Kasper műve a keresztény hit legsajátabb tételeként értelmezett Szentháromságba vetett hitet próbálja meg bemutatni, annak történeti kinyilatkoztatásából, a Krisztus-eseményből kiindulva. Ezzel a második világháború utáni teológiai értelmezések maradandó értékeire támaszkodik. A mű három részből áll: a modern filozófia és az ateizmus által felvetett kritikai teológia vonatkozásai, a teológia hagyományos önértelmezésének és a hagyományos istenérveknek a lehetséges mai szerepe; a Szentháromság három személyének önálló értelmezése a Biblia és a hagyomány tükrében; a szentháromságtan rendszeres kifejtése a kinyilatkoztatás és a történelem kategóriáinak alapulvételével.