A magyarországi protestantismus sok küzdelmével és sok szenvedésével, lehetetlenség nem látni, hogy ezekből a küzdelmekből és ezekből a szenvedésekből dicsősége is nem kevés sarjadzott. Dicsőségét becsülte meg a haladó korszellem, midőn arra törekedett, hogy a protestantismus is megkapja az őt megillető jogokat. Ezt, valamint azokat az érdemeit, melyeket a szabad vizsgálódás és az egyéni meggyőződés jogosultságának elismerése körül tulajdonít neki a közhiedelem, s amelyeket tényleg szerzett azzal a széltében hangoztatott közmondásszerú elvvel, hogy "ecclesia semper reformari debet", jutalmazta az az időnként mindig találkozó több másvallású tekintély, aki még a saját felekezetbeli hatalmasságokkal szemben is síkra szállott érdekében.Az a dicsősége azonban, hogy állandóan megőrizte a saját egyéniségét, kitartóan ragaszkodott ülönállásához, elválasztó tulajdonságaihoz, nem adott fel belőlök gyakorlati szempontokból, létének könnyebbé tétele végett sem, a legújabb időkben elhalványult. Nehány évtized óta gyakorta tüntet elénk más képet. A katholicismus iránti engedékenység felette nagy mérvet öltött. Hiszen a reversalisoknak házzájárulásukkal törvényes intézménnyé tétele óta még az I. István király emléke előtti hódolat is protestáns segédlettel ment végbe, s a katholicismushoz való simulás sokszor még kifejezésekben és szokásokban, sőt szertartásainak cifrábbá tételében, nemkülönben a �lelkész" szónak a protestáns egyházjogi alapelv (interna et externa vocatio) teljes feladásával a katholikus értelmezés szerinti újabb használatában is megnyilvánul.Legfőképen pedig az mutat erre, hogy ha nem is tudatosan, célul kitűzve, ám eredményül mégis annak álláspontjára helyezkedve, a tudományt az egyedül irányadóvá tett, bár egymással nem is mindenben egyező hitvallásainak az ellenőrzése alá helyezte. Mégpedig egyfelől az antimodernista eskünél is messzebbmenően �a történelem közönséges eseményeit" sem véve ki azok korlátján és más tekinteteken kívül, úgyszintén a főiskolai oktatást is körébe vonva, másfelől kártékonyabb alakban, mint amaz, annyival is inkább, mivel amott előleges censura akadályozza a meggyőződés nyilvánítását, itt pedig az utólagos megtorlás lehetősége, mely személyválogató is lehet, s így teljes bizonytalanságot teremt. �Ha a só elveszti ízét, mivel sózunk?" És főként: mire való akkor a só? Csak kidobásra.Helyesen észlelte egy később püspökké lett evangelikus egyháztörténész, hogy �maholnap csak a papi ruhában lesz különbség a római katholikus és a protestáns egyház között", s méltán lehet már attól félni, hogy e korszak azt a címet fogja kapni általános jellemvonásának jelzéséül egy jövendő történetírótól, hogy �Lelki beolvadás a katholicismusba".