Amikor újra kiadjuk ezt a regényt, bizony meg is hatódunk: magyarországi kiadónál hatvan éve nem jelent meg. Pedig a könyv ártalmatlan, csupán csak folytatja Vaszary halhatatlan Párizs-regényeinek sorát: vagyis azt a borotvaélen táncolást bulvárregény és irodalom között, amit legkecsesebben Vaszary Gábor tudott. Az ő iróniája az a tünékeny, finom humor, amin „hol sírunk, hol meg nevetünk”. Párizs zamatát, illatát, bohémségét, könnyedségét senki nem tudja jobban megeleveníteni, mint ő. Ez a regény az 1950-es években tizenhat nyelven jelent meg. Világsiker volt. Ám az 1960-ban Münchenben napvilágot látott magyar nyelvű kiadásának fülszövegében így idézik Vaszaryt: „Nekem a legnagyobb siker még ma is, ha magyar nyelven szólhatok a magyarokhoz.” Ajánljuk a mai olvasó figyelmébe ezt a páratlanul könnyed stílusbravúrt.