László apokrif szentsége elemeinek egyik gyűjtőhelye, az ún. Szent László falkép-ciklus, amely képi ábrázolása, ill. bővítése egyik egyházi legendájának. A másik, a szakrális hatalom megőrzött hagyománya, ami az Árpád-Álmos-házi uralkodóinkhoz kötődött. A harmadik terület, az a mód, ahogyan az utókor viszonyult László királyhoz, amit Benne meglátott, s ahogyan őt tisztelte. Ugyanakkor Lászlóról, szóban és írásban is, úgy beszéltek, mint "alter Christos", ami szokatlan, ráadásul sok esetben a "második Krisztus" kanonizálható értelme helyett, "másik Krisztus" módjára ábrázolták, s így is viszonyultak hozzá. A szerzők ebben a sorrendben vizsgálják László szentségének másik, "rejtett" arcát.