Körös-körül tavasz volt, olyan, amilyet a költő megálmodik. Galád Kandúr szeretett volna valami szépet mondani Fecske kisasszonynak. Leült a földre, megpödörte a bajszát, aztán csak annyit kérdezett: -Hát te miért nem menekültél el a többiekkel? -Méghogy én elmeneküljek? Nem félek én tőled. A többiek mind   gyávák. Te nem tudsz megfogni engem, szárnyad sincs, hogy repülhetnél. Csak egy buta kandúr vagy, akinek a butaságánál még a csúnyasága is nagyobb. Pedig borzasztó csúnya vagy...