Az INTERNET és kommunikációja

Az Internet  a világ legnagyobb és legismertebb hálózata. Több ezer különböző típusú számítógép milliószámra vesz részt a hálózatban, a legkülönbözőbb hálózati programokat futtatva.

A rengeteg fajta hálózatot és számítógépet azonban valamilyen működőképes egységbe kell összevonni. Azt a jól meghatározott szabálygyűjteményt, amely megmondja, hogy két számítógép hogyan kommunikálhat egymással, protokollnak hívjuk. Az Interneten használt több mint száz protokoll összességét TCP/IP  (Transmission Control Protocol/Internet Protocol)-nak hívjuk a két talán legjelentősebb protokoll neveiből származtatva.

 

Hogyan is működik a TCP/IP?

 

Ha az Interneten a felhasználó adatokat szeretne elküldeni egyik helyről a másikra, a TCP az adatokat először csomagokra szabdalja, a csomagokat ellátja sorszámmal és hibaellenőrző információval, majd elküldi őket. Az út másik végén a TCP fogadja a csomagokat, ellenőrzi, hogy történt-e hiba, és összeállítja az eredeti adatokat. Ha hiba történt, akkor kéri a hibás csomag újraküldését.

Az IP feladata a csomagok továbbítása a hálózatban két pont között. Az Interneten nincsen minden számítógép összekötve minden másikkal, így az egyes csomagok általában különböző utakon, számítógépről számítógépre vándorolnak. A különböző hálózatok között a ROUTER-eknek  nevezett számítógépek adják át a csomagokat.

 

Hogyan azonosítjuk a számítógépeket az Interneten?

 

A TCP/IP protokollt használó számítógép minden egyes hálózati interfésze egyedi  IP címet kap. Ez a cím gyakorlatilag a számítógép címének tekinthető akkor, ha a számítógép csak egy hálózathoz kapcsolódik. Az IP cím egy olyan négy bájtból áló szám, amely egyedi az egész Interneten. Az IP címek kiosztását a  NIC (Network Information Center) végzi. Az IP címet úgy írjuk, hogy a négy bájtot egymástól ponttal választjuk el, például: ``192.168.0.12''.

Az IP cím az ember számára nehezen megjegyezhető. Ezért és még bizonyos adminisztrációs nehézségek elkerülésére 1984-ben megszületett a DNS  (Domain Name System).

Ez a rendszer a hálózatot valamilyen logika alapján összetartozó  domainekre (tartományokra) és azokat aldomainekre osztja.

A DNS rendszerben egy számítógép címe például: "java.sun.com".

Ez a fenti cím azt jelenti, hogy a "com" domainben, a "sun" aldomainben van egy "java" nevezetű számítógép.

A "com" domainnév arra utal, hogy egy kereskedelmi típusú helyről van szó. A hárombetűs név az amerikai címekre jellemző. A világ többi részén az országkód alapján adódik a DNS cím legutolsó tagja. Például: Magyarország - "hu", Ausztria - "at", Hollandia - "nl", stb.

A DNS minden IP címhez egy vagy több DNS címet rendel. Minden domainnek van legalább egy DNS-e (Domain Name Server - névkiszolgáló), amely az adott domainben és aldomainjeiben lévő számítógépek DNS és IP címeinek összerendelését végzi. Természetesen egy aldomainnek is lehet névkiszolgálója!

Ha tehát az IP egy számítógépet keres az Interneten, akkor először a címben szereplő domain névkiszolgálóját kell megtalálnia a magasabb szintű névkiszolgálókon keresztül, majd azt lekérdezve megkapja a másik számítógép IP címét.

 

A WWW vagyis World Wide Web

A World Wide Web  gyakorlatilag egy hatalmas információhalmaz. Az információk elérését a következő mechanizmusok segítségével biztosítja a felhasználó számára:

 

1.

egy általános szabálygyűjtemény az erőforrások megnevezésére (URI - Uniform Resource Identifier),

2.

protokoll, amely segítségével ezeket az erőforrásokat el lehet érni (HTTP - HyperText Transfer Protocol),

3.

hypertext, az erőforrások közti könnyed navigáció elősegítésére (HTML - HyperText Markup Language).

Hypertext alatt gyakorlatilag olyan dokumentumokat értünk, amelyek hivatkozásokat tartalmaznak más dokumentumokra és egyéb erőforrásokra.

 

A HTTP protokoll

A HTTP rövidítés olyan protokollt jelöl, amely a hypertext hálózaton való átvitelére szolgál. Amikor a böngésző segítségével egy távoli WEB-helyhez kapcsolódunk, akkor programunk a WEB-kiszolgálótól (szerver) lekéri az általunk megcímzett dokumentumot, erőforrást. A kiszolgáló erre elküldi a megcímzett erőforrást a böngészőnek, amely aztán azt értelmezi és megjeleníti. A kiszolgáló és böngésző közti kommunikáció a HTTP protokoll segítségével zajlik.

 

Erőforrások azonosítása a WEB-en - URI

Minden erőforrás a WEB-en (HTML dokumentum, kép, videoklip, program, stb.) egy címmel rendelkezik, amelynek formátumát a Uniform Resource Identifier, vagyis az URI határozza meg. Egy URI három részből áll:

 

1.

az erőforrás eléréséhez használt módozat,

2.

az erőforrást tároló számítógép címe,

3.

az erőforrás neve, elérési útként megadva.

Nézzük például a következő (fiktív) címet:

 

http://www.valahol.hu/adatok/havi/adat9801.html

Az URI részeit a következőképpen azonosíthatjuk a fenti címben:

 

• ez a dokumentum a HTTP protokollon keresztül érthető el ("http://"),
• a dokumentum a "www.valahol.hu" című gépen van,
• a "/adatok/havi/adat9801.html" elérési úton.

A HTML dokumentumokban a HTTP protokollon kívül leggyakrabban még kétfajta elérési móddal találkozhatunk:

 

• "ftp" - File Transfer Protocol - fájlok két számítógép közötti átvitelére szolgáló protokoll,
• "mailto" - Email küldésére szolgáló kifejezés.

Példa:

 

ftp://ftp.bogus.valahol.org/pub

és

mailto:walaki@mail.valahol.hu

Az URI-k segítségével meg lehet adni egy dokumentumon belüli célhorgonyt is. Ezt úgy érhetjük el, hogy az URI-hez egy "#" jelet fűzünk, majd a célhorgony nevét adjuk meg.

Például a következő URI a "fejezet_2" horgonyra hivatkozik a "fejezetek.html" dokumentumon belül:

 

http://www.valahol.hu/konyv/fejezetek.html#fejezet_2

Természetesen az URI-k megadhatók relatívan is, ekkor ugyanazon a számítógépen lévő másik erőforrásra hivatkozhatunk. A relatív URI-k a bázis-URI-hez relatívak.

Például, ha a bázis-URI "http://www.valahol.hu/dox/index.html", és az IMG elem, amely relatív URI-vel hivatkozik a képre:

 

<IMG src="../kepek/logo.gif" alt="Logo">,

akkor ez a feldolgozás során a következő teljes URI-re bővül:
"http://www.valahol.hu/kepek/logo.gif".

 

A HTML-ben az URI-ket a következőkre használhatjuk:

 

• link létrehozása másik dokumentumra vagy erőforráshoz (lásd az A és LINK elemeket),
• képek, objektumok vagy appletek beágyazása egy dokumentumba (lásd IMG, OBJECT, APPLET és INPUT elemek ),
• image map létrehozása (lásd MAP és AREA elemek),
• form-ok (űrlapok) elküldése (lásd FORM elem),
• frame létrehozása (lásd FRAME és IFRAME elemek),
• metaadatokra való hivatkozás (lásd HEAD elem).
• ...

 

A WWW rövid története

A WEB megalkotója Tim Berners-Lee, aki 1989-ben az Európai Részecskegyorsító Intézetben (CERN) dolgozva azt javasolta, hogy a földrajzilag egymástól távol lévő kutatók közötti kommunikációt egy ,,hypertext rendszer'' alkalmazásával oldják meg. Kollégái számára ez lehetővé tette, hogy az egymás kutatási eredményeit tartalmazó dokumentumokat összekapcsolhassák. A CERN támogatta a WEB létrehozását és helyiből világméretű hálózattá fejlesztette.

A WEB első nyilvános használatára 1992 januárjában, Genfben került sor, amikor is a kutatók a CERN WEB helyén férhettek hozzá WEB-adatokhoz.

Berners-Lee WEB-terve az adatokat egy vagy több WEB-kiszolgálón tárolta, a kutatók pedig egy különleges program, a böngésző segítségével férhettek hozzá az adatokhoz.

A WEB az elmúlt években szédületes ütemben fejlődött, az üzleti világ nagyon hamar felfedezte kiváló reklámhordozó képességét.

---

Mi is a HTML?

Ahhoz, hogy olyan információt publikáljunk, hogy bárhol a világon egy az Internetre csatlakoztatott számítógép azt értelmezni tudja, egy egységes nyelvet kell kialakítani. A World Wide Web által használt ilyen egységes nyelv a  HTML (HyperText Markup Language).

A HTML a következő lehetőségeket biztosítja a felhasználó számára:

 

• online (álandóan elérhető, számítógépen tárolt) dokumentumok létrehozása, címekkel, szöveggel, táblázatokkal, fotókkal, stb,
• online információk lekérése hypertext linkeken keresztül,
• form-ok használata, távoli számítógépek által nyújtott szolgáltatások igénybevételére, mint például információ keresése, termékek megrendelése, stb,
• videoklipek, zene/hang és más alkalmazások csatolása a dokumentumokhoz.

A HTML dokumentumokról

HTML tulajdonképpen egy betűszó - a HyperText Markup Language (Hypertextes leíró nyelv) szavakból összeállítva. Eredetileg a cerni egyetemen fejlesztették ki, tudományos munkák, leírások platformfüggetlen terjesztése céljából. Azóta az internet szabványos leírónyelvévé vált. Egyszerű felépítésén látszik, hogy tudósok műve, nem programozóké :-) Böngészőink többek között .htm, vagy .html kiterjesztéséről fogják felismerni. Ma a HTML a W3C - World Wide Web Consortium ajánlásai alapján fejlődik, bár sajna, egyes böngészőfejlesztők megpróbálják néha saját igájukba hajtani. Ennek az a következménye, hogy az a lap, amit úgymond egy bizonyos böngészőre "optimalizálnak", a más böngészővel nézve akár élvezhetetlenné is válhat. Kérdés: Mikor htm, mikor html? Válasz: Tulajdonképpen majdnem mindegy. A lényegi különbség, hogy UNIX, illetve Linux alatt a fájlnév pont utáni része is fájlnév, nem 'kiterjesztés', mint DOS/Windo(w)s alatt. Az egyetlen megkötés, hogy a felhasználó könyvtárában (abban a könyvtárban, ahol közzéteszi közzétennivalóját) kell lennie egy index.html, vagy index.htm nevű fájlnak. Hogy htm, vagy html legyen, azt a webszerver beállításai határozzák meg. Érdeklődj! Az index fájlelnevezést fogja keresni a böngésző, ha megadunk neki egy könyvtárnevet. HTML oldalt több módon is létrehozhatunk. Mestereknek és fakíroknak (kezdőknek különösen) ajánlható valamely egyszerű szövegszerkesztő (Windows alatt akár a Notepad, Linux alatt mondjuk a joe). Természetesen használhatóak a jobbnál jobb editorok is (Coffee Cup HTML, Netscape Composer, Adobe PageMill, vagy akár a Microsoft FrontPage). Mint szó volt róla, az elkészült állománynak HTM, vagy HTML kiterjesztést kell adni. A kezdőknek azt javaslom, hogy kezdjék a Notepad - dal. Így jobban átlátható, hogy "mitől megy a villamos", és később, a profizmus útjára lépve, profi weblapszerkesztőt használva könnyebb lesz szükség esetén kézzel igazítani a kódon.

 

A HTML dokumentum egy olyan szövegfájl, amely a hasznos szövegen kívül tartalmaz ún. "HTML-tag"-eket - azaz formázóutasításokat -, valamint a megjelenítendő objektumokra történő hivatkozásokat is. Ezeket a "tag"-eket a böngészőprogram értelmezi valamint végrehajtja. A formázó utasítás megelőzi, vagy közrefogja azt az objektumot amire vonatkozik
A felhasználható HTML utasítások köre állandóan bővül, a nyelv fejlődik. Sajnos azonban a szabványosítás csak lassan követi a fejlődést. Ezért mindegyik böngészőprogram a saját útját követi, így előfordulhat, hogy az elkészített dokumentum nem ugyan úgy jelenik meg az egyik, mint a másik böngészőben. Ha valamely böngésző, ha számára értelmetlen utasítással találkozik, akkor kihagyja, így nem okoznak problémát az újabb keletű - még szabványosítatlan - utasítások a régebbi kiadású WWW-böngészőknek sem.

Sajnos a fentiek miatt ugyanazt a dokumentumot két különböző program nem biztos, hogy azonos formában fogja megjeleníteni. Más oka is van ennek. A WWW-n kalandozónál kicsi a valószínűsége annak, hogy rendelkezésére áll ugyanaz a betűtípus, mint a WWW-oldalt fejlesztőnek. Vagy képek esetén semmi garancia nincs arra, hogy minden böngészőprogram ugyanazon felbontásban és színszámmal tudja megjeleníteni a képet. És így tovább ...
A HTML-ben mégis az a nagyszerű, hogy nagymértékben megközelíti a platformfüggetlenséget. Egy HTML dokumentum - ha nem is azonos módon - mindenki számára megtekinthető.
A HTML dokumentum egyszerű szöveges file ( ASCII file ), amelyben a "tag"-eket < jel nyit meg és > jel zár le. A legtöbb "tag" párossával fordul elő és a "tag" hatása mindaddig érvényes amíg a záró "tag"-et ki nem tesszük. A záró "tag" megegyezik a nyitó "tag" nevével csak a / jel vezeti be. A formázó utasítások tartalmazhatnak paramétereket is amely az adott "tag"-et befolyásolja. Természetesen a záró utasításban paraméterek nem alkalmazhatók.