Példa és útmeghatározó, iskolateremtő és egy pompázatosan gazdag életmű megformálója.Ilyen volt Boglár Lajos azoknak, akik tanítványai, kollégái, pályatársai lehettek a kulturális antropológia magyarországi megalapozásában.Három hónappal korábban ment el, mint hogy 75. születésnapját ünnepelhettük volna. Az akkor készülő üdvözlő kötet immár emlékkötetté lett, de talán ebben a formában is tükrözi a hatás, az együttgondolkodás, az árnyalt közelítésmódok, a tolerancia és az elkötelezettség boglári mintáját.Antropológiai kutatás és film, fotó és múzeum, tanítás és gyűjtés volt Boglár Lajos élete, no meg a Terep tisztelete. Azé a társadalmi terepé, amely lehetett akár az Orinoco őserdeiben, a piaroa indiánoknál, akár az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékén, vagy a Sasadi úton Budán, de ahol mindig az Ember volt a fontos: a cselekvő, az értő, a megoldást kereső, a belátó, a hívő, a kultúra teljességét átélő ember, s nemkülönben a Kutató: a felfedező, a tévedő, a definiáló, az élménygyűjtő, az interpretáló és a lehetséges közelítéseket keresgélő is.A Boglár-iskola a budapesti kulturális antropológia tanszék közegéből indult, ezen a terepen találtak elfogadásra olyan társtudományok képviselői is, akik számára pályájuk során Boglár Lajos a viszonyítási pontot jelentette, vagy akik hallgatói, barátai lehettek. S talán mindannyiunk számára egyformán fontos, hogy oktatók, kutatók, hallgatók körei mindig vissza-visszatalálhatnak erre a biztos bázisra, amíg van, aki folytassa az életművet. A folytatás szándéka segítette életre az itt egybegyűjtött tisztelgő írásokat is. A kötethez CD-melléklet tartozik!