A "mém" kifejezést Richard Dawkins használta először nagy sikerű könyvében, Az önző génben, és ezzel jókora követ hajított a genetika nem éppen nyugodt állóvizébe. Azt az ötletét vázolta fel ugyanis, hogy ha a gének az örökletes biológiai tulajdonságok másolókódjai, akkor talán a kultúrának is vannak ilyen replikátorai, amelyeknek egységeit mémeknek nevezhetnénk. Susan Blackmore ezt a gondolatot ragadja meg és bontja ki széles horizontú könyvében. Szerinte szüntelenül másoljuk egymást, és a törzsfejlődés folyamán voltaképpen az utánzás emelte ki az embert a többi főemlős közül. A társadalomban így terjednek egymással versengve a dalok, divatirányzatok, mesék, tudományos eszmék, találmányok.