin) betűvel jelölt könyv mellett értelemszerűen pipa áll): 7, 163, 164, 327, 450, 518, 520, 528, 534, 548, 554, 632, 634, 661, 700, 743. Ezek mellett nem áll sem pipa, sem kihúzás: 42, 45, 47, 76, 80, 90, 125, 131, 140, 143, 144, 146, 173, 252, 253, 254, 317, 318, 335, 344, 352, 355, 357, 372, 374, 375, 376, 411, 413, 415, 416, 553-nál ? (kérdőjel áll), 588, 651, 652, 681, 682.

[116] A helyrajzi számok mellé külön kézírással a berlini Bucsay-könyvben a berlini jelzések vannak feltüntetve, itt felsorolom azokat, amelyek mellett sem kézírásos számok, sem kihúzás nem szerepelnek (tehát amelyek Szent-Iványi szerint a második világháború során elvesztek): 7 (de itt a sorszám mellett is kihúzva, ld. 114. jegyzetet), 29 (sorszám mellett kihúzva), 42, 45, 47, 76, 90, 163 (sorszám mellett kihúzva), 252, 253, 254, 327 (sorszám mellett kihúzva), 344, 450 (sorszám mellett kihúzva), 518 (sorszám mellett kihúzva), 528 (sorszám mellett kihúzva), 548 (sorszám mellett kihúzva), 553 (sorszám mellett ?), 554 (sorszám mellett kihúzva), 632 (sorszám mellett kihúzva), 661 (sorszám mellett kihúzva), 700 (sorszám mellett kihúzva), 743 (sorszám mellett kihúzva)

[117] professzorok: 1916-26: Gragger Róbert, 1927: Gombocz Zoltán (vendégprof.) és Mittwoch, Eugen, 1928-45 (1932-től rendes tanár): Farkas Gyula, finnugor: 1923/24- ?Lewy, Ernst, török: 1922/23-tól 12 éven át tart előadásokat a Magyar Intézetben: Max-Willy Julius Johannes Bang-Kaup

[118] Becker, C. H.: Gragger Róbert emlékbeszéd. 17-18.o.

[119] Gragger: A Berlini Magyar Tudományos Intézet, 8-9.o. Az idézet így folytatódik: „Igazgató-tanácsa és választmánya a magyar és német politikai, gazdasági és tudományos élet kiváló képviselőiből akként van összeállítva, hogy három-három tagot a magyar, illetve a porosz közoktatásügyi minister, egyet-egyet a berlini egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia delegál, tizennégyet pedig a Társaság közgyűlése választ.” (A Társaság neve: Gesellschaft der Freunde des Ungarischen Instituts zu Berlin, kieg. tőlem, G. A.)

[120] magyar lektorok: 1918-21/22: Koszó János, 1922/23-24/25: Farkas Gyula, 1925/26-29/30: Moór Elemér, 1930-37: Keresztury Dezső, 1936/37- Szent-Iványi Béla, 1977-81: Kornya László. Finn lektorok: 1922-24 Öhmann, Emil, 1924/25: Nordmann, 1925-1933 Rosenquist, Arvid, 1933/34-1936: Bussenius, Arno, tatár lektor: 1929-34: Gabdul Rasid Rachmati (forrás: Szent-Iványi, Béla: Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft und Ungarnkunde an der Berliner Universität 57-58.o.)

[121] Marienstrasse 5. sz. épület

[122] Nagy Frigyes korabeli műemlékpalota, Berlin, Am Kupfergraben 7. sz.

[123] Becker: Gragger Róbert. 22.o.

[124] u.o. 18-19.o.

[125] Ujváry: A magyar tudomány otthona Berlinben. 367-368.o. Idézetei: Gragger: BUI, MI, az Intézet kiépítése 1915-1918 (1917. júliusa), Klebelsberg: BUI, MI, Gesellschaft der Freunde des Ungarischen Instituts, Ülések iratai (1921. október 2.)

[126] „Gragger professzor Budapestről közölte vele, hogy a magyar szeminárium rendelkezésére bocsátja közel tízezer kötetet számláló könyvtárát, és hogy a magyar királyi kormány biztosította őt arról: támogatást nyújt ahhoz, hogy a könyvtár állománya duplájára növekedhessen. Ezért egy helyiséget kér a könyvtár, egy másikat pedig a szeminárium számára az egyetemtől.” Auszug aus den Akten des Preussischen Kultusministeriums (1916-1920) (Berlin Ungarische Institut, Magyar Intézet, Vorgeschichte 1915-1918): Der Rektor der Berliner Universität an das preuss. Kultusministerium. Berlin, 18. 8. 1916 – idézi Ujváry: Baráti háromszög… 114.o. lábjegyzet

[127] A Chronik der Friedrich-Wilhelms-Universität zu Berlin kiadványaiban néha ezzel nem azonos adatok jelentek meg párhuzamosan, ez utóbbiban megjelent eltéréseket zárójelben piros színnel jelölöm.

[128] Das Ungarische Intstitut an der Universität Berlin = Ungarische Jahrbücher I. 59.o. [ford. tőlem, G. A.]

[129] Das Ungarische Intstitut an der Universität Berlin = Ungarische Jahrbücher I. 60.o. [ford. tőlem, G. A.]

[130] Das Ungarische Intstitut an der Universität Berlin = Ungarische Jahrbücher I. 63-64.o. [ford. tőlem, G. A.]

[131] -a-: A berlini Magyar Intézet műhelyéből. 36.o.

[132] Forrás: Chronik der Friedrich-Wilhelms-Universität zu Berlin

[133] Schneider Márta: Farkas Gyula berlini évei. = A hazatérő Farkas Gyula. 207.o.

[134] u.o. 208.o.

[135] Ujváry: A magyar tudomány otthona Berlinben. 375.o.

[136] u.o. 376.o.

[137] Az adatok a könyvtáros, Péterfia Bálint szíves tájékoztatásai a statisztikákból illetve a kurrens finnugor folyóiratok katalógusából.

[138] Péterfia Bálint könyvtáros szóbeli közlése alapján

[139] (értelem szerinti rövidített fordítás tőlem, G. A.) ld. az irodalomjegyzékben a Das Ungarische Intstitut an der Universität Berlin adatait az Ungarische Jahrbücher évszámaiban

[140] Gragger 1926. októberéből származó önéletrajzából kiegészítés (BUI, MI, Gragger iratai, Életrajzai – eredetiben idézi Ujváry: Baráti háromszög 117-118.o. lábjegyzet):

„1925/26 Zuwachs 3.000 Bände. Ungefähr 1500 Bände aus Russland (Mordwinisch, Tscheremissisch, wotjakisch, syrjänisch, tschuwassisch, tatarisch und vieles andere türkische).

Dubletten der Széchényi-Bibliothek 1.000 Bände.

Bestand der Bibliothek 25.000 Bde, 120 kurrente Zeitschriften, 15 Zeitungen.”

[141] A Teilbibliothek Finno-Ugristik. Systematik című könyvtárosok számára helyi használatra kinyomtatott szakrend alapján, mely érvényes volt 2004-ben.

Időszakok[5]	Magyar diákok száma németországi egyetemeken	Ebből magyar diákok száma Berlinben
1789-1819	1371	(nincs adat, mivel az alapítás éve csak 1810)
1819-1849	934	266
1849-1867	1275	214
1867-1890	3277	572
1890-1919	7691	1914

Évszám	Gyarapodás	Újságok
1863	74 munka 84 kötetben	Vasárnapi Újság, Bolond Miska
1865	72 magyar és 28 német munka	Vasárnapi Újság, Bolond Miska, Pester Lloyd
1867	gyarapodás 22 mű
1868	gyarapodás 35 mű
1869	300 kötetben 193 mű	Vasárnapi Újság, Anyagi Érdekeink, Természet, Pester Lloyd és N. Fr. Lloyd
1871	256 mű
1874	Jókai Mór látogatása Berlinben „élte hosszáiglan felajánlotta az egyesületnek az akkoriban általa szerkesztett Hon, Igazmondó és Üstökös czimű lapoknak egy-egy tiszteletpéldányát.”[47] (de ezek csak addig jártak, amíg Jókai volt a tényleges szerkesztőjük). „A könyvtárra gyűjtést rendeztek s az 10 tallért jövedelmezett.”[48] „(…) Kertbeny (…) ismét több kötet művet ajándékozott a könyvtárnak.”[49]
1876	„A könyvtár gyarapítására 100 márkát és a rendes jövedelem tíz százalékát fordították.”[50]
1883	„A könyvtár szépen gyarapodott. Ipolyi Arnold püspök tiszteletbeli tag összes munkáit küldte meg ajándékba. Ajtay Albert pedig 52 kötettel járult hozzá.”[51]
1885	„A könyvtárt szintén ez évben rendezték teljesen, úgy hogy jelenleg 300 szépirodalmi és tudományos mű mintegy 400 kötetben áll a tagok rendelkezésére.	A lapok közül jelenleg az >Egyetértés<, a >Protestáns Egyh. és Iskolai Értesítő<, a természettudományi társulat és mérnökegyesület közlönyei járnak.”[52]

Időszak	Gyarapodás	Állomány nagysága	Periodikák
1921		Sajnos nem közli az állomány kezdeti nagyságát.
1922/23	2550 mű 3519 kötetben + finn részleg 318 mű 650 kötetben
1924/25	1297 mű 1749 kötetben, ebből 222 mű 279 kötetben a finn részlegé. + Prof. Mordtmann turkológiai magánkönyvtára
1925/27	kb. 8000 kötet		160 folyóirat, 15 napilap
1928/29	kb. 1200 kötet	kb. 30 000 kötet	170 folyóirat (160)
1929/30	kb. 1000 kötet (500)	kb. 31000 kötet (30600)	170 folyóirat
1930/31	Kb. 1200 kötet (+400 fénykép)	32100 kötet (31800)	150 folyóirat (142) 15 napilap (14)
1931/32	(Kb. 770 kötet)	(Kb. 32500)	150 folyóirat, 13 napilap (14), kép- metszet- plakát és fényképgyűjtemény kb. 1000 darab
1932/33	kb. 500 mű (700)	33 300 kötet (33200)	(140 folyóirat) 13 napilap (14) (138 diapozitív 1006 metszet, fénykép 67 térkép)
1933/34	kb. 450 munka (400)	kb. 34000 kötet (33600)	164 folyóirat (170) 12 napilap (13) 3 hetilap
1934/35	(529 mű)	(34100)	(165 folyóirat 16 napilap)
1935/36	540 mű	34540 kötet (34700)	165 folyóirat (166) 12 napilap (16) 3 hetilap (72 térkép)
1936/37	(915)	35590 kötet (35600)	167 folyóirat 12 napilap (15) 3 hetilap (72 térkép)
1937/38	(423)	(36005)	(169 folyóirat 15 napilap 72 térkép)
1938/39	kb. 300 kötet		170 folyóirat 15 napilap

időszak	Szemeszter-kártyával	Munkakörben (nincs mindig feltüntetve)	Egyéb látogatók száma
1928/29	30	15	30-40
1929/30	30-40	15	37-47
1930/31	23-30	10-15	23-33
1931/32	25-36		15-41
1932/33	37-39		37-44
1933/34	27-32	14-9	30-40
1934/35	17-35	16	30-35
1935/36	22-45		39/50
1936/37	46-37		56-91
1937/38	19-37		60-90

Évszám	Tagok száma	Ebből hallgató
1852	26	8
1853	35	5
1854	24	5
1855	n.a.	0
1856	22	3
1857	n.a.	0
1858	47	12
1859	86	9
1860	n.a.	0
1861	41	6
1862	65	15
1863	73	23
1864	46	16

év	gyarapodás
1921	Vásárlás és ajándékozás útján gyarapodott a kvt, a folyóirat- és újsággyűjtemény, és az archívum. Az irodalomtörténeti részleg a gyomai Kner nyomda számos értékes könyveit birtokolja, amelyért itt mondunk a nagylelkű adományozónak köszönetet. A magyar Közigazgatási minisztérium mezőgazdasági és statisztikai gyűjteményt küldött. Az ország- és népismereti részleg is örvendetes gyarapodást mutat. Említésre méltó a gr Teleki Pál új, szemléletes módszerével kidolgozott, kézzel rajzolt és festett 52 térkép Mo etnográfiájáról, a nagy Balaton-mű 32 kötetben, és a Földrajzi Közlemények teljes sorozata. Gazdag oktatási anyag, különösen a régi nyomtatványok – köztük számos egyoldalas nyomat – és kéziratok, amelyeket a Magyar Intézet a Halléban elhelyezett, eddig kevéssé becsült magyar könyvtártól kapott.
1922-23	Az 1922 eleje óta álló finn és ural-altáji részleghez egy észt részleg lett csatolva, amely ideiglenesen a finn lektor vezetése alatt áll. A részleg a különböző észt kiadóktól a legfontosabb észt műveket és folyóiratokat tartalmazza. A gyarapodás 2550 mű, 3519 kötetben, ehhez járul még a finn részleg 318 mű 650 kötetben. Az újdonságok közül kiemelkednek az alábbiak: a magyar állami törvénygyűjtemény 31 kötet, - Magyarország megyéi és városai 19 kötet, - a pannonhalmai bencésrend története 14 kötet, - nemzeti könyvtár 36 kötet, - Monumenta Hungariae Vaticana, 9 kötet, - történelmi biográfiák, 16 kötet. A folyóiratok közül különösen a Tudományos Gyűjtemény, Földrajzi Közlemények, Magyar Nyelvőr, Erdélyi Múzeum hiányzó évfolyamai lettek kipótolva. Az Uppsalai Egyetemi Könyvtár a Le Monde Oriental teljes évfolyamait ajándékozta, amiért köszönet. Egyéb ajándékozók közül kiemeljük a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaft-ot, a pannonhalmai bencésrendet, a Szent István Társulatot, a Földrajzi Társaságot, a Magyar Királyi Akadémiát, a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, a Franklin Társulatot, a Légrády fivéreket. A Finnország-részleg kiépítése tervszerűen előrehaladt. A könyvkészlet jelentősen megnövekedett az adományok által, amelyek finn hivatalok, tudományos egyesületek, kiadók és magánszemélyek könyvtáraiból származnak. Megnevezve (…)
1924/25	A gyarapodás 1297 mű, 1749 kötetben, ebből 222 mű 279 kötetben a finn részlegé. Ezen felül Prof. Mordtmann rendelkezésre bocsátotta gazdag turkológiai magánkönyvtárát, amelyet az intézet elkülönített helységébe állítottak. Az újdonságok közül említésre méltó művek: Stephanus Katona: Historia Hungariae, 42 kötet, - folyóiratok: A Hét 64 kötet, Magyar Figyelő 30 kötet, Nyugat 14 kötet. Oroszországból értékes mordvin, cseremisz, zürjén, votják, csuvas, kirgiz, baszkír, jakut, stb. könyvek érkeztek, amelyek katalógusa ettől a füzettől kezdve jelenik majd meg. Egy könyvtári katalógus elő lett készítve, amelynek első része a kéziratok, régi nyomtatványok, térképek, régi rézmetszetek katalógusa és az archív anyagok katalógusa hamarosan megjelenik. A finn részleg vezetője, Dr. E. Öhmann lektor 1924 szept-től az Abo-Turku egyetem professzorává nevezték ki. Az 1924/25 téli szemeszterben helyettesítette Nordman magiszter. Az ő követője 1925 tavaszi szemeszterétől A. Rosenqvist magiszter.
1925-27	A gyarapodás kb. 8000 kötet. Az újonnan megjelentek folyamatos gyarapodását az Ungarischer Jahrbücher kiterjedt könyvszemléjének recenziós példányai biztosítják. Folyamatos csere zajlik a moszkvai Marx-Engels Intézettel, a budapesti Bibliográfiai Központtal, a Budapesti Statisztikai Hivatallal, összesen 79 bel- és külföldi folyóirattal, intézettel és hivatallal. A budapesti Nemzeti Múzeum vezetésének hajlandósága által az Intézet számos duplummal rendelkezett, illetve a Gragger családja által elküldött Gragger-könyvtár egy részével gyarapodott a kvt. Ferdinand Baumgarten történész könyvtárának egy részét az örökös, a müncheni Frau Stein az Intézetnek adományozta. Az Intézetben 160 magyar és más kelet-európai kurrens folyóirat, és 15 napilap hozzáférhető.[140]
1928/29	Kb. 1200 kötet gyarapodás, melynek legnagyobb részét az Ungarische Jahrbüchernek küldtek ismertetés végett. A finnugor részleg fontos tudományos művek vásárlásával nőtt, a moszkvai Marx-Engels-Intézet is nagyszámú finnugor és török nyelven összefoglalt új írásokat küldött. A Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft és a budapesti Bibliográfiai Központ nagyszámú küldeménye. Adott időszakban kb. 30 000 kötetre nőtt az állomány. Az élő folyóiratok száma 170, mivel időközben 12 új is érkezik. A történelmi és irodalmi részleg átrendezésének munkálatai folyamatban vannak. A Gragger-archívum nagyobbrészt beköttetve, az állományról kartoték készült. Az Intézet archívumának áttekintése és újrarendezése (újságkivágások, brosúrák, stb.) a befejezéséhez közeledik. A magyarországi és szomszéd államokbeli napilapokból 15 jár. Szorosabb tag (szemeszterkártyával) 30, munkakörben 15 fő, rajtuk kívül 30-40 látogatója volt a kvt-nak.
1929/30	A gyarapodás kb. 1000 kötet, az állomány nagysága 31000 kötet. Legnagyobbrészt az UJb számára küldött kötetek, a maradék a vásároltakon kívül a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaft, a Bp-i Bibliográfiai Központ és a moszkvai Marx-Engels-Intézet küldeménye (finnugor és török nyelven írt új írások) volt. A kurrens folyóiratok száma 170 maradt. A történelmi részleg újrarendezése és az Intézet archívumában levő újságkivágások áttekintése tárgyi rendben kulcsszólistával, befejeződött. Terjedelmes anyaggyűjtemény van (több mint 30 000 kivágás) hasonló munkálatok előtt, amelyek az új politikai, szociális, gazdasági, pedagógiai, művészettörténeti stb. eseményekre Mo-n és a szomszédos országokban ill. a német-magyar kapcsolatok alakulására nézve jelentős a sajtó tükrében. A magyarországi és szomszéd államokbeli napilapokból 15 jár. Szorosabb tag 25-30, munkakörben 12-15 fő, egyébként még 22-37 látogató.
1930/31	Kb. 1200 új kötet. Az irodalomtörténeti részleg hiányzó összkiadások vásárlásával, a finnugor és török részleg a moszkvai Marx-Engels-Intézet küldeményeivel nőtt; egyéb adakozók: Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaft, a bp-i Bibliográfiai Központ és a Magyar Tudományos Akadémia. M. v. Nagy királyi kúriai bíró hagyatékából egy 100 kötetes összkiadás az irodalomtörténeti részleg számára; a török részleg számára Prof. V. Le Coq hátrahagyott könyvtárával a porosz kultuszminisztérium jóvoltából, amelynek egy katalógus is készült. A legtöbb gyarapodás, mint korábban is, az UJb számára küldött recenziópéldányok. Az állomány 32100 kötet. 150 folyóirat Mo-ról és a szomszédos országokból (köztük 11 cseh, 9 román, 7 jugoszláv, 7 általános szláv, 4 osztrák, 11 német kisebbségi) mellett 15 napilap jár. Az újságkivágás-gyűjtemény, amely a brosúrákkal az Intézet archívumában van, a kelet-európai politikai és gazdasági események, és az irántuk megnövekvő német médiaérdeklődésnek köszönhetően tekintélyes mértékben megnövekedett. Szorosabb tag (szemeszterkártyával) 25-30, munkakörben 10-15 (az alkalmi látogatók nincsenek ezekbe a számokba beleértve).
1931/32	Kb. 32800 kötet az állomány. Gyarapítók: UJb recenziós példányai, Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaft, a bp-i Bibliográfiai Központ és a Magyar Tudományos Akadémia, moszkvai Marx-Engels-Intézet. Újrarendezték és katalogizálták az Intézet tulajdonában levő földrajzi térképmunkákat (Mo és a környező országok) (64, köztük több speciáltérképsorozat). A folyóiratok száma 150, benne 11 német nemzetiségi. A kép- metszet- plakát és fényképgyűjtemény mérlege kb. 1000 számú (köztük 16-17. századi vár- és csatakép, népviselet, háztípusok, háztartás). A 13 napilap mellett gazdagodott az újságkivágás-gyűjtemény is. Szorosabb tag (szemeszterkártyával) az Intézetben 36-37-en dolgoznak, munkakörben 10-15, ezen felül számos alkalmi látogató. A könyvtár anyagát mindenekelőtt disszertációk és referátumok számára bocsátották rendelkezésre, távolabbra hivatalos célokból (statisztikai hivatal, porosz állami bank, stb.). Külső csereforgalomban állt az Intézet a hallei, frankfurti (a. M.) és tübingeni egyetemi könyvtárakkal.
1932/33	A gyarapodás kb. 500 mű, az állomány 33 300 kötetre bővült. Kb. 200 az UJb küldeménye, a maradéké: a bp-i Bibliográfiai Központ (a Notgemeinschaft-tal összekötve) és az MTA. A folyóiratok száma, néhány megszűnte ellenére 170-re nőtt, különösen szláv gazdagodással. Mint előtte, 13 napilap járt, köztük 4 németnyelvű, folyamatos kivágások birodalmi német újságokból Mo-ra vonatkozóan az archívum számára. Tagok száma (szemeszterkártyával) 39, 29 aktív, munkakörben 10-15. A többi alkalmi látogatók száma 40-50.
1933/34	Kb. 450 új munka, ebből 200 az UJb-től. Az állomány kb. 34000 kötet. A kurrens folyóiratokból 15 kiesett, 9 új, tehát összesen 164. 12 napilap és 3 hetilap jár. A Mo-ról szóló újságkivágások gyűjteménye tovább szaporodott és egy teljesen új elrendezésnek kezdtek hozzá. A gyűjteményt vonatkozó folyóiratcikkekkel és híradásokkal újraalapozták. A tagok (szemeszterkártyával) 32, illetve 17, a többi látogató, akik az Intézetben dolgoznak vagy tudományos felvilágosítást kívántak, 31 illetve 23. Munkakörben 10 résztvevő.
1935/36	Új gyarapodás 540 mű. Ezek közül kb. 165 az UJb-től, a többi: Bibliográfiai Központ, MTA, és szerzők küldeményei. Az állomány 34540 kötet. Egy új folyóirat, így összesen 165. 12 napilap és 3 hetilap. Az újságkivágások archívuma, amely nagy igénybevételnek örvendett, tovább gyarapodott. Tagok (szemeszterkártyával) 22 ill. 45, az alkalmi látogatók (akik rövid ideig dolgoztak az Intézetben, vagy tudományos felvilágosítást igényeltek), 39 ill. 50.
1936/37	Az állomány 35590 kötet. A gyarapodás köszönhető: recenziópéldányok, MTA, magyar külügyminisztérium, Bibliográfiai Központ, és szerzők küldeményei. A folyóiratok száma 167 (Mo és szomszédok, és a Birodalomból). 12 napilap, 3 hetilap. Az újságkivágások újra gazdagodtak. Szűkebb tag (szemeszterkártyával) 46 ill. 37, alkalmi látogató akik rövid ideig dolgoztak az Intézetben, vagy tudományos felvilágosítást igényeltek), 50 ill. 90.
1938/39	Gyarapodás kb. 300 kötet. Ajándékozók: MTA, magyar külügyminisztérium, Bibliográfiai Központ, berlini finn követség. Kurrens folyóirat 170 német, magyar és egyéb Duna-menti országbeli, ezen felül 15 magyar és finn napilap. Vonatkozó újságkivágások tovább gyarapodtak. 20, folyamatosan az Intézetben dolgozó tagon kívül kb. 100 tudós vagy a nyilvánosság képviselője fordult gyakori felvilágosításért. Naponta igénybe volt véve a könyvek kölcsönzése.