Azáltal nőtt művészi hírneve, hogy egyre inkább megfelelt a művészekkel kapcsolatban uralkodó két alapvető közhelynek. Az első a festő mint "régi mester" (mint Raffaello vagy Rubens), a másik pedig mint "társadalmon kívüli" (mint Rimbaud vagy van Gogh)... Egy megszállott, zabolátlan képzelőerővel bíró fiatalember, aki elmerül a maga szuverén fantáziavilágában... " A különbség köztem és egy őrült között abban áll, hogy én nem vagyok őrült" - idézik gyakran Dalít. Valóban nem volt az...Dali - ebben a tekintetben Van Gogh szöges ellentéteként - nem korát megelőző, hanem korához illő és korát alakító zseni volt. Ugyanakkor ő is teremtő alkotó lett, összetéveszthetetlen és ha nem is utánozhatatlan, legalábbis magas szinten nehezen utánozható. Ugyanakkor a lehető legeladhatóbb, mert pontosan érezte, mit akar látni és hallani közönsége. Képpé formálta a maga látomásait, és ezzel formát adott egy őrült, gyilkos, vesztébe rohanó és mégis mindig megmenekülő XX. századi világ szürrealista valóságának. Van Gogh az álmok festője volt, Dalí a lidércnyomásé, de a valóságra ébredés örömét igazán csak az éli át, aki rosszat is álmodik...