Bánk Zsuzsa regénye a magányról, a sodródásról, a várakozásról, az elhagyatottságról szól. A 2002. évi Frankfurti Könyvvásár egyik nagy felfedezettje sajátos varázzsal és magával ragadó módon meséli el egy apának és gyermekeinek céltalan, ám vágyakkal teli utazását a kiüresedett térben és időben, melynek értelme számukra talán örökre elveszett. A tragikus hangvételű regény a végtelenített menekülés, az örökös utazás, a vigasztalan otthonkeresés komoran érzelmes, szívbemarkoló története.