Mit tesz egy falusi rendőr 1952-ben, ha szokatlan erővel kapcsolódik sorra pusztuló szeretteihez, egyetlen lehetséges természeti és emberi környezetéhez, ha minden kísértésnél erősebb benne a tisztesség, a felelősség és ősi református hite, ha megsejti, hogy sorsa összefügg nemzete sorsával - ha minden erőfeszítése ellenére nem képes átlátni a torzuló világot, ha nem alázkodik arctalan végrehajtóvá, ahogyan a hatalom diktálja? Véletlenül jelennek meg rajta a stigmák, vagy bárkire kisded korában rátehetnék a jeleket, akinek emberség és magyarság a jellemzője? Mindezt megtudhatjuk Kurucz Gyula regényéből.