"...1951. június 20-án kora délután a HA-LIA lajstromjelű Li-2-est egy hurnanitárius repülésre osztották be. A központi elitóvoda negyven szamárköhögős kicsinyét meg a két dadust kellett minél magasabbra vinni, mert az akkori szakvélemények szerint hatásos terápia volt, ha 2-3000 méteres magasságban tiszta, oxigénszegény környezetben tartják a beteget. Az ilyen utakat fel lehetett használni vakrepülő-továbbképzésre is. Ezért amikor elértük a célmagasságot, a lassan sodródó felhőpamacsok felett a pilótafülke elülső ablakait függönnyel eltakartuk, és csak a műszerek és a rádióadók segítségével gyakoroltuk a "vakrepülést". Már 40 perce jártunk ide-oda, amikor a kapitány oldalán kiengedett kerekekkel és fékszárnyakkal feltűnt egy vörös csillagos vadászgép, egy MiG-15-ös. Billegtetett. Egy perc múlva ismét megjelent, és a pilótája vadul mutogatott lefelé. A szerelőnk büszkén megjegyezte, lárn, az elvtársak mennyire vigyáznak a gyerekekre! De nekünk ez a MiG,valahogy nem tűnt ovis felügyelőnek. Amikor most már az én oldalamon jelent meg a MiG és kilőtt egy rövid, fényjelzős gépágyúsorozatot, a kapitány úgy döntött, feladatunk végezte előtt leszállunk. Hirtelen nagyon meleg lett a pilótafülkében..."(Részlet)A szerző több évtizedes repülős-tapasztalat birtokában ír le 33 szerencsés repülőseseményt, szaknyelven near misst. Az izgalmas történetek érdekesek és tanulságosak mindazoknak, akik már utaztak repülőgéppel és azoknak is, akik még nem.