"Nekiindultam a világnak, hogy hozzádörgölőzzem az emberekhez, és néha-néha átélhessem azt a nagyszerű érzést, amely akkor fog el, ha az ember mélyén gyöngyszemet találok." (Bohumil Hrabal) "Hrabal nagyon cseh, ám egyúttal nagyon közép-európai: a múlt ezernyi szokását, munkavégzési mozdulatát, ivászati, szerelmeskedés pillanatát, eltűnőfélben levő tájait, kiveszőben levő embereit, egyáltalán: a kultúrának, elsősorban a hétköznapok kultúrájának a hagyományát a jelenbe átmentő otthonos világa szemben áll a múltat eltörölni igyekvő, a jelenre fütyülő, állandóan a fényes jövőt ígérgető kietlen kelet-európaisággal." (Bojtár Endre)