"Mikor ez a könyv születik a szerző 43 éven túl, klinikán dolgozó orvos, pszichiáter, egyetemi fajtájú ember sok ilyen-olyan írással, könyvvel és beszéddel a háta mögött. Majd ki is tudja miért, végre újra egy munka, ami hosszú idő után úgy hoz lázba ismét, mint a késő kamaszkor kukucsolásai Freud, Sartre, Heidegger, Joyce, Dylan Thomas vagy épp Bibó felé. Lassan és elnyújtózva készül-készült ez a könyv, mégis talán épp a sietség árnyékában. Az "örök visszatérés" filozófusáról írva újra és újra a 44 évesen tiszta elméjét vesztő zseni képe vagy épp saját - mondjuk most így - "egyetemfélő" apám 45 évet jelző keresztje villan át. De nem, ez a könyv mégsem a halál félsze, dehogy egy krízis vagy egy bomba időzítése, sokkal inkább egyfajta megérkezés, ami egyszerre múlt és jövő. Nyugtató a sokrétű és talányos zseni könyvei közt ébredni és aludni el, vagy békésen keresgélni és sétálni a tengernyi és áttekinthetetlen Nietzscéről született szakirodalomban, megannyi könnyen átható magakeresés. Az erő és az átértékelés géniuszával szeretnék gondolkodni az emberről, magamról és a lélek történéseiről a továbbiakban." (Tényi Tamás)