"Léteznek "hivatásos" szakácsmesterek, unottan-konyhaszagú háziasszonyok, és szélhámos, "megélhetési" szakácskönyvírók. Bevallom, egyikükre se adok én már semmit, ha ételkészítésről meg evésről van szó. Léteztek azonban valaha "főzőembörök" is. Vízenjáró halászok, hajósok, marhát-birkát terelgető-őrző pásztorok, vándorló kubikosok..., heteken-hónapokon át asszonytalan ridegségben élő férfiemberek, akik maguk főzték mindennapi, egyszerű, ízletes, tápláló ételeiket. Született művészei voltak ők a főzésnek... Az ételelkészítésnek is, hozzáértéssel, tisztességgel, szertartásos áhítattal megadják a módját. És nemcsak táplálkoznak, hanem élvezik is az evést, mintha asszonnyal ölelkeznének..."